" A Tüzkörhöz;

azoknak, akik már elmentek,

azoknak, akik jelen vannak,

és azoknak, akik még csak

ezután jönnek. "

Nincs korom, mert már nincs rá szükségem, erre az emberek által megírt megegyezésre, a szülinapok ünneplésére, a korból eredö társadalmi betegségekre...

Nincs nevem, mert nem én választottam azt...Zen, Titusz, Bulcsú, ezek mind a neveim..Olyan ez, mint a vasárnapi ruha, melyet alkalom adtán felveszek, mikor a "templomba" megyek, vagy amikor úgy érzem, szükségem van rá. S mindegyik nevemnek külömbözö tulajdonsága van, külömbözö hangulatot okoz, ha használom.

Nincsenek szüleim, se családom, a Föld és az Ég a szüleim és családom. Akik neveltek és szeretnek. Akikre mindig számíthatok, ha akarok. Igen, a Föld és a Csillagok....

Nincs otthonom, se hazám. A szívemben hordom hazám, s otthonom az a hely, ahol a szögre akasztom kalapom. A Világ az otthonom.

Nincs fegyverem, vagy páncélom. Az erények a páncélom, a nyílt beszéd a fegyverem.

Nincs tennivalóm. Minden percben azt teszem, amit éppen tennem kell, úgy, ahogy minden eröbevetésemböl kitellik. Mindig megteszem azt, ami tölem tellik..

Nincs anyanyelvem. A szó az anyanyelvem, és vigyázok rá, mit mondok, mert tisztában vagyok hatalmas erejével, tudom, hogy rombolhat és gyógyíthat egyaránt, attól függ, hogyan használjuk. A szó általunk teremtett erö. Tökéletessé teszem szavaim.

Nincs tanítóm. A Halál a tanítóm.

Nincs mit féltenem, mert semmim sincs, amit elveszíthetnék. Csak az életem. De mivel a Halál a bal oldalamon áll (tanítóm s tanácsadóm-ként), és állandóan jelen van, tudom, hogy nincs értelme félteni életem, mert akkor veszi el, amikor akarja. Ö a legbölcsebb és legjobb tanító életemben. Ezért csak a pillanatban élek, és felfogom életem, mint olyant, békével, hálával, alázattal, mint személyes valóságot...Mire tanít bennünket a Halál Angyala? A Halál odajön hozzánk és így szól: "Látod, ami itt van, az mind az enyém, nem a tied. A házad, a feleséged, a gyerekeid, a kocsid, a karriered, a pénzed- minden az enyém. Akkor veszem el, amikor akarom, de most még használhatod." A Halál Angyala tehát odajön hozzánk, és elveszi a múltat, azért, hogy folytatódhasson az élet, és mi folyamatosan a jelenben éljünk. Erre tanít a Halál bennünket.

Nincsenek ellenségeim, a rossz szokások az ellenségeim, amivel minden nap megvívok, amivel hadilábon állok. Néha nyerek, néha veszítek, de a harc minden nap elölröl kezdödik, és soha nem adom fel. Néha nincs kilátás a gyözelemre, de én mégis harcolok. Amig egy csöppnyi erö van lelkemben és testemben.

Nincs müvészetem, az élet a müvészetem. Én vagyok az életem mestere, úgy alkotom meg valóságom, ahogy akarom, és az az életem.

Nincs Istenem, se vallásom. A Fény az Istenem. A szeretet a vallásom. A szív útján járok, harcosként. Nyitott szemmel járom a világot a harcos útján.....Ez vagyok.

Titusz

"...Fénylények vagyunk. Észlelök. Tudatosság. Nem vagyunk tárgyak; nincs valódiságunk, nincs szilárdságunk. Határtalanok vagyunk. A tárgyak és a szilárdság világa arra szolgáll, hogy kényelmesen átlábaljunk a földön. Leírás csupán, ami arra született, hogy a segítségünkre legyen.

Mi, vagy inkább az értelmünk elfelejti, hogy a leírás csak leírás, és ilyenformán kelepcébe ejtjük önmagunk teljességét egy ördögi körben, amelyböl ritkán tudunk kitörni életünk során. "

Don Juan Matus