"Ezt azoknak ajánlom, akik tudják, miről beszélek."

Bevezetés

Személyiségemnek ösztönös hajlandósága már fiatal koromban oda vezetett, hogy magyarázatot kerestem arra, ki vagyok, és mi a célom az életben. E kutatás miatt egy alkalommal egy iskolatársam azt mondta nekem, hogy Carlos Castanedának lesz egy zártkörű beszélgetése az egyik barátjának házában, és ha akarok, mehetek. Nagyon örültem a meghívásnak, mert már régóta kerestem egy ehhez hasonló lehetőséget.

Castaneda híres antropológus volt, több könyv szerzője az ősi mexikói varázslók kultúrájáról. Azokban arról beszélt, hogy miközben a Kaliforniai Egyetem hallgatója volt, a Mexikó északi részén élő Yaki indiánok közé ment terepmunkát végezni, hogy tanulmányozza azokat a gyógynövényeket, melyeket az indiánok használnak.

Egyik ilyen kirándulása folyamán találkozott egy öreg gyógyítóval (yerbero-val), aki arról volt híres, hogy varázsló, és ez az ember Juan Matusként mutatkozott be neki. Idővel az idős ember tanítványává fogadta és megismertette őt egy a hétköznapi ember számára teljesen ismeretlen dimenzióval: az ősi Tolték látók tradicionális bölcsességével, amit általában „varázslásnak”, vagy „nagualizmusnak” neveznek.

A tizenkét könyvben Carlos beszámol a tanár-tanuló viszonyról, mely tizenhárom évig tartott. Akkoriban ez egy fáradságos gyakorlatozást jelentett, mely oda juttatta őt, hogy személyesen erősítette meg magában ennek az idegen kultúrának az alapjait. A tanulása során szerzett tapasztalatok végül arra késztették a fiatal antropológust, hogy megadja magát a tudásban rejlő bűvöletnek, és az általa tanulmányozott hiedelemrendszer elnyelte őt. A végeredmény eléggé távol esett eredeti terveitől.

A Spanyol hódítás előtti időkben élt mexikói varázslók a „nagualizmus” nevet adták hiedelemrendszerüknek. A történelem szerint azok az emberek mély érdeklődést mutattak az Univerzummal való kapcsolatuk iránt, olyannyira, hogy hajlamuk volt az érzékelés határait kutatni hallucinogén növények használata által, mely lehetővé tette számukra, hogy tudatszintet váltsanak. Több generációnyi gyakorlás után néhányan megtanultak „látni”, ami azt jelenti, hogy a világ érzékelését nem értelmezik, hanem folyamatos energiaáramlást érzékelnek.

A nagualizmus egy csoportnyi kigondolt technikán alapul, mely megváltoztatja a mindennapi érzékelést, és rendkívül érdekes szellemi és fizikai jelenségeket hoz létre. Például a mexikói tradíció határozottan állítja, hogy egy nagual képes átváltozni állattá, mert megtanulta hogyan álmodja magát az emberi lénytől különböző formába. E népszerű hiedelem mögött az a tény rejlik, hogy a varázslók felfedezték a tudatalattijukat azzal az egységes szándékkal, hogy megvilágítsák lényünk ismeretlen környezetét.

Több ezer éven keresztül a nagualizmus társadalmilag elfogadott gyakorlat volt, mint nálunk a vallás, vagy a tudomány. Az idő múlásával e követelmények absztrakciót és összefoglalást nyertek, egyfajta filozófiai céllá váltak, és a követőit Toltékoknak nevezték.

A Toltékok nem egyszerűen olyanok voltak, mint amit mi általában varázslók alatt értünk, akik a természetfeletti erőkkel kárt tesznek az emberekben, hanem olyan nők és férfiak voltak ők, akik rendkívül fegyelmezettek voltak, és a tudatos létezés összetett szempontjai iránt érdeklődtek.

Carlos könyveiben nagy tehetséggel tesz erőfeszítést arra, hogy a nagualoktól származó tudást naprakésszé alakítsa át, kiragadja azt a vidéki környezetből, és elérhetővé tegye a nyugati szerveződésben élő emberek számára. Don Juan tanításaiból kiindulva meghatározza a harcos út feltételeit vagy a kikezdhetetlenül viselkedő egyént, aki következetes a kontrollban, a fegyelemben és a hosszantartó erőfeszítésben. Ha egyszer befogadja ezeket az alapelveket, akkor ezek a gyakorlót más, még összetettebb technikákhoz juttatják el, melyek tárgya a világ új módon való érzékelése.

