A cserkésző arra törekszik, hogy elmozdítsa, vagy eltolja a gyűjtőpontját, és ezzel megváltoztassa észlelését a világról. Az észlelést természetesen álmodáson keresztül is meg lehet változtatni, de a cserkészők ezt éber állapotban teszik. A varázslók szerint minden, amit ébren látunk ebben a realitásban a gyűjtőpont helyzetétől függ.
Meg vagyunk győződve róla, hogy az emberi lény energetikai teste végtelen számú fénynyalábból áll, és mindegyik egy-egy meghatározott tudatosság. Ezek nem olyanok, mint az elektromos fények, hanem a tudatosságok fényei. A fénylő tojásformán, ami alkotja az energetikai testet, van egy különösen fénylő pont, ahol a személy tudatossága gyűlik össze, ami akkora, mint egy teniszlabda. De változhat a mérete és a helyzete is a fénylő testen. És a helyzete határozza meg, hogy mit észlelünk, mert a fénylő testben lévő szálak közül a világegyetemben lévőkhöz passzolók felfénylenek. A világegyetemben lévő energetikai szálak némelyike észlelhető, némelyike pedig teljesen kívül esik az emberi észlelhetőség határán. Tehát amikor a gyűjtőpont, ez a felfénylő része a fénylő testnek passzol a kintlévőhöz, észlelés jön létre.

Mivel mindannyiunk gyűjtőpontja egy helyen van, van beszélt nyelvünk, amivel beszélhetünk a fákról, a kocsikról, tömör falakról és padlókról, és tudhatjuk, hogy volt tegnap és lesz holnap.
Azok az emberi lények, akiknek a gyűjtőpontja nem ott van, ahol lennie kellene vagy varázslók, vagy olyanok, akik bolondok házába valók. Az utóbbiaknál a gyűjtőpont nem rögzült le ott, ahol a többi embernek. Ezért számukra nem létezik az a megegyezés, hogy mi a valóság.

A varázslók azt mondják, hogy az ember több is lehet, mint egy szociális lény. Ahhoz, hogy többek legyünk, mint amit a társadalom ad, el kell mozdítanunk vagy csúsztatnunk a gyűjtőpontunkat onnan, ahová most le van rögzülve. Amikor a gyűjtőpont elmozdul, a tudatosság más kötege fénylik fel megegyezve a világegyetemben lévőkkel, és így más valóság jön létre. Ez a másik világ ugyanolyan valós és szilárd, mint amit most ismerünk. Mindez a gyűjtőpont lerögzítésén alapul.
A varázslók azt állítják, hogy ébren is el lehet mozdítani a valóságot, nem csak álomban.
Az őrülteknek hallucinációik vannak, és őrültek a társadalom számára. Őrültek, mert nincs lerögzülve a gyűjtőpontjuk oda, ahova mindenkinek. A gyűjtőpontjuk valamiért laza, folyamatosan elmozdul. Őrültek, mert állandóan hallucinálnak, és nincs elég energiájuk megtartani a gyűjtőpontjukat egy adott pozícióban. Ha lenne energiájuk és kontrolljuk, akkor varázslók lennének, mert cserkészni tudnák az új pozíciót.

Tehát mindez arra a kérdésre mutat, hogy van-e elég energiánk ahhoz, hogy többet észleljünk mint amit az megenged, hogy emberi lényeknek születtünk. A varázslók azt mondják, hogy el tudod mozdítani a gyűjtőpontodat, ha van elég energiád, hogy lerögzítsd az új pozícióban, mert nem akarunk őrültté válni, és ott ragadni azokban a világokban, amik körülvesznek bennünket, mint a hagyma rétegei. Tehát kontrolra, energiára és folyékonyságra van szükség, és arra, amit "hajthatatlan szántszándéknak" hívnak. A folyékonyság lehetővé teszi a gyűjtőpont elmozdítását, elvinni arról a helyről, ami személyé tesz bennünket, ami a személyiség érzetét adja. És itt kell az önfontosságunkat kidobni az ablakon, mert amíg ragaszkodunk a személyiséghez, igazából a gyűjtőpontunk pozíciójához ragaszkodunk. Semmit sem leszünk képesek észlelni azon túl, amit eleve engedtek észlelni. Tehát folyékonyságra van szükségünk a gyűjtőpont más helyre mozdításához, és ekkor van szükségünk a stabilitásra, a koncentrációra, energiára a gyűjtőpont új helyen való lerögzítéséhez. Ég igazából ez a varázslás.

