Részlet Concha Labarta Florinda Donner-Grauval, Taisha Abelarral és Carol Tiggsel készített interjújából.
Spanyolból fordítva. Első megjelenése Mas Alla 1997. április 1. Spanyolország.
A válaszokat Carol Tiggs, Taisha Abelar és Florinda Donner-Grau adta.

Kérdés:  Önök Carlos Castanedával együtt don Juan Matus és varázsló csoportjának a tanítványai voltak. Azonban névtelenségben maradtak évekig, egészen mostanáig, amikor is úgy döntöttek, hogy beszélnek don Juannal való kapcsolatukról. Miért volt ez a hosszú csönd? És mi a változás oka?

Válasz:  Először is tisztázni szeretnénk, hogy azt az embert, akit Carlos Castaneda don Juan Matus nagualnak nevezett, mindegyikünk különböző néven ismerte meg: Melchior Yaoquizque, John Michael Abelar és Mariano Aureliano. Hogy elkerüljük a zavart, mi mindig az idős nagualnak nevezzük őt, nem idős kora, hanem rangidőssége miatt és mindenekelőtt azért, hogy megkülönböztessük az új nagualtól, Carlos Castanedától.
Az, hogy beszéljünk az idős naguallal töltött tanulóéveinkről, egyáltalán nem tartozott azok közé a feladatok közé, melyeket ő ránk osztott. Ezért maradtunk teljes névtelenségben.
Carol Tiggs visszatérése 1985-ben teljes változást jelentett céljainkban és törekvéseinkben. A hagyomány szerint az ő feladata volt, hogy átvezessen bennünket valamin, ami a modern ember számára "tér és idő"-ként fordítható, de az ősi Mexikó sámánjai tudatosságot értettek alatta. Megvalósítottak egy utazást azon a valamin át, amit ők a tudatosság sötét tengerének neveztek.
A hagyomány szerint Carol Tiggs szerepe az volt, hogy vezessen bennünket az átkelés során. Amikor visszatért, automatikusan átalakította személyes utazásunk célját egy lényegesen nagyobb horderejű dologgá. Ezért döntöttünk úgy, hogy kilépünk a névtelenségből és elkezdjük tanítani az ősi Mexikó sámánjainak mágikus gyakorlatait.

Kérdés:  Hasonló volt a tanítás, amit don Juan önöknek adott, ahhoz, amit Carlos Castaneda kapott? Ha nem, mik voltak a különbségek? Hogyan írnák le don Juant, és az ő férfiakból és nőkből álló csoportját?

Válasz:  Az oktatás, amiben részesültünk egyáltalán nem volt hasonló ahhoz, amit Carlos Castaneda kapott, azon egyszerű okból, hogy mi nők vagyunk. Olyan szerveink vannak, melyek nincsenek a férfiaknak: a petefészek és a méh, melyek óriási jelentőségű szervek. Az idős nagual tanítása számunkra színtiszta cselekvésből állt. Az idős nagual csoportjának férfi és női tagjaival kapcsolatban az egyetlen, amit életünknek ebben a pillanatában most mondani tudunk, az, hogy kivételes lények voltak.
Úgy beszélni róluk, ahogy a mindennapi világ emberei tennék, jelenleg értelmetlen volna számunkra. Annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy mindegyikük - tizenhatan, az idős nagualt is beleszámítva - rendkívüli életerővel és fiatalsággal rendelkezett. Mindegyikük öreg volt ugyan, és ugyanakkor mégsem. Amikor ámulatba esve kíváncsian megkérdeztük az idős nagualt, hogy mi az oka elképesztő életerejüknek, azt felelte, hogy a végtelennel való kapcsolat fiatalítja meg őket az út minden lépésénél.