Ha ezt egyszer elérte, a tanuló olyan helyzetben van, hogy mozogni tud az álomkörnyezetben, szándékosan és tudatosan, csakúgy, mint ahogy azt a mindennapi életében teszi. Ez a technika ki van egészítve azzal, amit don Juan a „cserkészés művészetének” vagy a magad ismerete művészetének nevezett el, és egy napi gyakorlattal, az „összegzéssel”, ami abból áll, hogy újra áttekintjük személyes történetünk eseményeit, hogy rátaláljunk azok rejtett tartalmára.

Az álmodás és az összegzés lehetővé teszi az energetikai hasonmás, a dupla létrehozását, egy gyakorlatilag elpusztíthatatlan lényét, aki önálló cselekvésre képes.

A Tolték látók egyik legkiemelkedőbb felfedezése az volt, hogy mi, emberi lények birtokában vagyunk egy fény-konfigurációnak, vagy egy energiamezőnek, mely a fizikai testünket körülveszi. Azt is látták, hogy néhányan speciális konfigurációval bírnak, mely két részre van osztva. Őket hívjuk nagualoknak, mely annyit jelent dupla emberek. Különleges felépítésének köszönhetően a nagualnak nagyobb erőforrása van, mint a legtöbb embernek. Azt is látták, hogy kettősségük és kivételes energiájuk miatt ők természetes vezetők.

Ezen felfedezésekből kiindulva elkerülhetetlen volt, hogy a látók nekilássanak az energia rendelkezését követve harmonikus csoportok kialakításának, melyek tagjai kiegészítették egymást. Ezeknek a csoportoknak a harcosai a tudatosság új szintjeinek keresésére kötelezték el magukat. Idővel elkezdték realizálni, hogy gyakorlataikból és szerveződési formájukból észrevehető, hogy létezik egy személytelen szabály.

Ily módon a szabály a leírt minta, az eszköz, ami alapján össze lehet gyűjteni az emberi faj különböző fényalakzatait annak érdekében, hogy egyetlen organizmust hozzunk létre, ezt pedig a „nagual társaságának” nevezik. Ezen csoportok célja a teljes szabadság, a lélek fejlődése arra a pontra, ahol képes keresztül utazni a kozmikus energiaóceánt, érzékelve mindent, ami számunkra elérhető.

A szabály egy speciális része leírja, hogyan fonódnak össze a harcosok különböző generációi leszármazási ágakat alkotva, és hogyan újul meg az ág minden egyes alkalommal.

Carlosnak meg volt a lehetősége arra, hogy megélje ennek a megújulásnak egy szakaszát. Bár nem értette, hogy ez mit jelent egészen addig, amíg nem kapott egy olyan üzenetet, ami útmutatást adott neki a tanítás népszerűvé tételéhez.

Amikor én találkoztam vele, még nagyon óvatos volt az emberekkel, és próbált távolságot tartani velük. Kapcsolatunk baráti beszélgetéseken keresztül folyt, melyeket kis csoportoknak rendezett, és bizalmas beszélgetéseken keresztül.

Arra utasított, hogy emberek előtt vizsgáljam meg figyelmetlenségeimet, hogy ily módon kontrolláljam személyes történetemet. Később bevallotta, hogy ezen a módon birtokába kerülök egy mélyebb értelemnek, mert egy kötelezettségem van a szellem felé, amit az ő elmenetele után négy évvel kell végrehajtanom.

Amikor e követelmény okáról kérdeztem, azt mondta nekem, hogy tudja, munkáját becsmérlők fogják akadályozni, akik meg fogják próbálni meghiusítani azt a tervet, amit don Juan tervezett meg a tudat forradalmáért. Az én szerepem az lesz, hogy tanúbizonyságot tegyek az üzenetről, amit kaptam.

Az ómen

Egy alkalommal, miután egy étterem különtermében rendezett beszélgetést, és ahová meg voltunk hívva enni, Carlos arra kért menjek el vele valahová. Percekkel később mindketten távoztunk otthagyva a többi vendéget, akik kellemesen beszélgettek.

Kint az utcán át kellett mennünk egy széles úton. A nagy forgalom elől egy háromszögletű járdaszigetre futottam, bízva abban, hogy Carlos utánam jön. De amikor odaértem észrevettem, hogy ő a másik oldalon maradt és várt.

És akkor véletlenszerűen valami történt; egy fenséges szélroham söpört végig az úton, olyan erős volt, hogy bele kellett kapaszkodnom a jelzőtábla fém rúdjába. Mielőtt meg tudtam volna védeni magam egy porfelhő belement a szemembe és a torkomba; pár pillanatig semmit sem láttam és köhögtem.

Amikor újra rendben voltam Carlos ott állt mellettem, örömtől sugárzó arccal nézve rám, megveregette a hátamat és nagyon különös kijelentést tett:

– Már tudom, mit tegyek veled!