Túléli-e az emberi eszenciánk a realitás más világaiba való átmenetét?

A fényességünk és tudatunk, ami a gyűjtőpont, máshol is egyben marad. De az nem emberi. Nem kell, hogy emberi legyen. Minden emberit magunk mögött hagyunk.

A nagualasszony Carol Tiggs adott ahhoz plusz energiát, hogy át tudjuk hozni ezt az egészet a mindennapi realitásba. Máskülönben örökre csak ideák maradtak volna. És mert gyakoroljuk őket, mi magunk vagyunk az ideák. Nincs különbség a között amit mondunk és amit teszünk és ezért vagyunk képesek elmozdítani a gyűjtőpontunkat, mert ezek nem csak absztrakciók. A testünk gyakorlatilag magában foglalja ezeket.
Vannak technikák vagy eszközök, amiket a varázslók használnak, amikbe bele tartoznak a "nemtevés" technikák, az összegezés, ami alapvető technika a gyűjtőpont elmozdítására a normális pozíciójából. Másik metódus a "személyes múlt elhagyása", ami ugyancsak segít elmozdulni a személyiség lerögzült ideájától.
A társadalmi rend ereje rendkívüli, mert milliárd emberi lény megegyezése tartja a gyűjtőpontot ott, ahol most van.
Egyéni szinten nevezheted ezt "önkényesztetésnek", vagy az emberi személyiség ideájának. Szélesebb, kulturális szinten ott van a nyelv, a család, a kultúra, amin keresztül kell törj, majd ott van a hatalmas kollektív tudatalatti, ami mindent egyben tart. A varázslónak át kell mindebből ugornia egy másik szintre. És mindezen túl ott van a biológiai követelmény. Mi társas lények vagyunk. Az egyedüllét halálra rémít bennünket.
Föléje kell kerülnünk ennek az erőnek, és kell, hogy energiánk legyen, és az energia mindabból jön, amit eddig említettem, beleértve a fedhetetlenséget, és a halálunk használatát is. Ha követed a varázslók ösvényét, ha el akarsz távolodni a személyiségtől, a gyűjtőpontnak ebből az adott helyzetéből, és kalandozni akarsz az ismeretlenben, akkor ez olyan, mint meghalni. A személyiségnek fel kell adnia magát, és ez szörnyű érzés emocionálisan és fizikailag is.

Forma nélküli kell legyél. Nem lehet személyiséged. Ez nem váratlan folyamat, bár előfordulhat. Egy hatalmas sokk váratlanul elmozdíthatja a gyűjtőpontot egy másik realitásba. De általában ez nem tart sokáig, mert külső erő hatására történik, és hamar visszamozdul. Ha megmarad, a személy nem tudja, mi történik és ezek az emberek a bolondokháza lakói. Tehát a lassú változás a legjobb, mert van kontrolunk.

