Los Angeles, tensegrity workshop 1995. aug. 20.

Ez az utolsó napunk.
A kezdetkor mondtam nektek, hogy idegesítő dolgokat fogok mondani. Fel kell, függesszétek az ítélkezéseteket. Ez egy megállapodás az energiatestetek és az között, ami befogadja ezt. Nem lehetünk befektetők, nem gondolkodhatunk állandóan "magunkról". Ne gyertek mindig ezzel a kurva egoval!. Nem mentek el üres kézzel. Higgyétek el, egy nagyon furcsa szinten lettetek megérintve. Emlékezni fogtok arra, amiket mondtam; túl léptem az elmémen és így túl léptem a tiéteken is. Ez egy varázsló manőver.
Don Juan absztrakt volt. Mi robbanunk, mi vagyunk az utolsó láncszem. Igen, mindegyikünknek hosszú tanulóideje volt. De ez nincs így többé. Nem foghatjuk a kezeteket. A legjobb robbanást adtuk nektek. Folyékonynak kell lennünk, hogy szembe nézhessünk valami újjal. Egy pillanat alatt be kell lépnünk, és gyorsan létre kell hoznunk a rendet. Ez az, amit magyarázni akarok. Hülyén hangzik, de engedjétek, hogy az energiatestetek megeméssze.
Obszcén kérdéseket tettem fel Don Juannak, ugyanúgy, mint ti nekem. Panaszkodtam: 1500 mérföldet tettem meg, hogy lássalak, és te semmit sem mondasz nekem, csak minden szent dolgot kigúnyolsz." Épp a hibákra mutatott rá. Nagyon szeretett nevetni, ezért ezt agresszíven tette. Megütött és én elmozdultam. Majd rendkívüli formában bemutatta az univerzumot.
A varázslás első törvénye: az ego merevvé tesz. És most jön a magyarázat. Képesek vagyunk úgy látni az energiát, ahogy áramlik, vagyis az embert mint energiamezők halmazát látni, amit egy misztikus kohéziós erő tart össze és ennek az eredménye a fénylő tojás. Az energia tudatos észlelését "látás"-nak értelmezzük, bár nem a szem irányítja, hanem tudomásunk minden része. Mivel a mindennapi világ felfogásában a vizuális felfogás túlsúlyban van - a hallás minimális, a szaglás és ízlelés nem létezik - minden a vizuális magyarázathoz vezet. Tehát a magyarázat kedvéért mondjuk, hogy látás. A varázslók ezt évezredek óta csinálják. Csak ezen a módon látható az ember. Nem tudjuk magunkat mint "aura" vagy mint "kéklő fény" látni, ezek csak magyarázatok, interpretációk. Csak egy módon lehet gyalogolni, lépésekkel. De mennyi időbe telik, míg megtanuljuk? Évekbe telik, míg megszerezzük, vagyis gyakorlatilag újra megszerezzük azt a képességet, hogy úgy lássuk az energiát, ahogy áramlik, interpretáció nélkül. Amint interpretálunk, azonnal a mindennapi életben vagyunk. Részletek magyarázatainak halmazát végtelen számú magyarázatok egyetlen egységévé tesszük. Az örökkévalóságig tart a "szobát" összerakni. A szobán belül a "falakat" és a többi dolgot mint egyre kisebb egységeket vehetjük. Így tanuljuk meg az észlelési adatokat interpretálni és így jön létre a mindennapi élet világa. A varázsló számára a mindennapi élet világának nincs értelme, ez csak egy megegyezés, amit ránk erőltettek. Látjátok, mit csinálunk az autista gyerekekkel, akik nem tudják létrehozni a "szobát", akik nem tudnak interpretálni. Elmegyógyintézetbe zárjuk őket, gyógyszereket, sokkterápiát adunk nekik. Mi szándékoljuk a szobát mielőtt az szobává válik. A gyerekek a mi gyűjtőpont pozíciónkra kapcsolódnak és azzal utaznak. Hogy mi a gyűjtőpont? A gyűjtőpont egy erőteljes fényesség pontja, ami szem nélkül látható. "Érzékeljük" vagy "látjuk" a fénylő tojásban. A tojás mérete a méretem