Kérdőn néztem rá, és ő magyarázni kezdett:

– Ez ugyanaz a szél volt ami vadászik rád.

Szavai arra a pillanatra emlékeztettek, amikor először találkoztam vele, amikor is egy sürgető őszi fuvallat arra kényszerített bennünket, hogy becsukjuk a szoba ablakát, amiben egy baráti csoportra vártunk.

– Akkor erős szélnek érezted, de én tudtam, hogy a szellem forgatta meg a fejed. Ez egy jel volt, és most már tudom, hogy milyen céllal mutatott rád.

Arra kértem magyarázza el ezt a rejtélyes állítást, de válasza még homályosabb volt:

– Én bizonyos információk örököse vagyok. Annak a tanításnak egyik jellegzetessége olyan mélyen érint, hogy még én magam sem tudom elmagyarázni másoknak. Ezt egy hírvivőnek kell elmondania. Az imént, amikor megfigyeltem hogyan rázott meg téged a szellem az út szélén, tudtam, hogy te vagy ez a hírvivő.

Erősködtem, hogy mondjon még valami mást is, de azt mondta, hogy ez egyrészt nem a megfelelő idő, másrészt nem a megfelelő hely.

Mi a szabály

Később, amikor az Alameda parkon sétáltunk keresztül és majdnem megérkeztünk a Szépművészeti Palotához, jelzett nekem, hogy üljünk le egy érthetetlen módon üres padra a tér szélén. Kovácsoltvas pad volt. A pad pont egy régi templom bejárati ajtaja előtt volt, ami vörös és fekete lávakőből épült, ő pedig erejével finoman megállította belső párbeszédemet, és a békesség oázisába juttatott az autóforgalom és a járókelők közepette.

Véleményem szerint Carlos előre látta ennek a hatásnak a tanító szerepét. Azt mondta nekem, hogy don Juan kedvenc padján ülök, ami sokat mozdított rajtam. Megdörzsölte a kezét és biztosított róla, hogy ideje, hogy a tárgyra térjünk.

– Tudod mi az a szabály? – kérdezte tőlem.

Bár olvastam valamit erről az egyik könyvében, nagy részét nem értettem, ezért nemet intettem a fejemmel.

Ő folytatta:

– Ez a neve annak, amit a látók adtak a varázsló társaság irányítójának, ez egyfajta navigációs levél vagy a harcos gyakorló csoportján belüli kötelességeinek a mintakönyve.

Miután alaposan ellenőrizték jelenlétét, az ősi Mexikó varázslói arra a következtetésre jutottak, hogy mint ahogy az összes élőlénynek megvan a meghatározott biológiai mintája, ami lehetővé teszi, hogy szaporodjunk és fejlődjünk, ugyanígy megvan az energetikai minta, ami a fénylényekként való fejlődésünkért felelős.

A szabály a mátrix melyből a fajok mintái az energiáját nyerik. Értheted úgyis, mint minden élőlény evolúciós tervét, nem csak a földön, hanem az Univerzum minden sarkában, ahol van tudatosság. Senki sem szökhet meg előle. Annyit tehetünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a létezését, mely esetben nem leszünk mások, mint amik vagyunk: élő tömeg egy olyan cél szolgálatában, melyet nem értünk.

Varázslói értelemben azt mondják, hogy a szabály a Sas parancsolatainak vázlata, egy egyenlet, melyben a hatásos cselekedetek és az energia megtakarítás vannak összefüggésben. A gyakorlati dolgok környezetében ennek a kombinációnak csakis a harcos lehet az eredménye.

A szabály önmagában teljes és a harcos út minden szeletét átfogja. Leírja, hogyan kell létrehozni és gondozni a nagual társaságát, hogyan kapcsolódnak a generációk leszármazási ágat alkotva, és a szabadsághoz vezetve tagjait. De annak érdekében, hogy az erő kulcsaként tudd használni, igazolnod kell azt magad számára.

– Hogyan lehet ezt igazolni?

A szabály automatikusan magától értetődő a látó varázsló számára. Egy kezdőnek, mint amilyen te vagy, a legjobb, ha tanúja lesz működése létezésének úgy, hogy felismeri annak beférkőzését élete folyamába.

A szabály eredete

Arról kérdeztem, hogyan került az ember kapcsolatba a mátrixszal.

Azt válaszolta:

– Az mindig is létezett. Azonban a látók annak felfedezői és őrzői.

A szabály az univerzális rendből ered. Feladata és célja ismeretlen, nem azért, mert a látók nem tudták, hanem mert nem értették azt. Több száznyi generáció adott életeket annak buzgalmában, hogy megmagyarázzák és feltárják minden egyes fogalmi elem gyakorlati tervét.

