Minden reggel úgy gondolj magadra, mintha már halott lennél. Minden nap, reggel, nyugodt lelkiállapotban gondold azt, hogy halott vagy. Haladéktalanul morfondírozz halálod különféle módjain, és képzeld el az utolsó percedet: cafatokra tép a nyílvesszök, a golyók és a kardok áradata, elsodor egy hullám, tomboló tüzbe ugrasz, villámcsapás sújt halálra, hatalmas földrengésben leled a végzeted, szédítö szakadékba esel, végzetes kórban szenvedsz és hirtelen meghalsz, vagy szeppukut követsz el urad halálakor.

Ez a részlet azért volt olyan érdekes számomra, mert megtanultam belöle az életet becsülni, a jelen pillanatban élni,- és minden tölem telhetöt megtenni. Ha az életem holnap már megszünt, akkor a mai nap a legfontosabb. A jelen pillanat, a most. Amit itt és most teszünk, csak annak van értelme és ereje, mert az a tett hat a jövöre is..Nincs annak értelme, ha életünket folyton a múlttal teli gondolatokkal éljük, sem annak, ha a jövönkröl álmodozunk folyton. Akkor elillannak a jelen pillanatai, és nem tettünk semmit. Az élet az egymást követö pillanatok sorozata, semmi más tennivaló nincs és semmi mással nem érdemes foglalkozni mint az adott pillanattal. Az adott pillanat céljával. Csak így tehetünk szert tapasztalatokra és csak így élhetünk egy tudatos, erövel és ihlettel teli életet.

Mások kárát nem kívánom, és nem is teszek semmit mások kárára. Nem gyülölködöm és nem ítélem el más emberek tulajdonságait vagy tetteit. Mindenki egy nehéz harcot vív önmagával. Örülök mások szerencséjének, az magamé is,- hiszen valahol egyek vagyunk, összekapcsolódva egy láthatatlan fonállal, minden ember. Valaki más szerencséje vagy sikere ugyanúgy az enyém is, mert a boldogság mindannyiunk számára jó irányban változtat a világon.

Sajnálkozni nem tudok, magamat sem sajnálom, viszont együttérzek az arra rászorulókkal. Segítek rajtuk, ahogyan tudok, ha szükségük van segítségre, és kinyujtom kezem, hogy újra fel tudjanak állni.

Megpróbálok nemes szívvel és egyenes lélekkel élni úgy, hogy amit gondolok, amit kimondok azt meg is teszem. Gondolataim és szavaim ezért megválogatom, mert tudom, hogy hatalmas erövel bírnak, ugyanúgy rombolni,- vagy gyógyítani tudnak. Saját reakcióim csak én határozhatom meg, ezért nem engedem meg magamnak hogy gyülölködjek mások rosszul irányzott szavain. Hibátlan csak az az ember lehet, aki visszavonul a világi ügyektöl.

Nem sikerül mindig ehhez méltón élni, de boldogsággal tölt el, amikor tudatosodik bennem a tény, hogy eleget teszek ezeknek a nemes céloknak..A nap folyamán akár egy pillanatra is.