"Álmok hona közelít, már érzem kezeit, ahogy megérintenek. Meleg, reszketõ ujjak fonódnak alélt testemre. Magába fogad az éjszaka, mint vágyódó kedvesem öle, oly mohón, oly forrón és reszketõn ölel az álmok hírnöke." Égivándor Az ölelés A hegyen álltunk, vagyis egy hegyoldalon a füben. Mint gyerekek nevetgéltünk és játszadoztunk. Te, én és egy másik fiú. A két fiú közt egy vetélkedés ment a lányért, de éreztem, én vagyok elönyben.. A vízalatt vagyok. Egyik kezemmel befogom az orrom, a másikkal úszom. Hideg a víz, és sötétkék, csak néha- néha haggya el egy légbuborék az orromat, és sietve táncol a felszín felé. Úgy tünik, már 1 éve úszok a víz alatt, már egy éve tart a levegö a tüdömben...Egyszer csak félni kezdek, s fogy a levegöm is. Ekkor megjelenik egy barátságosan mosolygó delfin. Fehér, fekete és szürke szine van, egy kicsit Free Willyre emlékeztet, csak nem olyan nagy. Odadörzsölödik hozzám, mintha azt akarná mondani:gyere, fogd meg uszonyom, segítek és elviszlek a felszínre,- kettesben gyorsabbak vagyunk. Nem tétovázom, szabad kezemmel belekapaszkodok hátuszonyába és már száguldunk is tova a víz alatt. Lábammal segítek az úszásban. A víz szine és hömérséklete lassan megváltozik, már nem hideg, és nem is sötét. Inkább türkiz szinü, mint egy lagúnában. A felszín felé haladunk, társam hirtelen lefékez, mire én a felszín felé sodródok, mint egy megpörgetett labda, majd beleütöm a hátam a jégbe. Rájövök, a víz be van fagyva. Visszaúszok a delfinhez, ö megint megperget, ezúttal sikerül áttörnöm a jeget. A fejem és vállam kidugva a vízböl nagyot csodálkozok aztán- egy óriási barlangban vagyok, de nem zártban, mert a csillagokat látom, vagyis az égboltot. A jég felett gözölög a levegö, kellemes, sós illatú göz ez. És a jég sem olyan vastag, mint gondoltam volna- ahogy úszok a part felé, megtöröm a jeget minden nehézségek nélkül. Úgy érzem magam, mintha egyfajta termál vízben úsznák. Kiérek a partra. A homok szinte fehéren világít. Mindennek fénye van itt, de belülröl sugárzó fénye. Az éjszakának, a világosdrapp homoknak, a köveknek, a türkíz víznek, a növényeknek. Egzotikus növények ezek, mintha pálmafák és banánfák is lennének ott a távolban, meg egy vízesés. Hallom a csobogását. Furcsán izgatott vagyok, nem tudom hol lehetek, mi vár itt rám? Erre megszólal delfin barátom, akit eddig észre sem vettem mellettem a levegöben úszni: Na, mit gondolsz, ki vár rád itt? Nem gondolkodom. Meglátok egy építményt, egy házat, mohafödte tetövel. Az íves faajtó felé közeledek, lassan lenyomom a kilincset és belépek. Társam mellettem úszik a levegöben, végig a folyósón. Elég hosszú folyósónak tünik, a kerek ablakokon keresztül a lagúna fénye és a hullámok tánca szines árnyékokat vet a falra és a képekre. Helyenként egy-egy kép alatt cserepes növény van, máshol meg egy szék, vagy egy pad. Egy másik ajtóhoz érek, ez egy konyhába vagy nappaliba vezet. Látom az asztalt, négy széket mellette, az asztalon hosszában piros,fehér és narancssárga szinü futó-abrosz, rajta egy váza, virágokkal. Ez a nappali, gondolom, és tovább megyek, hogy többet lássak a helységböl, amely L formában kanyarodik el szemem elött. Ahogy elhagyom az asztalt és a székeket, téged látlak ott mosolyogva várni rám. Boldog arccal nézel, vártál. Nagyon meglepödök, és odafutok hozzád. Megölelsz, és nevetünk. Hangosan nevetünk. Boldogok vagyunk és nevetünk. Annyira boldog vagyok, és annyira örülök neked, hogy könnyezik a szemem örömömben. Sírok nevetve. Nyakadból ránézek a delfinre, megköszönni szeretném neki, hogy elvezetett hozzád, ö is mosolyog, majd bólint egyet. Köszönöm. Majd rádnézek, a szemedbe és kérdezni akarom, hol vagyunk? Hol van ez a csodás hely. Te megelözöd kérdésem, mintha látnád gondolataim: ne törödj ezzel, itt és most, ez egy idön és téren kívüli hely, itt semmi ilyesmi nem számít. Csak ölelj át. Átölellek és nagyon boldog vagyok, úgy érzem, mintha egy hatalmas kö esett volna le szívemröl. Hangosan fellélegzek.... Hangosan sóhajtok, felülök az ágyban és kinyitom a szemem. Kitörlöm szemem sarkából a könnyet. Még mindig boldog vagyok...Mosolygok.