Hallucinogén szerek hatása alatt látunk különböző világokat, és a gyűjtőpont teljesen kimozdul a pozíciójából. De ezt nem te csinálod, nincs felettük uralmad.
Ez megint külső hatás. Össze kell gyűjtened az energiát, hogy el tudd mozdítani a magasabb tudatállapotba, és ott tudd tartani a saját kalandozásodhoz. Majd tovább mozdítod. Tehát ez fokozatos mozdítás.
Hogy lehet összegyűjteni vagy megtartani az energiát a gyűjtőpont elmozdításához?
Az összegezés a fő metódus. De meg akarom említeni, hogy a másik mód az elmozdításra a feddhetetlenség, az elmozdítás szántszándéka. A szántszándék valójában egy vonal, egy erő, amely közvetlenül összeköt bennünket a világban lévő energiával. És mivel annak van intelligenciája, valamiféle irányító rendszere, azt Szellemnek, Sasnak hívják. Amikor az ember fedhetetlen tettel összekapcsolja a saját energiáját az kint lévő energiával, a Szellem maga mozdítja el a gyűjtőpontját, mert mondhatni feladja a kontrollját. Feladta a kontrollt, az egóját. Elengedte és ez lehetőséget ad a Szántszándék vezető erejének, hogy elmozdítsa őt. Az összes varázslói aktivitásban, amiket említettem, az összegezés, a nemtevések, eleve benne van a varázsló szántszándék, ami a Szellemhez kapcsolja ezeket. Tehát az embernek csak csinálnia kell ezeket a dolgokat, és hagynia kell, hogy a Szántszándék vigye őt, és a gyűjtőpontja elmozdul, mert ezek ősi technikák, amiket Don Juan vonala adott tovább generációkon át, és ezeknek már megvan a kapcsolat a Szellemmel.
A varázslók azt mondják, hogy folyamatosan fejlődünk. Ezért nem szabad korlátozni magunkat a gyűjtőpont majom-félék pozitúrájába. A varázslók olyan lények, akik valamikor emberi lények voltak. De valami mássá fejlődtek. A szó szoros értelmében már nem emberi lények, mert máshová tudják mozdítani a gyűjtőpontjukat, és ott tudják tartani.

A cserkészéssel, bárhol vagyunk, létrehozzuk a realitást azzal, hogy formákat hozunk létre, hogy rendszerezünk, hogy érvelünk. Megtarthatjuk tudatosságunkat.

Ebben a tradícióban a "belső monológ leállításának" gyakorlata is megtalálható.
Ezek a viselkedésformáink a belső monológjainkon keresztül rögzülnek bennünk, amikor állandóan ismételgetünk magunkban bizonyos dolgokat, mint például "én nagyon jó vagyok", "ők nem szeretnek engem", vagy "nekem ilyennek kell lennem, hogy bizonyítsak", így áramlanak bennünk folyamatosan ezek a gondolatok vagy önigazolások. A varázslók azt mondják, hogy meg kell állítani az ego ilyen állandó megerősítését, mert ezek lerögzítik a gyűjtőpont eme pozícióját.
Amikor elkezdjük meghosszabbítani ezeket a csendeket, azzal, hogy megállítjuk a belső monológot, akkor meg lesz az erőnk, ami ebből a tiszta csendből jön. Akkor ez maga lehetővé teszi a gyűjtőpont elmozdulását a mindennapi állapotból a magasabb tudatállapotba.
Tehát ezt a technikát alkalmazva a látó bennünk ki tud törni. Nagyon sok technika van, mint például Carlos Castaneda könyvében a bámulás technika. Használhatod a gyufa technikát, amikor meggyújtod a gyufát, feltartod, bámulod a lángot, majd a hegyét vízbe mártod, megfordítod, megfogod a bal kezedben és bámulod a lángot, míg teljesen le nem ég. Ez elcsendesíti az elmét. Sokféle rövid meditációs technikát is használhatsz a csend elérésére, de nem ajánlom, hogy mélyen belemenj a keleti meditációs technikákba, mivel már végzed az összegezést, és nem akarsz semmiféle formában lerögzülni. Mi absztrakt varázslók nagyon kevés technikát használunk, így távol tudunk maradni az egótól.

