Az Uno Mismo magazin számára, Chile, Argentina, 1997 február
Daniel Trujillo Rivas

Kérdés: Castaneda úr, évekig teljes visszavonultságban maradt. Mi késztette arra, hogy ezen változtasson, hogy nyilvánosság előtt beszéljen arról, amit ön és három társa tanultak Juan Matus nagualtól?

Válasz: Tisztázni szeretnénk azt, hogy mit is tanított nekünk don Juan, ez késztet minket arra, hogy az ideáit terjesszük. Ez egy feladat számunkra,melyet nem halogathatunk tovább. Don Juan másik három tanítványával együtt egyöntetűen arra a következtetésre jutottunk, hogy az a világ, melybe bevezetett bennünket, bármely emberi lény érzékelési lehetőségein belül van. Egymás között megvitattuk, mi lenne a helyes irány, melyetkövetünk. Maradjunk anonimitásban, ahogy don Juan javasolta? Ez a lehetőség nem tűnt megfelelőnek. A másik lehetséges út, hogy elterjesztjük don Juan nézeteit: végtelenül veszélyes és kimerítő választás, de úgy hisszük, az egyetlen, amely méltó ahhoz a tudáshoz, mellyel don Juan átitatott bennünket.

Kérdés: Figyelembe véve, amit a harcos tetteinek megjósolhatatlanságáról mondott, melyről három évtizeden át meggyőződhettünk, várhatjuk-e, hogy ez a most tartó nyilvános időszak, egy darabig eltart? Ha igen, meddig?

Válasz:  Nem áll módunkban időbeli határt megszabni. A don Juan által szabott feltételekkel összhangban élünk, azoktól soha nem térünk el. Don Juan félelmetes példája volt egy embernek, aki tökéletesen a szerint élt, amit mondott. Azt mondtam, ez egy félelmetes példa, mert ezt a legnehezebb felülmúlni, megőrizni az egységet, és ugyanakkor elég rugalmasnak lenni ahhoz, hogy bármivel szembenézzünk. Don Juan így élte az életét.
Ezen feltételek mellett az ember csak egyetlen dolgot tehet, kikezdhetetlen közvetítőként van jelen. Nem mi játsszuk ezt a kozmikus sakkjátszmát, mi csak egyszerű gyalogok vagyunk a sakktáblán. Ami mindent eldönt, az egy tudatos, személytelen erő, amit a varázslók szándéknak, vagy Spiritnek neveznek.

Kérdés: Legjobb tudomásom szerint az ortodox antropológia, csakúgy, mint Amerika Kolumbusz előtti örökségének állítólagos védelmezői megkérdőjelezik az ön munkájának hitelességét. Az a hit, hogy az ön munkája pusztán az írói tehetségének az eredménye, amely egyébként kivételes, ma is fennáll. Olyan véleményeket is hallani, amik azzal vádolják önt, hogy kettős értékrendszere van, mert, állítólag, az ön életvitele és tevékenységei ellentmondanak annak, amit a többség elvárna egy sámántól. Hogyan tudná ezeket a gyanúsításokat tisztázni?