Eleinte, senki sem szándékozta, hogy egy villanásnyit meglásson ebből a felépítményből, mert senki sem tudta, hogy létezik. Ahogy az ősi Mexikó látói kapcsolatba kerültek a föld más tudatos lényeivel, akik sokkal öregebbek és sokkal tapasztaltabbak, mint ők, hozzájutottak a szabály egyes darabjaihoz. Egy nap meglátták, hogy ezek a darabok úgy illenek egymáshoz, mint egy puzzle darabjai. Azon a napon felfedezték azt, amit „térképnek” nevezünk, és a régi látók ága elindult.

Látásukon keresztül szinte minden részletet megvizsgáltak, ami az álmodókhoz tartozik. Hitelesítették az összes kombinációt, meghatározva a tudatossággal kapcsolatos hatásait. Az álmodás gyakorlatait a mélység hét szintjén rendezték el, és az Univerzum legeldugottabb, felfedezetlen és ismeretlen részeibe is behatoltak. Lépésről lépésre kialakították egy társaság formáját egy rendkívül stabil piramis alakú szerkezetben, amely képes világosan kifejezni az erő rendelését.

De volt valami, amit a régi varázslók nem vizsgáltak meg: a cserkészők szabályát. Ismerték a cserkészést, mint rejtett lehetőséget, mely nem érdemes arra, hogy megvizsgálják azt a gyakorlatban.

– Miért?

– Mert abban az időben, amikor varázslónak lenni a társadalmi ranglétra csúcsát jelentette, a cserkészés, mint művészet nem jöhetett szóba. Rossz befektetésnek számított. De az idők változásával ez az érvelés a régi varázslókat szinte a kipusztulás szélére juttatta.

Csak a Toltékok megjelenésével fedte fel a szabály egy másik nagy darabjának rendkívüli tartalmát. Csak azok az ágak maradtak életben, melyek képesek voltak alkalmazni azt; a többiek megsemmisültek, eltűntek az örvénylésben, ami a régi látók rendszerének bukását jelentette. A cserkészés beolvasztása új látók születését eredményezte. Velük a nagual szabálya teljes megvilágítást nyert.

– Ez mikor történt?

– Az új látók időszaka körülbelül ötezer évvel ezelőtt kezdődött és csúcspontját Tula idejében érte el. Azoknak a harcosoknak az alapvető hozzájárulása a varázsláshoz a cserkészésen keresztül a kikezdhetetlenség fogalma volt.

Egy személytelen organizmus

– A nagual szabályának célja a társaságok létrehozása, ami azt jelenti, hogy az organizmusok automatikus tudatossággal képesek keresztülrepülni az odakint található végtelenen. Az ilyen organizmusokat egy olyan harcos csoport összessége alkotja, mely harmonizálta az egyéni szándékokat. Ennek a szerkezetnek a célja, hogy megörökítse a tudatosság nem emberi dimenzióját.

– Nem emberi?

– Igen. Ez egy olyan dimenzió, ahol a személyiség többé nem cél.

Az emberi lények nem képesek belépni és hosszú ideig a kozmikus tudatban maradni, az állapotban, amit don Juan a „harmadik figyelemnek” nevezett. Vagy kilépünk onnan és felejtünk, vagy maradunk és összeolvadunk azzal a kifürkészhetetlen tengerrel. De az erő, mely kormányoz minket megtalálta a határok figyelmen kívül hagyásának útját, olyan organizmusokat hozva létre, melyekben az egyes entitások szerkezeti elemként működnek.

Ezekben az organizmusokban a mélység egy gyökeresen újfajta figyelmet hoz létre, egy irányult szándékot az ismeretlen felfedezésére, és a csoportos kutatását annak, ami nem tudható. Az egyén-érzés többé nincs a megértés központjában, mert azt valami sokkalta erősebb dolog váltja fel: a mindennek a belsejében élni, ami egy olyan energiaállapot, melyet az átlagember még elképzelni sem tud. Nincsenek szokások, nincs ego, nincs tudatlanság, és nincs értelmezés. Ez a fajta organizmus csak egy állapot a tudat végtelen útján, de számunkra, mint emberi lények számára ez az állapot végleges.

Azt kérdeztem tőle, hogyan működik egy társaság tudata.

Ő a fizikai test analógiáját hozta fel.

– Bár nem tudjuk, hogyan, de minden egyes sejtünk tudatában van egységének, és bizonyos kereteken belül függetlenül tud cselekedni. Azonban egyéni szándéka alá van rendelve egy magasabb rendű célnak, azaz alkalmazkodik a csoporthoz, amit úgy nevezünk „én”.