A mindennapi viselkedésünket feddhetetlen szinten fenn akarjuk tartani, ami azt jelenti, hogy alázattal tesszük a lehető legjobbat. Már nem érdekel bennünket, hogy újra megerősítsük vagy védjük az egót vagy a személyiséget. Don Juan mondta, hogy "szüntessük meg a személyiséget, és semmitől se féljünk". Ha nincs személyiségünk, akkor egyáltalán nincs mitől félni, mert minden félelmünk és csalódásunk a személyiség ideájából jön, akár pozitív, akár negatív.
Tehát a modern varázsló vagy cserkésző igazából csak valami olyan absztrakttól függ, amit Szellemnek, vagy Ismeretlennek hívunk. Azzal, hogy megszabadul a személyiségtől, átadja a személyiségét a Sasnak, mint egy jelképet. Átadja magát a szimbolikus halálnak, és így, azt mondják, a Sas megengedi, hogy a feddhetetlen harcos megszabaduljon.

A modern cserkésző semminek sem a megszállottja. A világot "uralt bolondságként" kezeli, ami azt jelenti, hogy van rendszer, van szerkezet, de nem veszi komolyan, mert vannak más rendszerek, más szerkezetek, a realitás hagymájának végtelen számú rétege, és bárhova tud menni. De bárhol is van, létrehozza a rendszerét, a szerkezetét, és amikor a Szellem tovább viszi, valami elmozdítja a gyűjtőpontot, és ő máshova kerül. Feddhetetlen az álmaiban és ebben a mindennapi realitásban, ha itt van.

Don Juannak a cserkészés művészetéről és a szántszándék uralásáról szóló tanításai a tudomás uralásáról szóló tanításain alapultak. Ez volt tanításainak sarokköve, és a következő alaptételekből állt:

1. Az univerzum fényszálakhoz hasonlító energiamezők végtelen halmaza.
2. Ezen energiamezők, melyeket a Sas emanációinak neveznek, képletesen a Sasnak nevezett felfoghatatlan méretű forrásból áradnak ki.
3. Az emberi lények szintén hasonló, megszámlálhatatlanul sok, fonálszerű energiamezőkből állnak. A Sas ezen emanációi zárt halmazt alkotnak, mely egy kiterjesztett karú ember méretének megfelelő nagyságú fénygömbként nyilvánul meg, akár egy óriási fénytojás.
4. A fénygömbön belüli energiamezőknek csak elenyészően kis csoportját borítja fénybe egy, a gömb felszínén elhelyezkedő, intenzíven ragyogó pont.
5. Az érzékelés akkor következik be, amikor az energiamezőből a fénylő pontot közvetlenül körülvevő energiaszálak kiterjesztik fényüket, hogy fénybe borítsák a fénytojáson kívüli, velük megegyező energiamezőket. Mivel csakis az ezen ragyogó pont által megvilágított energiamezőket vagyunk képesek érzékelni, ezt a pontot "az érzékelést összegyűjtő pontnak", vagy egyszerűbben "gyűjtőpontnak" nevezik.
6. A gyűjtőpontot el lehet mozdítani megszokott, a fénygömb felszínén elfoglalt helyzetéből, akár a gömb felszínén, akár annak belsejébe. Mivel a gyűjtőpont ragyogása megvilágít minden, vele kapcsolatba kerülő energiamezőt, amikor új helyzetbe mozdul el, azonnal új energiamezőket világít meg, ezáltal érzékelhetővé téve azokat. Ezt az érzékelést nevezik látásnak.
7. A gyűjtőpont elmozdulása egy teljesen más valóság érzékelését teszi lehetővé - és ez a világ éppoly objektív és tényszerű, mint a hagyományosan érzékelt világ. A varázslók alámerülnek ebbe a másik világba, hogy energiára és erőre tegyenek szert, hogy megoldást leljenek az általános vagy speciális problémákra, vagy hogy szembenézzenek az elképzelhetetlennel.
8. A szántszándék az a mindent átható erő, mely az érzékelésünket eredményezi. Nem azért ébredünk tudatunkra, mert érzékelünk; sokkal inkább a szántszándék nyomásának és behatolásának eredményeképpen valósul meg az érzékelés.
9. A varázslók célja az, hogy elérjék a teljes tudomás állapotát annak érdekében, hogy megtapasztalják az érzékelés emberileg elérhető összes lehetőségét. A tudomás ilyen állapota még a halál egy alternatív módját is lehetővé teszi.