Válasz:  A nyugati embert arra készteti megismerési rendszere, hogy előítéletekben bízzon. Ítéleteinket mindig valami olyanra alapozzuk, ami már eleve meghatározott, például arra az ideára, hogy mi az ortodox. Mi az ortodox antropológia? Amit az egyetemi előadóteremben tanítanak? Hogyan viselkedik egy sámán? Tollakat visel a hajában, és a szellemekhez táncol?
Harminc éven át azzal vádolták Carlos Castanedát, hogy irodalmi alakokat kreált, csak azért, mert amiről beszámolok, szerintük nem esik egybe az antropológiai prioritásokkal, az ideákkal, melyeket előadótermekben, vagy terepmunka során állapítanak meg. Azonban amit don Juan mutatott meg nekem, csak olyan helyzetekre vonatkozik, melyek színtiszta cselekvést követelnek, és ilyen körülmények között, nagyon ritkán, vagy szinte soha nem történik meg az előre tervezett.
Soha nem voltam képes konklúziókat levonni a sámánizmussal kapcsolatban, mert ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, aktív tagjának kell lenni annak a világnak. Egy társadalomtudós, például egy szociológus könnyen von le szociológiai következtetéseket a nyugati világgal kapcsolatosan, mert egy szociológus a nyugati világ aktív tagja. De egy antropológus, aki legfeljebb két évig tanulmányoz egy másik kultúrát, hogyan juthatna helytálló következtetésekre? Egy egész életre van szükség ahhoz, hogy valaki egy adott kulturális világ egyenrangú tagjává váljon. Én több mint harminc évet töltöttem az ősi Mexikó sámánjainak tudatvilágában, és ha őszinte vagyok, nem hiszem, hogy egyenrangú tagja lettem ahhoz, hogy akár csak szándékomban álljon következtetéseket levonni.
Sokféle tudományág képviselőjével megvitattam ezt a témát, úgy tűnt, mindannyian megértették és egyetértettek azokkal a tételekkel, amelyeket én képviselek. Aztán megfordultak, elfelejtettek mindent, és újra az ortodox és akadémikus alapelvekkel értettek egyet, azzal a lehetőséggel sem törődve, hogy következtetéseikben képtelen hibákat vétenek. Megismerési rendszerünk áthatolhatatlannak tűnik.

Kérdés: Mi a célja azzal, hogy nem lehet fotót készíteni önről, nem lehet a hangját rögzíteni, vagy az életrajzi adatait ismerni? Befolyásolhatja ez a spirituális munkáját, és ha igen, hogyan? Nem gondolja, hogy az igazság őszinte keresőinek hasznára válna, ha tudnák ki is ön valójában, hogy ezzel is megerősítse azt, hogy az út, melyet bemutat, valóban követhető?

Válasz:  A személyes adatokat és a fotókat illetően don Juan három tanítványa és jómagam az ő utasításait követjük. Egy sámánnak, mint don Juan nagyon egyszerű oka van a személyes adatok eltitkolására. Elkerülhetetlen, hogy hátrahagyjuk azt, amit ő "személyes történetnek" hív. Eltávolodni az "én"-től nagyon kellemetlen és nehéz feladat. Amit a sámánok, és így don Juan is keresnek, az a fluiditás állapota, ahol az "én" nem számít. Úgy hitte, hogy aki ebbe a világba belép, arra a fotók és személyes adatok hiánya pozitívan hat tudatalatti szinten. Megszoktuk, hogy vég nélkül használunk fotókat, felvételeket, személyes adatokat, melyek mind az önfontosság gondolatából fakadnak. Don Juan azt mondta, hogy jobb, ha semmit sem tudunk egy sámánról, mert így nem a személlyel találkozunk, hanem az eszmével, mely így megőrizhető; a hétköznapi életben pont az ellenkezője történik, ahol a számos pszichológiai problémával küszködő emberrel találkozunk, de eszmékkel nem, és ezek az emberek csordultig vannak az "én, én, én"-nel.

Kérdés: Hogyan értelmezik a követői a reklámokat, a kereskedelmi infrastruktúrát, mely az irodalmi munkái mellett körülveszi azt a tudást, amelyet ön és a társai terjesztenek? Milyen kapcsolatban áll valójában a Cleargreen Rt.-vel, és más cégekkel (Laughan Productions, Toltec Artists)? üzleti kapcsolatra gondolok.

Válasz:  Odáig jutottam a munkámban, hogy szükségem lett valakire, aki képviselni tud don Juan eszméinek terjesztésében. A Cleargreen egy olyan cég, mely szoros kapcsolatban áll a munkánkkal, csakúgy, mint a Laugan Productions, és a Toltec Artists. Az a tény, hogy don Juan tanításait a modern világban terjesztjük, magával vonja a kereskedelmi és művészi média használatát, melyet magánszemélyként nem tehetnék meg. Mint vállalatok, fogékonyak don Juan eszméire, és e három cég alkalmas arra, hogy biztosítsa az eszközöket annak terjesztéséhez, amit terjeszteni akarok.
A személytelen vállalatoknál hajlamosak arra, hogy amit felajánlanak nekik, azt uralják és a saját ideológiájuk szerint átalakítsák. Ha mindaz, amit don Juan mondott, nem képezné a Cleargreen, a Laugan Productions, és a Toltec Artists őszinte érdeklődésének tárgyát, mostanra már rég átalakították volna valami mássá.

