Jegyzetek Carlos Castaneda előadásából, amelyet a Phoenix könyvesboltban, Los Angelesben tartott 1993. november 28-án a harcos útról, az álmodásról és cserkészésről.

A harcos út felállítása:

A Nagual egy olyan személy, akinek dupla energetikai alakja van. Don Juan vonalán 27 Nagual volt. Don Juan varázslásról beszélt nekem. Azt gondolom másnak is hívhatnám ezt. Talán Nagualizmusnak ?

Don Juan megtanított arra, hogyan lehet kitörni a felfogott információk osztályozásának pszichológiai állapotából, amely elvág minket erőforrásainktól. A világ, ahogyan érzékeljük, egy előre megformált világ. Így kaptuk.

A legfontosabb dolog, amit Don Juan mondott, hogy az összes energiánkat személyiségünk megvédése foglalja le. Minden igyekezetünk erre irányul. Olyan régóta vagyunk mélyen belemerülve önképünk védelmezésébe, hogy még csak észre se vesszük.

Itt az ideje, hogy elkezdjünk erre rájönni. Elkezdjük összegezni az életünket. Minden akciót, minden eseményt, hogy megtaláljuk a sarokköveket, amik bemutatják az életünket. A sarokkövünk az a mód, ahogy az emberekhez viszonyulunk.

Amikor elkezdtem összegezni, felfedeztem, hogy úgy kapcsolódom a világhoz, mint egy baba. Sajnáltam magam. Az egész életem semmi más nem volt, csak ennek a ténynek a végtelen ismétlése. Don Juan rávett, hogy összegezzem az életemet, és láttam, hogyan töltöttem az egészet azzal, hogy a pozíciómat védtem. Szörnyű rádöbbenés volt. Minden, amit akartam, csak az volt, hogy valaki hallgassa meg az én szomorú történetemet és érezzen sajnálatot értem.

Ezek az ideák önmagunk fontosságáról olyannyira elvakítanak bennünket, hogy semmi mást nem vagyunk képesek látni, de azért ki lehet valakit mozdítani az önfontosság ideájából.

A másik mód, ahogy vakok maradunk, hogy azt képzeljük, eljön a teljesség, ha társra lelünk. Akár házasok is lehetünk és még mindig keresgélve valaki után, aki kielégíti a szükségleteinket. ’’Ő, csak a feleségem.’’

Nem akarunk adni, hihetetlenül önzőek vagyunk, csak kapni akarunk.
A harcosok, látók, Nagualok úgy szeretnek- ezen a földön vagy azon túl - hogy semmit nem kérnek cserébe.

Nem vesszük észre ezt az önfontosságot, ami irányítja az létezésünket. Ha tudatosulna, nem tennénk azt, amit teszünk a testünkkel.

A személyiség ideája nem a miénk, itt az ideje kibonyolódnunk belőle. Don Juan adott egy sor alaptételt, így elkezdhettük látni, mi is történt velünk, mit is csináltak velünk. Nem egy összehasonlításként, hanem egy vizsgálatként.

Egyszer egy pszichiáternek dolgoztam, mint kutató asszisztens, kazettákról írtam le esettanulmányokat. 3000 kazettája volt a történeteikkel. Ahogy hallgattam a szalagokat, felfedeztem, hogy ők mind én vagyok. A történeteik az én történeteim voltak. Don Juan azt szokta kérdezni tőlem, mi bennem az egyedi. Semmi egyedi nem volt bennem. Ott volt 3000 különböző ember a kazettákon és ők mind én voltam. Nincs semmi egyedi, de van valami mágikus velünk kapcsolatban, mind meg fogunk halni. Don Juan kiemelt a társadalmi rendszerből, és láthattam, hogy nem érdekelte őket élek e vagy halok. Elpusztít minket. Miért ragaszkodunk ehhez a abszurd társadalmi rendszerhez, ami csupán a pusztulásunkhoz vezet.

A szenvedély, szerelem- mind csak vágy.