Amikor a felismerés hihetetlen teljesítménye által végül nyilvánvalóvá válik számunkra a globális cél, akkor rábukkanunk egy magasabb rendű evolúciós ágra. Érzékeljük annak lehetőségét, hogy összeolvadjunk energetikai reciprokunkkal egy olyan életformában, melynek célja olyan messze esik a mindennapi életünk dolgaitól, mint amennyi tudata van egyetlen sejtünknek teljességünkről. Az új látók ezt az alakzatot a „nagual társaságának nevezik”.

– Mik azok az energetikai reciprokok?

– Olyan emberi lények, akik fényjellegzetességei kiegészítik egymást.

Az energia ismétlődik; olyan mintákat hoz létre, melyen mindannyian osztozunk. Általában véve azt lehet mondani, hogy négy alapvető fény-mátrix létezik, tizenkét variációban, melyeket a nagual férfi és a nagual nő foglal egységbe. A tonal bizonyos fokig törekszik egy csoport ideális fényességére, hogy megjelenjen egy magasabb rendű tudatfok.

Amikor az ideális modellek megtalálják egymást, hajlandóságuk van az összekapcsolódásra. Az emberi lények közötti vonzerőt az energia-formájuk egyesülésével lehet magyarázni. Az a normális, hogy ez az egyesülés csak részleges, de néha az történik, hogy váratlan és megmagyarázhatatlan vonzalom hullámot érzünk; egy látó azt mondaná, az energia reciprokok szintjén történik valami.

Egy társaság harcosai ilyen módon kapcsolódnak össze, a kapcsolataikban nagy eredményeket érnek el az erő felhalmozásának és nyerésének terén.

Nehéz olyan jellegzetességekkel rendelkező fénytesteket találni, melyek felhasználhatók a nagual feladatára; az az általános, hogy a mindennapi élet által deformált tonalokat lehet találni. De amikor egy nagual képes összeilleszteni egy ilyen társaságot, a harcosainak az energiája egyesül. Ők feláldozzák személyiségüket egy magasabb célért, és többé nem lehetséges régebbi elszigeteltségükhöz visszatérniük, mert ez számukra csak a halált hozná. Azt mondhatjuk, hogy egy társaság nem egyéniségekből áll, és bár ez egy egyedi élő organizmus, többé emberi lény fel nem foghatja.

Egy társaság szerkezete

– Milyen a tudatszintje egy adott társaság egyes tagjainak?

– A teljes tudat. Mindannyian ismerik a sajátosságukhoz tartozó erő-történeteket, és tudják, hogy feladatuk része egy olyan célnak, mely felülmúlja őket.

A szabály és a társaság közötti viszony a feladatokon keresztül nyilvánul meg. Például amikor egy csoport női álmodói azt az utasítást kapják, hogy kövessék az energiát a térben addig, amíg az nem ajándékoz lehetséges férfi jelölteket egy új varázsló nemzedék számára, addig ők úgy összpontosítanak erre a feladatra, mint a szabadsághoz vezető útjukra. Semmi más nem érdekli őket. Ha megtörik ennek a szándéknak a fegyelmét, az eredmény kaotikus lehet.

Egy példát adott arra a hatásra, amikor a varázsló-feladatba belopódzik a személyes érdeklődés.

Nem sokkal tanulásom kezdete után, bár senki sem kérte, hogy ezt tegyem, felajánlottam don Juannak segítségemet az új társaság kialakításában. Minden egyes alkalommal, amikor egy gyönyörű lány érdeklődött irántam, az energetikai reciprokomat láttam benne és megpróbáltam „eladni őt” don Juannak, magasztalva képességeit.

Eleinte a harcosok azt hitték, viccelek. De hébe-hóba megtréfáltak, és egy nap, amikor elvittem az új „nagual asszonyt”, hogy bemutassam, senkit sem találtam, mind elmentek. Csak a magány érzése segített józanságom helyreállításában.

A társaság önműködő tudatosságú lény, ami teljesen felülkerekedik rajtunk. Szándékában részt venni valami olyan kivételes dolog, hogy amint a tanonc megpillantja teljességét, az ego állapot egyszerűen elolvad. Ez nem foglalja magába azt, hogy a harcos kikezdhetetlen lesz; még éveken át kell erőfeszítéseket tennie, hogy lágyítsa személyiségét, és hogy kiirtsa magából az önfontosságot, csakúgy, mint a hatalom rögeszméjét.

Csak a nagual férfinak és asszonynak van teljes rálátása a társaság működésére. Hogy kövessük az analógiát, azt mondanám neked, hogy ők az idegsejtek, azok az egységek, akik a megörökítés folyamatát vezényelik. A többi tag támaszként szolgál, és a csoport megkettőzésének konkrét feladatát hajtják végre.