Kérdés:  Míg sok modern pszichológiai és szociológiai irányzat szószólója annak, hogy vessünk véget a férfiasság és a nőiesség közti távolságnak, addig azt olvassuk a könyveikben, hogy lényeges különbség van a férfi és a nő között abban, ahogyan megközelítik a tudást. Meg tudnák világítani ezt a kérdést? Miben különböznek önök, mint női varázslók Carlos Castanedától, és mennyiben eltérőek a tapasztalataik az övétől?

Válasz:  Az öreg nagual leszármazási vonalában a férfi és a női varázslók közötti különbség a legegyszerűbb dolog a világon. Mint a világ minden nőjének, nekünk is van méhünk. Vannak a férfiakétól különböző szerveink: a petefészek és a méh, amelyek a varázslók szerint könnyűvé teszik a nők számára, hogy beléphessenek a tudatosság egzotikus területeire. A varázslók szerint az univerzumban van egy óriási erő, egy változatlan, állandó erő, ami hullámzik, de nem változik. Ezt az erőt tudatosságnak vagy a tudatosság sötét tengerének nevezik. A varázslók azt állítják, hogy minden élőlény kapcsolódik ehhez az erőhöz. Az összekapcsolódásnak ezt a pontját gyűjtőpontnak nevezik. Amiatt, hogy a méh a testen belül helyezkedik el, a varázslók szerint a nőknek megvan a készségük, hogy a gyűjtőpontot elmozdítsák egy új helyre.
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a varázslók úgy tartják, hogy minden emberi lény gyűjtőpontja ugyanott helyezkedik el: körülbelül egy karnyújtásnyira a lapocka mögött. Amikor a varázslók az embert energiaként látják, a gyűjtőpontot fénylő, labdaformájú, összetömörült energiamezőnek észlelik.
A varázslók azt mondják, hogy mivel a férfiak nemi szervei a testen kívül helyezkednek el, nekik nincs meg ugyanez a készségük. Ezért a varázslók számára abszurd lenne megpróbálni eltörölni vagy elködösíteni ezt az energetikai különbséget. A férfi és a női varázslók társadalomban való viselkedéséről, azt mondhatjuk, hogy az majdnem ugyanolyan. Az energetikai különbségek miatt azonban a férfi és női gyakorlók, eltérően viselkednek. A varázslók esetében ezek a különbségek kiegészítik egymást. A női varázslók nagyszerű készsége, hogy a gyűjtőpontot könnyedén elmozdítják, szolgáltatja az alapot a férfi varázslók tetteinek, melyet nagyobb állhatatosság és kitartóbb céltudatosság jellemez.

Kérdés:  Azt is olvastuk a könyveikben, hogy Florinda Donner-Grau és Taisha Abelar a sámánizmus világában különböző kategóriákat képviselnek. Egyikük álmodó, míg a másik cserkésző. Ezek vonzó és egzotikus kifejezések, de sokan össze-vissza használják, és a saját módjukon értelmezik őket. Mi a valódi értelme ennek a besorolásnak? Amikor eljön a cselekvés ideje, mi a következménye Florinda Donner-Graura nézve annak, hogy álmodó, és Taisha Abelarra nézve, hogy cserkésző?

Válasz:  Megint csak, mint az előző kérdés alkalmával, a különbség nagyon egyszerű, mert a saját energiánk határozza meg. Florinda Donner-Grau álmodó, mert rendkívüli képessége van a gyűjtőpont elmozdítására. A varázslók szerint, amikor a gyűjtőpontunk - amely érintkezési pontunk a tudatosság sötét tengerével - elmozdul, az energiamezők egy új tömörülése áll össze, hasonló a megszokotthoz, de mégis eléggé különböző ahhoz, hogy egy másik világ észlelését garantálja, ami nem a mindennapi világunk. Taisha Abelar tehetsége cserkészőként az, hogy rögzíteni tudja a gyűjtőpontot új helyzetében, ahová elmozdult. A gyűjtőpont rögzítésének e készsége nélkül a másik világ észlelése túlságosan tünékeny lenne, nagyon hasonlóan bizonyos hallucinogén szerek hatásához: ritmus nélküli és értelmetlen képek sokasága. A varázslók úgy tartják, hogy a hallucinogén drogok hatására a gyűjtőpontot elmozdul, de nagyon kaotikus és átmeneti módon.