Ha megvizsgálod a társadalmi rendszert önmagadon keresztül, látni fogod, hogy sehova nem vezet. Nézz a szociális rendre, ne összehasonlítóan, hanem vizsgálatként. Egy igazi rádöbbenés a rendszerre és meglátjuk, hogy nincs semmi értelme vagy szándéka. A pénznek, vagy a többi dolognak van szerintünk értéke? Vagy a biológiai parancsnak?

Az összegzés egy mód, hogy megtámadjuk az önfontosságunkat. Szükségünk van arra az energiára, amit visszaszerezhetünk, ha ítéletmentesen megvizsgáljuk az újra átélt lószarunkat, az önfontosságunkat.

Gyönyörködtető drogok, extasy, San Pedro? Szent Péter! Ettől nem fogunk értelmet találni. A drogok képtelenné tesznek a nyomás elviselésére. Don Juan növényeket használt, hogy gyógyítsa és megeddze a figyelmemet, mert egy dekányim nem volt.

Ahelyett, hogy drogokat használnál, hogy varázslatot találj az életben, van egy sokkal jobb mód. Önfegyelmezés. Ez az egyetlen út, ami kivezet a társadalmi rend csapdájából. A személyiség fegyelmezésével csodákat tehetünk.
A harcos, aki tudatában van a halálnak, aki tudatában van a társadalmi rendszer csapdájának, aki tudatában van az önfontosság útvesztőjének, aki tudatában van az ésszerűség csapdájának, csak szabadságot akar. A szabadság egy ugrás a felfoghatatlanba.

Az önfegyelmezés nem katolikus, ez fluid és szabadon áramló öröm, amely a napi 25 órás éberségből fakad.

Ezek a felelősségvállalás alapvető példái egy harcos számára: Ne kérdezz hülyeségeket. Ne mondd, hogy nem értem, vagy hogy meg tudod mondani miért. Nincs racionális magyarázat. Ha tudni akarsz, ki kell próbálnod - meg kell tapasztalnod.

1. Elfogadni, hogy meg fogsz halni. A halál nem alku tárgya, mindenki, aki élt meghal. Ragadd meg a gondolatot és vállald a felelősséget azért, hogy meg fogsz halni. Ezt hangosan behívni az elsődleges erő, ami engedelmeskedik a hívásunknak, és mi sose használjuk ezt. Mondd ki hangosan: "Akarom a felelősséget azért, hogy meg fogok halni." Hangosan kell kimondani, nem elég csak gondolnod. Az erő nem gondolatolvasó. Ahogy előre haladsz, jönni fog az eligazítás. Tedd a szavad véglegessé. Egy harcos szilárdan áll a szavai mögött. Add át magad valaminek egyszer az életben, akkor is, ha az a halálod. Egy harcos kész meghalni a szaváért. Valamit hangosan kimondani rejtélyes és varázslatos, de ravasz dolog. A hangos és tiszta kinyilvánítása a szántszándékodnak a titkok titka. Tedd meg. Nézz be ismeretlen helyekre. Vállald a lehetőséget, hogy a határtalan áll szemben. Nem lesz gyengéd, nem válaszol majd a könyörgéseidre – pisálni fog rád. Nem fogja érdekelni. Az első alaptétellel önmagában bámulatos élményben lehet részed. Soha nem lennénk képesek megmagyarázni, ha csak a szavakra hagyatkoznánk. Rögtön a szótárunkban keresgélnénk. Az egész világot cipeljük magunkban. A válasz már ott áll megkonstruáltan, és mi elfogadjuk. Egy harcosnak itt meg kell állnia.

2. A legfontosabb dolog egy harcosnak hangot adni a felelősségének, hogy  érzékel. Nincs semmi célunk, semmi, amire örömmel várhatnánk, csak az öregség. Minden lehetséges. Már most varázslók vagyunk. Menj le a mélyére, a legalsóbb szintre és formáld meg a szót, hogy mit találsz ott. A mélyben a halál van. Egy emberi lény vagyok, mindeközben éteri is. Adj hangot a szándékodnak, hogy valaki más legyél, hogy meggyógyítsd magad. Amikor beteg voltam, egyszerűen csak ugrottam. Azt tettem, amit Don Juan mondott. A betegség is csupán önkényeztetés. Szerettem a fájdalmam. Irányt változtatsz a szándékod kinyilvánítása által. Akkor jön A Bizalom Köpenye. A félénkség és a merevség az ellenségünk. Nem ésszerű azt hinnünk, hogy a szárnyak az egyetlen mód a repülésre. Van más választásunk is. Keresd meg ezeket. Kérdezz meg egy lényt, aki meg fog halni. Kérdezd a tükröt. Valami történni fog.