Kérdés: Sok ember van, aki így vagy úgy, önhöz "kapcsolódik", hogy elismerést szerezzen magának. Mi a véleménye Victor Sanchez tevékenységéről, aki magyarázza és újrarendezi az ön tanításait, hogy így saját teóriát alakítson ki? És Ken Eaglefeather kijelentéseiről, aki azt állítja, hogy őt don Juan választotta tanítványának, és hogy csak miatta jött vissza?

Válasz:  Valóban léteznek emberek, akik az én tanítványomnak, vagy don Juan tanítványának mondják magukat, emberek, akiket sosem láttam, és garantálhatom, hogy don Juan sem találkozott velük soha. Don Juan Matust kizárólag az ő varázsló ágának továbbörökítése érdekelte. Négy olyan tanítványa van, akik még ma is itt vannak. Voltak mások is, akik vele együtt eltávoztak. Don Juant nem érdekelte a tudományának tanítása, tanítványait azért képezte, hogy a leszármazási ág folytatódjon. Annak a ténynek következtében, hogy don Juan ágát nem tudták folytatni, a négy tanítvány arra kényszerült, hogy ezeket az eszméket terjessze.
A tanár fogalma, aki a tudását tanítja, a mi megismerési rendszerünk része, de nem része az ősi mexikói sámánok megismerési rendszerének. A tanítás képtelen dolog volt számukra. Átadni a tudást annak, aki a leszármazási ágai továbbviszi, az teljesen más dolog.
Az a tény, hogy egyesek használják a nevemet, vagy don Juan nevét, csupán olcsó taktika, amellyel jelentős erőfeszítés nélkül könnyen személyes előnyökre tehetnek szert.

Kérdés: Tekintsük a "spirituális" szó jelentését egy olyan tudatállapotnak, melyben az emberi lények teljes mértékben képesek kezelni a faj lehetőségeit, melyben megvalósul az egyszerű állati állapot túllépése, kemény fizikai, morális, és intellektuális képzés segítségével. Egyetért ezzel az állítással? Hogyan lehet don Juan világát ebbe a megfogalmazásba belehelyezni?

Válasz:  Egy rendkívül higgadt és pragmatikus sámán számára, mint don Juan Matus, a "spiritualitás" egy üres kifejezés, egy állítás alapok nélkül, melyet mi nagyon szépnek gondolunk, mert át van itatva irodalmi elképzelésekkel, költői kifejezésekkel, de semmi többel.
A sámánok, mint don Juan alapvetően gyakorlatiasak. Számukra csak a ragadozó természetű univerzum létezik, ahol az intelligencia, vagy tudomás élet-halál szituációk eredménye. Ő magát a végtelen navigátorának nevezte, és azt mondta, ha valaki sámánként akar a végtelenben navigálni, vég nélküli pragmatizmusra, határtalan józanságra és vasakaratra van szüksége.
Ennek tükrében don Juan szerint a "spiritualitás" csak a leírása valaminek, ami a hétköznapi világ határai között elérhetetlen, és nem valóságos cselekedet.

Kérdés: Többször hangsúlyozta, hogy az irodalmi munkássága, csakúgy, mint Taisa Abelaré és Florinda Donner-Graué, don Juan útmutatásának eredménye. Mi ebből az igazság?