karnyújtásnyival minden irányban megnagyobbítva. A varázsló művészete az, hogy megérint, és lebegésre késztet. Ennek semmi köze az egóhoz. Az absztrakttól, az ismeretlentől, az örökkévalótól jön. Visszautasíthatatlan. Megérintenek, és te lebegsz, mint egy energia buborék. Az észlelés összegyűlik a gyűjtőpontban. Ez nem elmélet. Ez a varázslóknak a megfigyeléseken alapuló következtetése. A világból billiónyi energiamező fut össze és megy keresztül a gyűjtőponton és hozza létre a világot leírhatatlan módon. A gyűjtőpont ezen helyzete hozza létre a mindennapi életet. De ott kint másik energia mezők, szálak csoportjai vannak, minden elképzelhető irányból jőve. Amikor a gyűjtőpont elmozdul, és a szálak ott összegyűlnek, egy teljesen más világunk van. Ez még mindig a fénylő tojáson, az emberi birodalmon belül van. Amikor szembe kerülünk a halálunkkal, nem leszünk egyedül, rákban haldokolva. Szörnyű dolgok vannak bennünk elraktározva. Van választásunk. Választhatjuk azt, hogy nem sértődünk meg. Minden előjön, amit beraktál. A varázslókat egy pillanatra eléri a kétségbeesés. Don Juan hallucinogén anyagokat adott, hogy elérjem ezt a kétségbeesést. Ha nem vagyunk kétségbeesettek, ha nem kaptunk eleget, akkor becsaptak bennünket. Miért próbálkoznánk, ha boldogok vagyunk a mindennapi életünkben? Eddig nem sikerült másban létrehoznom ezt a kétségbeesettség érzetét. Vagy megvan valakiben, vagy nincs.
A varázslás az interpretációs szisztéma megszüntetése, ami olyanná teszi a világot, ahogy mi látjuk. Szüntessétek meg és az energia hozzátok áramlik. Ez a megszüntetés rengeteg erőt és kétségbeesést igényel. Ha a mindennapi élet O.K., akkor minek idegeskednék? Önelégülté válunk. Én képtelen vagyok feltörni az önelégültség vonalát. De nektek nem lehetetlen. Don Juan mondta nekem: "Muszáj valami rendkívül nihilisztikusat tenned, különben csak összegyűjtesz egy zsáknyi jegyzetet, professzor leszel és elkápráztatod a tanítványaidat a kutatásaiddal. El kell hagyd a barátaidat; túl jól ismernek téged, még sohasem voltál egyedül az életben. Vegyél ki egy szobát, ahol egyedül vagy és maradj ott amíg meg nem halsz." Megkérdeztem, mit ért az alatt, hogy halottnak lenni. "Amikor akár társaságban lenni akár egyedül lenni már semmit nem jelent számodra. Úgy gondolj erre, mint valami ideiglenesre. Akkor nem leszel nyugtalan" válaszolta. Három hónapba került mire megértettem a nyugalmat. Don Juannak sikerült bennem a kétségbeesés érzetét létrehozni. Én morbid voltam, nem kétségbeesett. Most már megvan az a kétségbeesésem, amire szükségem van a kerítés átugrásához. Emberek azt kérdezik, hogy szükséges-e Los Angelesbe költözniük, hogy tagjai legyenek a csoportnak. Mi nem vagyunk egy csoport. Navigátorok vagyunk. Mindannyian a magunk navigációs menetrendünkért és térképéért vagyunk felelősek. A csoport összejön, de nem vagyunk "barátok". Azt hiszem, kedveljük egymást, legalábbis én kedvelem őket, de nem tudom ők, hogy éreznek irántam. Én nem vagyok kedves, a latin temperamentumom időnként előjön, különösen ha nem az öltönyömben vagyok. A kötelesség vonalát követjük. Ez a legszilárdabb szenvedélyesség felé fordul, de nem a "befektető" felé. Nem dolgozunk együtt a varázslói gyakorláskor. A robbanás, amit ajánlok nektek az az "utolsó láncszem" kifejtései, egy világ, ami felfedezésre vár. Nincs többé tradíció.