3. A harmadik tétel egy harcosnak az adósság-mentesség. Kinek tartozom most ezért? Érezd magad felelősnek, azért amit adtak neked. Szerzel egy új felszerelést. Ha kapsz egy tanítást, felelőssé válsz érte. Adós vagy az életed hátralévő részében. Csak valami ott kinn teheti ezt semmissé. Felelős vagy azért, hogy látod, mi tart fenn bennünket. Fizetéssel szabaddá válsz, ha ezt elutasítod, elmerülsz benne. Egy lény, aki meg fog halni, vállalja a felelősséget. E felelősség nélkül csak egomániások vagyunk.

A sírás a Babának való. Elégeld meg, hogy azt mondod, minden, ami kijön a Babából, az szent.

A legközelebbi alkalommal az Álmodásról fogok beszélni, aztán a Cserkészésről és végül az éteri emberről. Semmit sem fogok visszatartani. Úgy mondom el nektek, mint tanú – ott voltam. Hihetetlen dolgokat láttam. Olyan ez, mint a könnyek az esőben.

A Pipogya Guruknak munka kell. Nem okoskodás.

Álmodás

Don Juan azt mondta, hogy nincs gonosz, és hogy nem érezhetünk sajnálatot. Tényleg valaki mást sajnálsz? Ez azt jelenti, hogy én azt hiszem, különb vagyok náluk? A sajnálat az ego-ból ered, így a szánakozás ideája egészében véve hamis. Használd valami másra az energiád, hogy felszabadítsd magad. Az összegző gyakorlattal energiát gyűjtöttél. Az összegzésen keresztül eljutsz a helyre, ahol az energia láthatóvá válik. Nem a látásod által, hanem valami felfoghatatlan módon. Valami, ami felfoghatatlan, mert nincsen meg hozzá a szótárunk. Amikor látod, rádöbbensz, hogy mindig is csináltad.

A Nem Tevés a disszonancia a tudomásban, ami kibogozza a tudatosságod. A világ elrendezettségének felborítása azzal, hogy valami abszurdot teszel. Rá kell ébrednünk, a világ egy megállapodás. Lehet úgy is, hogy másképp kötöd be a cipőfűződ.

Az álmodó a varázsló tanítások által egy olyan harcos, aki úgy látja magát, mint valami leírhatatlan, meghatározhatatlan, vég nélküli. Nincsenek határai. Nincs keret. Mindent, ami felé jön kihívásként fogad, és soha nem vesztes, akkor sem, ha épp fűbe harap.

Egy a legfontosabb dolgok közül, amit tennie kell a harcosnak, hogy fenntartsa a Fennkölt Pillanatok Album-át.

Menekülj el a szörny agyból. Ismételgetjük magunkat. Hol hagytuk a büszkeségünket? Meg kell vizsgálnunk mindent, megnyirbálni a rutinjainkat, rendre közéjük állítani a disszonanciát a tudomásban, hogy varázslóként érzékeljünk. Képesek vagyunk látni az energiát, ahogy áramlik, miért engednénk a szörny agyát, hogy megállítson.

Az álmodó képes úgy használni az álmait, mint egy csapóajtót vagy ugródeszkát a végtelenbe. Álmainkat eddig csak analitikus, pszichológiai, vagy tudományos szempontból tudtuk megközelíteni. Harcosként álmodni, olyan valakiként álmodni, aki felvállalta a halál felelősségét.

Az álmok precízek. Valami oda lett húzva a fénymezőkre. A gyűjtőpont elmozdul. Energia szálak indulnak ki ezernyi irányban. Amikor a pont elhagyja helyét, elmozdulunk egy teljesen más világba. Az álmodás művészete megtartani a gyűjtőpontot ebben az új helyzetben. Ha lett volna rá lehetőségünk, mindannyian első osztályú Álmodók lehetnénk.