Válasz:  A könyvek megírásának feladatát don Juan adta. Azt állította, hogy ha valaki nem író, akkor is írhat, de az írást át kell alakítani irodalmi tevékenységből sámáni tetté. A könyv témáját, és a megvalósulását nem az írói elme határozza meg, hanem egy olyan erő, amelyet a sámánok az univerzum alapjának tekintenek, és amit ők szándéknak hívnak. A szándék az, amely egy varázsló cselekedeteit irányítja, legyen ez könyvírás, vagy bármi más.
Don Juan szerint a sámánizmus gyakorlója rendelkezik a megfelelő tisztelettel és elkötelezettséggel ahhoz, hogy átitassa magát az összes elérhető információval. A sámán úgy dolgozik, hogy minden lehetséges információt megszerez, ami kapcsolódhat az érdeklődési köréhez. A sámán dolga pedig nem más, mint annak a törekvésnek az elengedése, hogy az információáramlást uralja. Don Juan azt mondta erre, "aki elrendezi az ideákat, melyek az információ ezen forrásából törnek elő, az nem a sámán, hanem a szándék. A sámán egyszerűen csak egy kikezdhetetlen vezeték." Don Juan számára az írás a sámánizmus kihívása, és nem irodalmi feladat.

Kérdés: Ha megenged egy kijelentést, a könyveiben felvonultat olyan eszméket, melyek rokonságot mutatnak a Keleti filozófiák tanításaival, de ellentmondanak annak, amit általában a mexikói indián kultúrákról tudunk. Mik a hasonlóságok és a különbségek egyikkel és a másikkal?

Válasz:  Halvány fogalmam sincs. Egyiket sem tanulmányoztam. Munkám a don Juan Matus által bemutatott tudatvilág jelenségeinek pontos leírása. Ha a jelenségek érzékelését filozófiai módszernek tekintjük, ebből a nézőpontból lehetetlen kijelentéseket tenni egy olyan jelenségről, melyet nem vizsgáltunk alaposan. Don Juan világa olyan hatalmas, rejtélyes, ellentétekkel teli, hogy nem alkalmas lineáris magyarázatok kifejtésére; amit tenni lehet, az az, hogy egyszerűen leírjuk, és ez önmagában is óriási erőfeszítés.

Kérdés: Ha feltételezzük, hogy don Juan tanításai az okkult irodalom részévé váltak, akkor mi a véleménye más, ebbe a kategóriába tartozó tanításokról, például a Szabadkőműves filozófiáról, a Rózsakeresztességről, a Titkos tanokról, és a különböző tudományokról, mint a Kabbala, Tarot, Asztrológia, ha összehasonlítjuk őket a nagualizmussal? Volt valaha kapcsolata, vagy tartott fenn kapcsolatot ezek bármelyikével, vagy ezek elkötelezettjeivel?

Válasz:  Még egyszer mondom, halvány fogalmam sincs, hogy mik az alaptételei, nézőpontjai, és tárgyai ezeknek a tanírásoknak. Don Juan az ismeretlenben való navigálás problémájával állított szembe minket, és ez minden létező erőnket lefoglalja.

Kérdés: Az ön munkájának egyes fogalmai, mint a gyűjtőpont, az univerzumot alkotó energiaszálak, a szervetlen lények világa, a szándék, a cserkészés és álmodás, megtalálhatók-e a nyugati gondolatvilágban valamilyen formában? Például vannak emberek, akik úgy tartják, hogy az ember látása során a fénytojás, ugyanaz, mint az aura.

Válasz:  Amennyire én tudom, a don Juan által tanítottaknak nincs semmilyen megfelelője a nyugati gondolatvilágban.
Egyszer, amikor még don Juan itt volt, egy egész évet töltöttem el azzal, hogy gurukat, tanítókat, bölcseket kutattam, mert szerettem volna tudni, mivel foglalkoznak. Tudni akartam, van e hasonlóság manapság a világban azzal, amit don Juan mond és tesz.
Lehetőségeim korlátozottak voltak, ezért csak híres mesterekkel tudtam találkozni, akiknek milliónyi követője van, és sajnos, semmiféle egyezést nem találtam.

Kérdés: Összpontosítsunk most csak az ön irodalmi munkásságára. Az olvasók különböző Carlos Castanedákkal találkoztak. Először a kissé ügybuzgó nyugati kutatóval, akit folyton összezavar a két öreg indián, don Juan és don Genaro ereje ( Don Juan tanításai, Másik világ kapujában, Ixtláni utazás, Mesék az erőről, Az erő második köre ). Később a sámánizmusban jártas tanítvánnyal ( A Sas ajándéka, Belülről izzó tűz, A csend ereje, Az álmodás művészete ). Ha egyetért ezzel a véleménnyel, mikor és hogyan lett egyikből a másik?