Kérdés:  Legújabb könyveikben - Álomban ébren, Absztrakt repülés-, személyes élményeikről beszélnek, melyeket nehéz elfogadni. Belépés más világokba, utazás az ismeretlenbe, kapcsolatteremtés szervetlen lényekkel - olyan élmények, melyek próbára teszik az értelmet. A kísértés az, hogy vagy egyáltalán ne higgyük el az ilyen beszámolókat, vagy olyan lényeknek tekintsük önöket, akik felette állnak jónak és rossznak, akiket nem érint meg a betegség, az öregség vagy a halál. Mi a hétköznapi valóság egy női varázsló számára? Hogyan illeszthető össze a kronologikus élet a mágikus idejű élettel?

Válasz:  Miss Labarta, kérdése túl elvont és erőltetett. Bocsássa meg őszinteségünket! Nem vagyunk intellektuális lények és semmilyen módon nem vagyunk képesek részt venni az intellektus mutatványaiban, amikor olyan szavakat alkalmaz, melyeknek a valóságban nincs semmi értelmük. Egyikünk sem áll semmilyen értelemben a jó és a rossz, a betegség vagy az öregség fölött.
Az történt velünk, hogy az idős nagual meggyőzött minket arról, hogy az emberi lényeknek két kategóriája van. Nagytöbbségünk olyan lény, akiket a varázslók úgy neveznek (pejoratív értelemben, ezt hozzátennénk) "a hallhatatlanok". A lények, akik meg fognak halni, tartoznak a másik kategóriába.
Az idős nagual azt mondta nekünk, hogy mint halhatatlanok, a halált soha nem vesszük vonatkoztatási pontnak, és emiatt megengedjük magunknak azt a hihetetlen luxust, hogy egész életünket szavakba és leírásokba, ellentétekbe, egyezményekbe és nézeteltérésekbe bonyolódva éljük le.
A másik kategória a varázslóké, olyan lényeké, akik meg fognak halni, akik soha, semmilyen körülmények között nem engedhetik meg maguknak az intellektuális kijelentések luxusát. Ha egyáltalán vagyunk valamik, akkor olyan lények vagyunk, akik nem fontosak. És ha van egyáltalán valamink, akkor az a meggyőződés, hogy olyan lények vagyunk, akik meg fognak halni, és egy nap, szembe kell néznünk a végtelennel. A mi felkészülésünk a legegyszerűbb dolog a világon: napi huszonnégy órában készítjük fel magunkat a végtelennel való találkozásra.
Az idős nagualnak sikerült kitörölnie belőlünk az élet iránti közönyünket és átkozott elképzelésünket a halhatatlanságról. Meggyőzött minket arról, hogy mint halandó lények, választási lehetőségeinket kiszélesíthetjük az életben. A varázslók azt állítják, hogy az emberek mágikus lények, elképesztő tettekre és teljesítményekre képesek, ha megszabadítják magukat azoktól az ideáktól, melyek közönséges emberi lényekké egyszerűsítik őket.
A beszámolóink valójában olyan rendkívüli észlelések fenomenológiai leírásai, melyek mindannyiunk számára lehetségesek, különösképp a nők számára. Olyan rendkívüli észlelések, melyek mellett öntükrözési szokásainknak köszönhetően elmegyünk. A varázslók szerint az egyetlen, ami az emberi lények számára létezik, az Én, az ÉN és csak az ÉN. Ilyen körülmények között csak olyasmi lehetséges, ami az Ént érdekli. És ami az Ént érdekli, az nem más, mint a személyes 'Én', mely csak dühhöz és nehezteléshez vezethet.