Minél messzebbre mozdul a gyűjtőpont, annál ijesztőbb az álom. Az agyunk próbálja élményeinket bepréselni egy rendszerbe. Amikor álmok megtelnek démoni alakzatokkal. Ezen a módon próbáljuk az élményt emberivé formálni.
Tekintsd az Álmodást szabályos vállalkozásnak, és a démoni eltűnik. Az a nehézség, hogy fegyelmezzük magunkat annyira, hogy semmi se tudja lerombolni az álmodásunkat.

Az álmodás lépései:

Tudatára ébredni annak, hogy álomba merülsz.

Mielőtt aludni mész, mondd ki ’Álmodó vagyok.’ Ezáltal kinyilvánítod a szántszándékodat. Ne érdekeljen, hogy tényleg Álmodó vagy-e vagy sem, az elme nem fog tudni különbséget tenni. Ezzel nem hazudsz önmagadnak. A lineáris gondolkodásunk számára ez hazugságnak tűnik. Nem nagy újdonság akkor se, egyfolytában hazudunk önmagunknak.

Szóval szándékold az Álmodást abból a nézőpontból, hogy meg fogunk halni.
Úgy, hogy ez élet-halál kérdése. Mire tartogatod magad, a szenilitásnak?  Arra vársz, hogy ’Nővér’-t kiálts egy étteremben? Mit tettek veled? Don Juan ezt a kérdést tenné fel nekem újra és újra. Muszáj volt ismételnie, mert hülye voltam.

Nem ez a legjobb kifejezés rá az összes szó közül. Valami visszafog bennünket attól, hogy lássunk. Annak a nézőpontjából, aki meg fog halni, a harcos tudatossá válik és a világ soha sem ugyanolyan. Ez hihetetlen. Látja a felderítőt az álmaiban. Ők kémek felfoghatatlan világokból. Óceánként használják a tudomást. Bárhová mehetünk, ha megvan az energiánk. Ha elhidegültünk az önfontosságunktól.

A harcos ugrásokat tesz beláthatatlan távolságokba, mert tudni akar. Az én végzetem a kóborlás a végtelenben. Utazók vagyunk, az utazás a sorsunk. Felelősséget vállalva a haláláért, a harcos egy hihetetlen lökést kap. Véget vethet a személyének – a fontosságának és átléphet egy másik szintre. Nem kell fejet hajtanod senkinek.

Miután megtaláltad a felderítőt az álmodban, megállíthatod az álmot, és megkérheted őt, hogy vigyen el oda, ahonnan jött. A felderítő rákényszerül, hogy elvigye a tudatosságodat másik világokba. Bámulatos világok, egy iker világegyetem. Akkor az Álmodó maga is egy fürkésző kém, egy felderítő lesz. Élő ez az iker világegyetem, a tudatosság világa. A szervetlen lények tanítók egy női univerzumból, amely férfiak után kutat. A nők a szervetlen lények földi megfelelői.
A harc ebben a másik világban van, és mi be fogunk lépni ebbe az univerzumba, akár tetszik, akár nem. Ez elkerülhetetlen. A varázslók gyakorlatiasak. (Mi is pontosan ez a csata, ami a másik világban van?) Miért várni, amíg meghalsz? Most tedd meg, amíg fiatal és erős vagy. Ne légy annyira elfoglalva az önfontosságoddal. Mindig csak én, és ezt akarom, míg túl öreg leszel, hogy mást tegyél. Amíg az egyetlen dolog, amit mondani tudunk: ’nővér’. Most légy tudatos. Ez a pillanat, és az álmodás az út. Az Álmodó, aki elég energiát őrzött meg, élete löketét kapja majd, amikor belép a másik világba. Ez felfoghatatlan. Mik vagyunk igazából? Nem, amit apám mondott nekem. Valami más vagyunk.