Válasz:  Nem tartom magam sámánnak, tanítónak, vagy a sámánizmusban jártas tanulónak; és nem tartom magam a nyugati világ antropológusának, vagy társadalomtudósának sem. A munkám mindig leírása volt a jelenségeknek, melyeket képtelenség érzékelni a nyugati világ lineáris felfogása közepedte. Amit don Juan tanított, azt nem lehet elmagyarázni az ok-okozat elv alapján. Nem lehetett megjósolni, don Juan mit fog mondani, vagy mi fog történni. Ilyen körülmények között az átmenet egyik állapotból a másikba, teljesen egyéni, nem pedig előre megtervezett, kidolgozott, vagy bölcsességünk növekedésének eredménye.

Kérdés: Írói munkásságában olyan részeket találhatunk, melyek a nyugati elme számára eléggé hihetetlenek. Hogyan tudna valaki, aki nem beavatott, bizonyosságot találni arra, hogy a "különböző valóságok" tényleg valóságosak, ahogy ön állítja?

Válasz:  Nagyon egyszerűen. Az intellektusunk helyett használjuk az egész testünket. Don Juan világába nem lehet intellektusunk segítségével belépni, mint egy műkedvelő, aki gyors és felületes tudást keres. Don Juan világában semmit sem lehet teljesen megerősíteni. Csak annyit tehetünk, hogy eljutunk az emelkedett tudomás állapotába, ahol lehetőségünk nyílik a körülöttünk lévő világot sokkal teljesebben érzékelni. Más szavakkal, don Juan sámánizmusának az a célja, hogy széttörjük a történelmi és napi érzékelés paramétereit, és lehetőségünk nyíljon az ismeretlen érzékelésére. Ezért hívta magát a végtelen navigátorának. Állította, hogy az végtelen a mindennapi érzékelés paraméterein túl terül el. E paraméterek szétzúzása volt élete célja. Mivel rendkívüli sámán volt, mind a négyünkbe beleültette ezt a vágyat. Arra késztetett minket, hogy túlszárnyaljuk az intellektust, és megtestesítsük a történelmi érzékelés korlátai széttörésének eszméjét.

Kérdés: Ön azt állítja, hogy az emberi lények alapvető jellemvonása az "energia érzékelésének" képessége. A gyűjtőpont elmozdulását elkerülhetetlennek tartja ahhoz, hogy az energiát közvetlenül érzékeljük. Hogyan válhat ez hasznára a 21. század emberének? Az eddig felvázolt eszmék értelmében ennek a célnak a megvalósítása hogyan segíti spirituális előrehaladásunkat?

Válasz:  A sámánok, mint don Juan, azt állítják, hogy minden emberi lénynek megvan a képessége arra, hogy közvetlenül lássa az energiát, ahogy az univerzumban áramlik. Úgy hiszik, hogy van egy pont, amit úgy hívnak gyűjtőpont, az ember teljes energia gömbjében. Más szavakkal, ha egy sámán egy embert az univerzumban áramló energiaként érzékel, egy fénygömböt lát. Ebben a fénygömbben a varázsló lát egy erőseben ragyogó pontot, mely a lapocka magasságában, hozzávetőlegesen karnyújtásnyira mögötte helyezkedik el. A sámánok állítják, hogy az érzékelés ebben a pontban gyűlik össze, az energia, mely az univerzumban áramlik, itt alakul át érzékelési adatokká, és ez az érzékelési adat később értelmeződik, melynek eredménye a mindennapi világ. A sámánok állítják, hogy az értelmezésre tanítottak minket, tehát érzékelni is tanítottak.
A gyakorlati értéke az energia közvetlen érzékelésének, ahogy az univerzumban áramlik, a 21. század emberének ugyanaz, mint az 1. század emberének. Lehetővé teszi számára, hogy kitágítsa érzékelésének határait, és ezt az új képességet használja a világán belül. Don Juan azt mondta, leírhatatlan dolog közvetlenül látni a mindenség rendjének és káoszának csodáját.