Kérdés:  Egy tanító fizikai jelenléte talán nem elengedhetetlen, de mindenképpen nagy segítség. Önök pontos utasításokat kaptak don Juantól és társaitól, hogy beléphessenek a sámánizmus világába. Tényleg úgy gondolják, hogy az a világ elérhető bárki számára, még akkor is, ha nincs, személyes tanítója?

Válasz:  Bizonyos szempontból aberráció ahhoz ragaszkodni, hogy legyen egy tanárunk. Az idős nagual ideája az volt, hogy segít nekünk kitörni az Én uralma alól. Vicceivel és borzasztó humorával sikerült elérnie, hogy nevessünk magunkon. Ebben az értelemben szilárdan hisszük, hogy bárki számára lehetséges egy, a miénkhez hasonló változás, például a Tensegrity gyakorlásával, anélkül, hogy szüksége lenne egy egyedi, személyes tanítóra.
Az idős nagualt nem érdekelte tudásának tanítása. Soha nem volt tanító vagy guru. A legkevésbé sem izgatta, hogy az legyen. Az idős nagualt leszármazási vonalának folytatása érdekelte. Ha személyesen vezetett minket, azért tette, hogy belénk vésse a varázslásnak mindazon feltételeit, melyek lehetővé teszik, hogy leszármazási vonalát folytathassuk. Arra számított, hogy egy nap majd ránk kerül a sor, hogy ugyanezt tegyük.
Akaratunkon és don Juan akaratán kívül álló körülmények megakadályozták leszármazási ágának folytatását. Figyelembe véve a tényt, hogy nem tudjuk végrehajtani egy varázslói ág átörökítésének hagyományos feladatát, hozzáférhetővé akarjuk tenni ezt a tudást. Mivel a Tensegrity gyakorlóit nem szólították fel arra, hogy bármilyen varázslói ágat átörökítsenek, lehetőségük van arra, hogy megvalósítsák egy másik úton mindazt, amit mi megvalósítottunk.

Kérdés:  Don Juan Matus tanításainak egyik legmeglepőbb pontja az, hogy lehetséges a halálnak egy másik formája is. Az alapján, amit nekünk mondtak, ő és a csoportja elérték a halálnak ezt a másik formáját. Önök hogyan értelmezik eltűnésüket, amikor is átalakultak tudatossággá?

Válasz:  Ez lehet, hogy egy egyszerű kérdésnek tűnik, de nagyon nehéz rá válaszolni. Mi az idős nagual tanításainak gyakorlói vagyunk. Úgy tűnik számunkra, hogy kérdésére lélektani választ vár, a modern tudomány magyarázataival egyenértékű megfogalmazást.
Sajnos nem tudunk a világunkon kívül álló magyarázatot adni. Az idős nagual és csoportja alternatív halállal haltak meg, ami bármelyikünk számára lehetséges, ha megvan hozzá a szükséges fegyelme.
Minden, amit mondani tudunk az, hogy az idős nagual és társai profi módon élték az életüket, értve ezalatt, hogy minden tettükért felelőséget vállaltak, még a legparányibbért is, mivel a végsőkig tudatában voltak mindennek, amit tettek. Ilyen körülmények között a másik halállal meghalni nem egy valószínűtlen lehetőség.

Kérdés:  Késznek érzik magukat a végső ugrásra? Mire számítanak abban az univerzumban, amit személytelennek, hidegnek és ragadozónak tartanak?

Válasz:  Amire számítunk, az a szüntelen harc és a lehetőség, hogy tanúi lehetünk a végtelennek, akár egy pillanatig, akár ötmilliárd évig.

Kérdés:  Carlos Castanedát irodalmi munkáinak néhány olvasója szemrehányással illette, mivel könyveiben nincs jelen a magasabb spiritualitás, mert soha nem használ olyan szavakat, mint például a "szeretet". A harcosok világa tényleg ilyen hideg? Nem éreznek emberi érzelmeket? Vagy talán más értelmet adnak ezeknek az érzelmeknek?