A nagual munkája kimerítő. Tökéletesen uralnia kell a cserkészés és álmodás művészeteit, meg kell tanulnia látni, és a maximumra kell fejlesztenie a manőverezései minőségét, és példát kell mutatnia a józanságból, hogy a csoport összetartását fenntartsa. Ha hagyja, hogy az érzelmei vezessék, az eredmény a széthúzás lesz.

Azt kérdeztem tőle miért.

– Mert a társaság egy kényes tömegből álló organizmus. Ha bármely alkotóeleme elhibázza a célt, a fellépő működési zavar összeomláshoz vezet, és mindent előröl kell kezdeni. Ebből az okból kifolyólag a nagual kénytelen előírni harcosainak azt, hogy a maximumot nyújtsák és felkészüljenek a feladatra, hogy mindannyian optimizmussal és bizalommal legyenek jelen. A társaság olajozója a tagok kikezdhetetlensége, és a hajtóerő a teljes szabadság utáni sóvárgás. 

A társaság rendje

– Hány harcosból áll egy csoport?

– Egy társaság szabályszerűen négy részre oszlik, mert a szabály a piramis-formát követi. Az alakulást és növekedést ezzel az alapszerkezettel összhangban kell véghezvinni. Mint a piramisnál, a csoport felépítése egy négy sarokból álló alapra épül, minden sarok három harcosból áll össze: egy női álmodóból, egy női cserkészőből és egy férfi asszisztensből. A sarkok hírvivők segítségével kapcsolódnak össze, és mindezek felett áll a nagual-pár.

A szabály a dupla férfi vagy nő számára vízióként nyilvánul meg, és nekik el kell azt fogadniuk, hogy nagualnak tekintessenek. Ebből az elfogadásból kiindulva a nagualoknak lépésről lépésre kell csatlakozniuk harcosaikhoz, a szellem jeleit követve. A vezetésre való képességük természetes és vitathatatlan, mert bennük, mint dupla lényekben tükröződik a csoportjuk minden típusa.

Úgy is meghatározhatod a nagualokat, mint rendkívüli energiával bíró férfi és nő, és ez az energia szoros kapcsolatban van egy olyan megtermékenyítéssel, mely végtelenül messzebbre terjed, mint amit bármely emberi lény ismer. Amíg együtt vannak, általában a társadalom előtt, mint férj és feleség mutatkoznak.

A férfi nagual képessége, hogy a dolgok pontos közléséhez a legmegfelelőbb szavakat használja, az intellektuális világosságot, a folyékonyságot és a bájt. A don Juan ágához tartozó látók között ennek a pozíciónak az elfoglalására az ómen a haldoklás volt. Minden vezetőt, engem kivéve ilyen körülmények között találtak.

– Miért volt a te eseted más?

– Mert, hogy pontosan fogalmazzak, én létszám feletti nagual vagyok. Nem azért jöttem, hogy folytassam az ágat, hanem hogy lezárjam.

– És milyen a szabály nagual asszony számára?

– A női nagual a fény, ami az egész fáradozást kalauzolja, ő az igazi anya. Szabályszerűen ő a csoport előtt távozik, és az első és a második figyelem között marad hullámozva, a tanulókat álomban látogatva. Világítótoronyként működik, és szükség esetén vissza tud térni a második figyelemből, hogy elhintse a látók új nemzedékét.

Másrészről a női harcosok két különböző csoportot alkotnak, a cserkészőket és az álmodókat. Kétfajta feladatuk van: hogy kapuként és őrzőként szolgáljanak. A kapu a Déli irányhoz tartozik, ők a szita, vagy szűrő, amin a tanulók keresztülmennek. Ők határozzák meg, hogy egy harcos megy, vagy marad, és nekik van a legnagyobb beleszólásuk abba, hogy kijelöljék egy csoport tagjait. Ők az összehívói az erő-találkozásoknak is.

Az őrzők olyanok, mint a kapu külső verziói; van egy fehér és egy fekete. Az ő gondjaikra van bízva az, hogy a csoport jó működését felügyeljék, ami azt jelenti, hogy ébernek kell lenniük minden lehetséges külső támadásra, és késznek kell lenniük a belső problémák megoldására is. Az új látóknál minden ilyen feladat a nők felelőssége.

– Miért van ez így?

– Mert a nők nagyobb mozgékonysággal és több energiával rendelkeznek, mint a férfiak. Szinte az egész Univerzum női természetű, és a női boszorkák úgy utaznak benne, mintha a saját házukban lennének. Képesek a sötét energiában keringeni anélkül, hogy az hatna rájuk, és ez a csoport akkumulátorává teszi őket.