A gyűjtőpont felfedezése tette az ősi varázslókat erőssé. De generációkon keresztül őrületbe kergette őket, hogy kitalálják, hova helyezzék, és ott hogy rögzítsék. Így fejlődött ki az álmodás és a cserkészés művészete. Az álmodás az alvás természetes folyamatának használata a gyűjtőpont elmozdítására egy új pozícióba, a cserkészés pedig a gyűjtőpont új pozíciójában való lerögzítése, hogy új, teljes világokat tapasztaljunk meg. Annyira tapasztaltak lettek a gyűjtőpont új pozíciójának lerögzítésében, hogy egy új pozícióban találták magukat, ott maradtak és sohasem tértek vissza. Az egész olyan, mint a hagyma rétegei. Billió lehetséges pozíció van, de nem mindegyik ad teljes világot. Don Juan megállapította, hogy körülbelül 6.000 pozíció ad világot, a többi fantom pozíció, azok "túl gyorsak" és nincs elég hús rajtuk amibe kapaszkodni tudnánk. Nem Don Juan találta meg mindet, hanem a régi varázslók. Ha csak az egyikbe eljutunk a 6.000 pozíció közül, már az is jobb, mint rákban meghalni.
Az első művészet az álmodás, az álmokat mint az észlelés kapuját használja. Ez az "álmodási figyelem" összegyűjtésének állapota, vagy a figyelem rögzítésének művészete az álmunkban szereplő különböző objektumokon, szisztematikusan. Egy fegyelmezett módja az emlékeztetésnek, hogy objektumokra nézzünk. Csak egy pillantásra, csak addig maradva az objektumokon, amíg az szétoszlani nem kezd és akkor váltunk, és ezt addig ismételjük, amíg el nem fogy a figyelem és elalszunk. Az álmok követik a gyűjtőpont természetes mozgását. Amikor a gyűjtőpont fantom pozícióba mozdul, átlagos álmokat tapasztalunk. Egy nap a gyűjtőpontotok kulcspozícióban lesz. Attól kezdve begyűjtitek az álmodási figyelmeteket és annyi objektumra tudtok fókuszolni amennyire csak akartok. Az energiatestetek tudja a küszöböt, hogy hány objektumra kell váltanotok. Mondjuk az enyém 16. 16-ra fókuszolok, ami után egy másik világban vagyok, a gyűjtőpontom elmozdult a 6.000 pozíció közül az egyikbe. Ne essetek kétségbe. Egy nap elmozdul az egyik "hús-vér" pozícióba. Ekkor már tudni fogjátok a küszöbötöket. Két lehetőség van: kutatni az emberi ismeretlent, a fénylő tojáson belüli pozíciókat. A másik a megismerhetetlen, ami csak részben tudható. Ez az új látók világa. A második művészet a gyűjtőpont új helyzetében való lerögzítésének művészete. Már elégszer lerögzítettétek a fantom pozíciókban, hogy furcsa álmaitok legyenek. De amikor egy hús-vér pozícióba mozdul, már tudni fogjátok, hogy rögzítsétek le ott a gyűjtőpontot. És elindultok. A veszély az, hogy ott maradhattok. Testileg, végleg elmentek. A régi varázslók nem tudtak visszajönni. De amikor a tojáson kívülre utaztok, az absztrakt nem akar titeket. Ti akarjátok. Az emberi önkényeztetés ami húz és csapdába ejt az emberi ismeretlen pozícióiban. A régi varázslók bár elvesztek, de a "mennyországban". A lehető legjobb világban. De nem Don Juan beállítottsága számára. Don Juan célja a szabadság. A szabadság az a lehetőség, hogy a tudomás a teljes lehetőségéig növekedhet. A régi varázslók még mindig áldozatai voltak a flyerek étvágyának. Álmodás és cserkészés. Az "utolsó láncszem" robbanása fog titeket vezetni. Tehát ha energiát tudunk érzékelni, akkor a lehetőségek szinte kimondhatatlanok. Minden egyes szál örök, a végtelenbe nyúlik. Csak néhány másodpercig tudjuk fenntartani a látványt és visszaesünk az interpretációba. De ez a megállás lehetővé teszi számunkra, hogy változzunk.