Kérdés: Az utóbbi időben bemutatott egy mozgásgyakorlat rendszert, a Tensegrityt. Elmagyarázná, mi is ez valójában? Mi a célja? Milyen spirituális haszonnal jár ennek gyakorlása a gyakorlóra nézve?

Válasz:  A szerint, amit don Juan Matus tanított nekünk, az ősi mexikói sámánok felfedeztek különböző mozgássorozatokat, melyek gyakorlása során a test olyan nagyszerű mentális és fizikai erőállapotba került, hogy elhatározták, ezeket a mozdulatokat mágikus gyakorlatoknak fogják hívni.
Don Juan elmondta, hogy a mágikus gyakorlatok segítségével azok a sámánok a tudatosság olyan emelkedett szintjeire jutottak, amely lehetővé tette számukra, hogy rendkívüli észleléseket hajtsanak végre.
Generációkon át a mágikus gyakorlatokat csak a sámánizmus gyakorlóinak tanították. A mozdulatokat óriási titok, és bonyolult szertartás övezte. Don Juan is így tanulta őket, és ő is így adta tovább négy tanítványának.
A mi törekvésünk arra irányult, hogy ezeket a mágikus gyakorlatokat elterjesszük, és bárki, akit érdekel, megtanulhassa őket. Elneveztük Tensegritynek, és don Juan négy tanítványának külön-külön tanított speciális mozdulatokból átalakítottuk olyan általános mozdulatokká, melyeket bárki végezhet.
A Tensegrity egyéni vagy csoportos gyakorlása, megőrzi az egészséget, vitalitást, fiatalságot, és általános jólét-érzést kelt. Don Juan azt mondta, hogy a mágikus gyakorlatok gyakorlása segít összegyűjteni azt az energiát, amely ahhoz szükséges, hogy a tudomás növekedjék, és az érzékelés határai kitolódjanak.

Kérdés: Három társa mellett, az emberek, akik az ön szemináriumait látogatják, találkozhatnak más emberekkel is, mint a Chacmool-ok, az Energia Követők (Energi Trackers), az Elemek (Elements), a Kék Felderítő (Blue Scout). Kik ők? Ők részei a látók egy új generációjának, akiket ön vezet? Ha így van, hogyan lehet valaki ennek a csoportnak a tagja?

Válasz:  Ezek mindegyike olyan meghatározott lény, akire don Juan Matusnak, a leszármazási ág vezetőjének kérésére vártunk. Mindegyik érkezését előre megjósolta, mint egy vízió szerves részét. Mivel don Juan ága nem folytatódhat, a négy tanítvány feladata, energetikai felépítésüknek köszönhetően, hogy áttranszformálják az ág továbbvitelét az ág lezárásává, lehetőleg aranylakattal.
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ilyen instrukciókat megváltoztassunk. Nem kereshetünk és nem is fogadhatunk be tanulókat, vagy aktív tagokat don Juan víziójába. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy elfogadjuk azt, amit a szándék elénk tár.
Az a tény, hogy a mágikus gyakorlatokat, melyeket generációkon át féltve őriztek, most meg lehet tanulni, bizonyítja, hogy ennek az új víziónak a Tensegrity gyakorlásával és a harcos út támasztotta feltételek követésével közvetett módon valóban a részévé lehet válni.

Kérdés: A Readers of Infinity című újságban a "navigálás" kifejezést használja arra, amit sámánok csinálnak. Ön hamarosan kibontja a vitorlát, hogy megkezdje a végső utazását? A Tolték harcosok ága, ennek a tudásnak az őrzői önnel végződnek?

Válasz:  Igen, ez igaz, don Juan ága velünk végződik.

Kérdés: Van egy kérdés, melyet gyakran teszek fel magamnak. A harcos úton létezik-e, mint ahogy más belső utaknál igen, spirituális munka párok számára?