Válasz:  Igen, más jelentést adunk nekik, és soha nem használjuk az olyan szavakat, mint a "szeretet" vagy a "spiritualitás", mivel az idős nagual meggyőzött minket arról, hogy ezek üres fogalmak. Nem maga a szeretet vagy a spiritualitás, hanem ezeknek a szavaknak a használata. Érvelésének menete a következő volt: ha tényleg olyan halhatatlan lényeknek tartjuk magunkat, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy óriási ellentmondások és végtelen önzés közepette éljenek, ha mindössze az azonnali kielégülés számít, hogy tehetnénk a szeretetet és a lelkiséget valami hiteles dologgá? Az idős nagual számára ezek a fogalmak be nem teljesült, élettelen szavak voltak, melyek mellett nem vagyunk készek kiállni. Don Juan szerint, valahányszor szembe találjuk magunkat ezekkel az ellentmondásokkal, azzal oldjuk fel őket, hogy azt mondjuk, emberek vagyunk, esendők.
Az idős nagual általános szabályként azt mondta, hogy minket, emberi lényeket sosem tanítottak meg szeretni. Csak arra tanítottak meg bennünket, hogy csak a személyes Ént kielégítő érzelmeket érezzünk. A végtelen fennkölt és szánalom nélküli, és nincs benne hely megtévesztő fogalmak számára, bármilyen kellemesnek is tűnnek azok.

Kérdés:  Úgy tűnik, a kulcs észlelésünk kiterjesztéséhez a rendelkezésünkre álló energia kezelésében rejlik, és a modern ember energetikai helyzete nagyon silány. Mi tehát a szükséges feltétele az energia felhalmozásának? Lehetséges-e ez annak, akinek gondoskodnia kell a családjáról, mindennap munkába jár, és teljes mértékben részt vesz a társadalomban? És mi a helyzet könyveik egyik legvitatottabb pontjával, a cölibátussal, mint az energiatartalékolás módjával?

Válasz:  Az idős nagual nagytöbbségünk számára cölibátust javasolt. Nem erkölcsi okokból, hanem mert nincsen elég energiánk. Rávezetett bennünket, hogy felfogjuk, nagytöbbségünk házastársi unalom közepette fogant meg. Mint gyakorlatias varázsló, az idős nagual kitartott amellett, hogy a fogamzás mikéntje végzetesen fontos dolog. Azt mondta, hogyha az anyának nincsen orgazmusa a fogamzás pillanatában, az eredmény az lesz, amit "unalmas nemzés"-nek hívott. Ilyen körülmények között nincs energia. Az idős nagual cölibátust javasolt mindenki számára, aki ilyen körülmények között fogant.
Egy másik dolog, amit energiatartalékolás céljából javasolt, a káoszhoz vezető viselkedési minták eltörlése, mint például a folytonos belefeledkezés a romantikus udvarlásba, az ego tálalása és megvédése a mindennapi életben, az eltúlzott szokások, és mindenekelőtt az 'Én' fontosságához való rendkívüli ragaszkodás.
Ezeknek a pontoknak a teljesítése után mindegyikünknek meglehet a szükséges energiája ahhoz, hogy értelmesebben használja az időt, a teret és a társadalmi rendet.

Kérdés:  A Tensegrity mágikus gyakorlatai, melyeket önök nagyfontosságúnak tartanak, az önök legutóbbi adomány azoknak, akiket érdekel don Juan Matus világa. Mit ad a Tensegrity a gyakorlóinak? Hasonlítható-e más fizikai gyakorlatokhoz, vagy van egy saját karaktere?

Válasz:  Amit a Tensegrity a gyakorlóinak ad, az energia. A különbség a Tensegrity és fizikai gyakorlatok bármely más rendszere között az, hogy a Tensegrityben lévő szándékot az ősi Mexikó sámánjai formálták meg. Ez a szándék a halál felé tartó lény felszabadítása.