Ezzel szemben minket, férfiakat azonnal kiszúrnak, mert az energiánk tiszta és ez árulkodó. És mivel nem arra találtak ki minket, hogy életet adjunk, nincs speciális szervünk az álmodáshoz. A nagualt leszámítva, a férfi elemnek nem sok csillogás jut a csoporton belül.

Ennek ellenére a szabály megállapítja, hogy négy harcosnak kell lennie, akik arra hivatottak, hogy szervezzenek, kutassanak és értsenek, ami érdekében a gyűjtőpontjukat az energia nagyon sajátságos helyein rögzítik. Az ő jelenlétük jó a csoport megszilárdítása miatt, és a gyakori erőkitörések semlegesítése miatt, amit a női harcosok kezdeményeznek. Ha ez nem így volna, az építmény elpárologna, amint a nők egy bizonyos fokú hatékonyságot elérnek. Így a férfiak horgonyként működnek; rögzítik a csoportot, amíg az a maximális erejét el nem éri.

Ennek a formának köszönhetően don Juan a társaságot „kígyó elrendezésnek” hívta. Ez az elképzelés a harangkígyó bőrén található négyszögletű foltok miatt alakult ki és ő a régi látóktól örökölte. Azt állította, hogy az állat feje, melyen a mozdulatlan és hipnotikus szemek vannak, a nagual-párt jelképezi. A mellkas az álmodó női harcosokhoz hasonlatos, akik feladata, hogy belélegezzék a víziókat, és szétosszák azt a csoport tagjai között. A gyomor a női cserkészőkhöz hasonlatos, aki képesek megemészteni bármilyen elképzelhető szituációt. A segítőkből áll a farok, akik felelőssége, hogy mozgékonyságot adjanak a csoportnak. Ez egy nagyon folyékony testalkat.

– Van olyan társaság, aminek más a szerkezete?

– A harcosok nagymértékben a nagual kikezdhetetlen műveleteinek eredményei. Ezt megértheted a néhány évnyi folyamatos nyomás után, hogy egy csoport alakja és a fény-alakzat felveszi minden egyes alkotóelemének energiáját, így eléggé sajátságossá válik. Ezért van az, hogy sok varázsló ág létezik. De mindegyik alapvetően az a piramis-társaság, melyet leírtam neked, és amint azt a példa is mutatja, ez a legstabilabb formula.

A szabály célja

– Mi a társaság célja?

– A Sas nézőpontjából a szabály felfedezése, hitelesítése és növelése. Minden harcos generációnak lenyomatot kell hagynia, mert a szabály felhalmozó természetű. Az ág hagyatéka gyűjtőpont helyzetek sorozatát tartalmazza, amihez egy sikeres társaság hozzáadja a saját szerzeményeit. Teljesen normális, ha egy ág készít egy „eseménynaplót”, ahová a nagualok leírják felfedezéseiket.

Minden organizmus alapvető érdeklődését képezi a reprodukálás. Ezért ennek meghatározása végett azt mondjuk, hogy a szabály a reprodukciós folyamat vázlata. A tudat megörökítését keresi, valamit, amit egy bizonyos pontból kiindulva nem lehet egyéni mederben véghezvinni. Azok az erőforrások, melyeket minden harcos személyesen szerez gyakorlatozása folyamán, csak másodlagos eredmények.

A harcos nézőpontjából a csoportosulás célja, hogy kikényszerítse a figyelem magasabb szintjére lépést, mert energia-tömeg nélkül nincs repülés.

– Ezt úgy érted, hogy a magányos harcosoknak nincs esélye?

– Nem. Úgy értem, hogy a csoport messzebbre juthat.

Képzeld el, hogy a társas hernyók kolóniájában élsz, az átalakulás állapotában. Hirtelen, az egyik sarj megjelenik és jelenléte pillanatnyi fény- és színkitörést okoz. Az az érzés marad benned, hogy egy hernyó eltűnt. Másrészt, számára, elkezdődik az igazi élet, pillangóként. De ezután is sokkal valószínűbb, hogy egy magányos hernyó egy madár gyomrában végzi.

Ugyanígy a harcosok későbbi célja a végső ugrás a harmadik figyelembe, a szabadságba, bárhogy is értelmezzük azt. Az energiamennyiség, ami ehhez szükséges, csakis egy kritikus sokaság különleges jóváhagyásával szerezhető meg, annak érdekében, hogy létrehozzuk a szükséges megállapodásokat az energia sűrítéséhez.

Mindamellett sok társaság nem képes eljutni energia teljességéhez, és a nagualok építenek egy lakható oázist a második figyelmen belül, egy hatalmas szándék épületet, ami bizonyos szempontból távol áll az álmodástól, és ahová a látók egyenként, vagy kis csoportokban mennek. Én „szándék dómnak” hívom, mert olyan a látható formája, de don Juan jobban szerette a „nagual temetőjének” hívni.