Én nem vagyok sem hívő, sem tanár, sem guru. Minden nap idejövök, hogy beszéljek nektek. Ez a kötelességem. De ezt nyereség nélkül teszem. Ti semmit sem tudtok nekem adni. Don Juan volt az első lény akivel valaha is találkoztam aki nem akart tőlem semmit. Ez ebben a szépség. A hagyma 6000 rétege van a kerítés egyik oldalán. A másik oldalon a tudomást birtokló lények világa van, de ezek nem organizmusok - a szervetlen lények világa. Egy iker erő ami létrehozza a teljességet - egy holisztikus egység. Nem úgy neveltek fel bennünket, hogy észrevegyük a szervetlen lények világát. Ha észrevesszük, több energia fog rendelkezésünkre állni. Folyamatos harcban állunk, hogy energiánkat a központokhoz, a mellékvesékhez ragasszuk, ahol a leghasznosabb, de valami azért harcol, hogy szétszórja a perifériára. Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy az hogy az önkényeztetésbe süllyedtünk vagy baleset, vagy a flyerek döntése. Ezt tagadni veszélyes. A testet látva a varázslók látják a hasonmást. Hol van ez a hasonmás? Néhányunknak közel, de másoknak nem. Miért? Ha ez tényleg egy iker univerzum, miért van ez a hasonmás Japánban? Valami eltűri, hogy el legyen lökve. Minél fegyelmezettebbek vagytok, annál közelebb van hozzátok az energiatestetek. A kapcsolatotok a gyűjtőpontotokon keresztül van meg. Az "álmodó testnek" vagy energiatestnek (a kettő ugyanazt jelenti, de én jobban szeretem energiatestnek hívni, mert az álmodó test azt sugallja, hogy álomban hozzuk létre, míg az energiatest inkább absztrakt) van gyűjtőpontja. Álmodáson keresztül közelebb lehet kerülni az energiatestetekhez., de nem az élénk álmokban. Az energiatest közelebb hozható az álmodás gyakorlásával vagy az álmodási figyelem gyakoroltatásával. Mi a dualizmus birtokosai vagyunk. A test és az elme a varázslók számára nem dualizmus. A test és az energiatest a dualizmus. Nagyon fontos, hogy egy entitást hozzatok be, hogy tanúja legyen mindennek, amit tesztek. Ez az entitás a halálotok. Ez lecsökkenti az önsajnálatot. Miért kellene szégyenlősen elfordulni tőle. Hogy lehetőségeink teljességét használjuk, meg kell határoznunk a problémát. Tehát amíg nem fogadjuk be az iker univerzumot, addig csak sántikálunk, nem gyalogolunk. Ez nem azt jelenti, hogy ma este a szervetlen lények elkapják az ivarszerveiteket. Némelyetek navigálni fog, gyönyörű energia van itt. Néhányan meg semmivel sem lesznek megelégedve.
A Halállal Dacoló ugyanolyan valóságos, mint én vagy Don Juan. Az emberi ismeretlen nagyon távoli, de még belül van a lehetőségeink körén. Kik vagyunk? Talán csak utazók vagyunk, akik egy gusztustalan csapdába estek? Lehet. Én a Halállal Dacolót és Don Juant navigátorként láttam. Ne fogadjuk el amit ránk hagytak - akadékoskodást, szenilitást, utánzást, végtelen sajnálkozást - mindenféle döntés nélkül. "Úgy döntöttem, hogy eljövök erre a szemináriumra, akkor is ha szart sem ér, nem számít." Ez a harcos hozzáállása. El kell hagyjuk az egót. Olyan élesnek kell lenni, mint egy borotvának, haladjatok először lassan, aztán ugorhattok.
A Halállal Dacolót elkapták a szervetlen lények, mert elfogadta az ajánlatukat. Ezer évet töltött abban a világban. Egy nap ez a rendkívüli szabadságharcos megtalálta a szökés módját. Nővé kell változni. A nők gyűjtőpontjának a fényessége befele van fordulva, míg a férfiaké kifele. Tehát a Halállal Dacoló kétszer szökött meg. Először a halál elől, aztán a szervetlen lények világából. Azt választotta, hogy ne legyen ember, de változatlanul egy olyan lény, aki meghal. Ő olyan, mint bármelyikünk, csak a szabadságvágya kiemelte. Nem hiszem, hogy a Halálla Dacoló pontosan tudja mi a szabadság, de mit számít. Valami olyan felé halad, ami meghatározhatatlan.
De itt álljunk meg. Rögzítsétek ezt a pillanatot és a tiétek lesz örökre. Mint egy olyan lény, aki meghal búcsúzom. Isten veletek.