Válasz:  A harcos út mindent és mindenkit magában foglal. Egy egész család élhet feddhetetlen harcosként. A nehézség abból a szörnyű tényből fakad, hogy személyes kapcsolataink érzelmi befektetéseken alapulnak, és abban a pillanatban, amikor a gyakorló valóban gyakorolja azt, amit tanul, a kapcsolat széthullik. A hétköznapi világban, az érzelmi befektetéseinket rendszerint nem vizsgáljuk meg, és leélünk úgy egy egész életet, hogy a viszonzásra várunk. Don Juan azt mondta rólam, hogy kőkemény befektető voltam, életmódomat és érzésvilágomat nagyon egyszerűen lehetett jellemezni: "Csak azt adom, amit mások adnak nekem."

Kérdés: Milyen lehetséges előrehaladásra tehet szert az, aki olyan spirituális munkát szeretne végezni, mely összhangban van azzal, amely az ön könyveiben található? Mit tanácsol azoknak, akik don Juan tanításait egyedül szeretnék gyakorolni?

Válasz:  Lehetetlen határt szabni annak, amit valaki egyedül megvalósíthat, ha a szándék kikezdhetetlen szándék. Don Juan tanításai nem spirituálisak. Azért kell, hogy ezt megismételjem, mert újra meg újra szóba kerül. A spiritualitás eszméje nem vág össze egy harcos vasfegyelmével. Egy olyan sámán számára, mint don Juan, a legfontosabb eszme a pragmatizmus. Amikor találkoztam vele, azt hittem, gyakorlatias ember vagyok, egy társadalomtudós tele tárgyilagossággal, pragmatizmussal. Szétrombolta ezt a képet, és ráébresztett arra, hogy mint egy igazi nyugati ember, se nem vagyok pragmatikus, se nem spirituális. Megértettem, hogy csak hajtogatom a "spiritualitás" szót, ellensúlyozandó a mindennapi élet anyagiasságát. El szerettem volna távolodni a mindennapi élet merkantilista szemléletétől, és az ez iránti vágyamat neveztem spiritualitásnak. Realizáltam, hogy don Juannak igaza volt, amikor erősködött, hogy jussak következtetésre; tisztázzam, mi az, amit én spiritualitásnak hívok. Nem tudtam, mit beszélek.
Amit most mondok, az talán túl merészen hangzik, de máshogy nem lehet mondani. Amit egy sámán, mint don Juan akar, az a tudomás növelése, hogy képessé váljon érzékelni mindazt, amit emberi lényként érzékelni lehetséges; ez egy óriási feladat és tántoríthatatlan cél, melyet nem lehet a nyugati világ spiritualitásával helyettesíteni.

Kérdés: Van valami, amit el szeretne mondani Dél-Amerika lakosainak, különösen a Chileieknek? Van még valami, amit a kérdésekre adott válaszaihoz hozzá akar tenni?

Válasz:  Nincs semmi, amit az elmondottakhoz hozzá kéne tenni. Minden emberi lény azonos szinten van. Tanulóidőm kezdetén don Juan Matus megpróbálta megláttatni velem, hogy az emberek mind hasonló helyzetben vannak. Engem, mint dél-amerikait, intellektuálisan nagyon foglalkoztattak a szociális reformok eszméi. Egyszer feltettem neki egy szerintem nagyon kényes kérdést: hogyan maradhat ennyire közönyös népének, a sonorai Yaqui indiánoknak a szörnyűséges életkörülményeit ismerve?
Tudtam, hogy a Yaqui népesség bizonyos százaléka tüdőbajban szenved, és gazdasági helyzetük miatt, nem tudják gyógyíttatni magukat.
"Igen," mondta don Juan, "ez egy nagyon szomorú dolog, de lásd be, hogy a te helyzeted szintén nagyon szomorú, és ha azt hiszed, hogy jobb állapotban vagy, mint a Yaqui indiánok, nagyon tévedsz. Általában véve az emberiség a káosz szörnyűséges állapotában van. Senki sincs jobb állapotban a másiknál. Mindannyian olyan lények vagyunk, akik meg fognak halni, és ha ezt nem ismerjük fel, akkor nincs orvosság a számunkra."
Ez egy másik fontos része a varázslók pragmatizmusának tudatára ébredni annak, hogy olyan lények vagyunk, akik meg fognak halni. Azt mondják, ha ezt megtesszük, akkor minden transzcendentális rendet és mértéket nyer.