Az Álmodásnak hét állomása van. Az első tudatára ébredni, hogy elalszol. Tehát tudatos maradsz az álom- állapot alatt. Egyszerre ott vagy az álmodásban és addig tudod tartani, míg nem bámulsz mereven. Ahogy elkezdesz felébredni álmaidban, úgy kezdesz el több energiával élni. Másnap erősebb leszel.

Éberré válni álmainkban, ez az első lépcső. Ha nem ragaszkodsz és felállítod a szántszándékod, akkor az energiád húzni fog. Hagyd, hogy megtörténjen. A szántszándék húzása megtöri az időrendi érzékelés folyamatát. Ha komolyan összegzed az életed, lesz elég energiád. Csak harcosként döbbenhetünk rá, mik is vagyunk.

Az első állomásban mindent megvizsgálunk, álmunk minden elemét. Ott kezdjük, hogy tudatára ébredsz az elalvásodnak. De ez még nem a végcélja a technikának. Ez csak az elme megtévesztéséhez kell. Az igazi művészet tudatosan megvizsgálni hétköznapi álmaink elemeit.

Álmodásban könnyedén elmozdíthatjuk a gyűjtőpontot. A gyűjtőpontnak már egy kis elmozdulása is új személyt hoz létre. Véget vetünk a réginek, és egy új valakivé válunk.

Don Juan azt mondta, az ’itt’ és ’ott’ felcserélhetőek, ezt tesszük egyfolytában az energiatestünkkel. Az energiatest a végső kivetülésünk.

Mit tettek velünk, hogy ennyire ellenállunk? A szörnyű sérülés, amit a társadalom okozott nekünk helyrehozható az álmodással.

A következő lépés vagy Álmodási Kapu felébredni az álomból egy másik álomba.

Amint megszerezted az energiát az összegzésből és álmodásból, lefeküdhetsz az álmodban ugyanabban a pózban, amiben eredetileg lefeküdtél, és elmozdulhatsz egy másik álomba. Ha belépsz egy álmon belül egy álomba, olyan állapotot fogsz megélni, ami felfoghatatlan, eldobod az agyad. Ez az iker helyzetek titka.

A titkok titka az, hogy igényeljük ezt. Csak energiára van szükségünk. Ez valóság, nem teória, és mint gyakorló, azt mondom, mindegyikünk képes rá.

Előfordul, hogy az Álmodásban minden változásban lesz. Egy nap valami megragadja, megköti a figyelmedet, és nem tudod, miért. Addig képtelen leszel mozdulni, míg el nem ereszt. A figyelmedet egy szervetlen lény fogta meg.
Nekik több tudatosságuk van, mint nekünk, viszont nekünk több az energiánk.
Olyanok vagyunk, mint hatalmas puskagolyók energiából, mely fényesen ragyog. Ők örökké tartóak, és a tudatosságuk megfoghat minket.

Most elkezdjük hallani a Megbízott hangját. Bármilyen kérdésre válaszolni fog. Ha női hangként halljuk őt, akkor halljuk az igaz hangját. Női természetű.

Ne kényeztesd magad az álmodási Megbízottal. Mondd meg neki, hogy tartózkodjon az ügyeidtől. Ne engedd, hogy ingyen tápláljon.

Jön egy hullám, ami elér minket és mi szomorúsággá formáljuk— De ez onnan kintről jön? ’’ Soha nem gondoltam, hogy örökké fogok élni, hát most tegyük azt. Szabadíts meg.’’

Gyakorold a fennkölt pillanatok albumának Nem Tevését. Létrehozza majd a disszonanciát a tudomásban. Készíts egy albumot, ami emlékeztet a fennkölt pillanataidra. Dolgokból és gondolatokból, amik ámulatba ejtettek.

Az igazi forradalom a másik világban van. Könnyű belemerülni politikai tiltakozásba, de mi célja? Tégy valamit, hogy annak az embernek a szemszögéből láss, aki meg fog halni.

Mit tettek veled? Mit teszel magaddal, a testeddel? Nézd, hogy élsz. Hagyd abba a dohányzást.

Mit tettek veled? A természetes örökségünk az, hogy úgy éljünk és haljunk, mint az idióták. Itt az idő a forradalomra.

- vége -