– Miért nevezte így?

– Mert az a hely úgymond megköveteli a varázsló szó szerinti halálát. Ez egy temető, és nem jelképesen. Bár azok, akik ezt a célállomást választják, megvalósítják a tudat óriási időre való megnyújtását, el kell majd engedniük azt, ha eljön a pillanat.

Tehát sok varázsló számára a társaság közvetlen célja a nagual dómja, remélve, hogy azt mellékesen képesek lesznek kikötőként használni, ahol készleteket halmoznak fel egy nagy expedícióhoz. Odajutni nem azt jelenti, hogy az egész csoport egyszer és mindenkorra eltávozik. Alkalmakként a harcosok egyenként mennek el. Ebben az esetben részben vissza tudnak térni, egészen addig, amíg a csoport teljes energiaszerkezete nem válik egésszé.

Ahogy azt meg fogod érteni, azok a kihívások, melyekkel a harcos találkozik emberi létezése folyamán, az csak az előjáték; rengeteg dolog jön azután. Ne tűnődj azon, hogy miért olyan alázatosak addig, amíg abban a világban maradnak; ez talán tündérmesének tűnne neked. Az a fontos, hogy minden cselekedetüket a szabály kormányozza.

Azt mondtam neki, hogy szem előtt tartva a társaság célját, a szabályt úgy is lehet értelmezni, mint amit a spanyol hódítás előtti kultúrák „isteni törvényeknek” neveztek, ami egy csoportnyi szabályozó tervezetet jelentett, mely az ember üdvözülésére volt hivatott.

– Ez nem ugyanaz, mert nem egy mindenek felett való lénytől jönnek. A szabály működése személytelen, hiányzik belőle a jóság és a szánalom. Semmi más célja nincs, csak saját maga folytonossága.

Elragadtatva a hasonlóságtól a régi látók elkövették azt a hibát, hogy a szabályt saját értelmezésükkel azonosították, és az istenimádatnál és a templomok építésénél kötöttek ki. Az új látók mindezt elutasítják. A cserkészés kutatásán keresztül előásták a porból a varázslás esszenciáját, és újra felfedezték a teljes szabadságot, mint célt, ami semmiféle vallásos célra sem emlékeztet. Ez kitörölte belőlük az emberi forma bűvöletét, de volt egy másodlagos hatása is, amit már elmagyaráztam neked: a régiek vad rajongását felváltotta a rejtett és hit nélküli viselkedés.

A cserkészés hatása oda vezetett a csoportokban, hogy elhagyták a kezdeti mozgékonyságot. Idővel a teljes szabadság célja oda jutott, hogy csak retorikus formában gondoltak rá. Don Juan ágán szinte mindenki jobban szerette a második figyelembe való repülést. Kivéve Julian Osorio nagualt; senki sem akarta kihagyni azt a kalandot és elragadtatást, hogy meglátogassa a nagual dómját, amit szándékból épített az Orion csillagkép egyik csillagán.

A három részből álló nagualok

– A szabály végleges, de formája és felépítése folyamatos fejlődésben van. Az evolucionisták kijelentései ellenére, akik az élet megformálódásában azt látják, hogy az a génmutációk felhalmozódásából véletlenszerűen jön létre, a látók tudják, hogy nincs okozati viszony a szabályban. A Sas parancsolataként látják azt, energiahullám formájában, amely hébe-hóba megrázza az erő ágakat, a varázslás új állomásait hozva létre.

Precízebb módja a megfogalmazásnak, ha feltételezzük, hogy a szabály összes lehetséges variációja benne van egy mátrixban, és ami az idővel változik, az a tudásfok, amivel a varázslók arról a teljességről rendelkeznek, és a hangsúly, amit bizonyos részekre fektetnek. A változás időszaka visszatérő, és a hármas szám szimbolizálja azt.

– Miért a hármas?

– Mert a régi Toltékok a hármas számot a dinamizmussal és a helyreállítással azonosították. Felfedezték, hogy a hármas képződmények váratlan változásokat jeleznek.

A szabály felkészült arra, hogy időről időre egy sajátos típusú nagual jelenjen meg az ágakban, akinek az energiája nem négy részből áll, hanem csak három összetevője van. A látók őket „három részű nagualoknak” nevezik.

Megkérdeztem, miben különbözik ez a fajta a másiktól.

– Az energiájuk változékony, mindig mozgásban vannak, és ezért nehéz számukra erőt felhalmozni. Az ág nézőpontjából összetételük hibás, nem vállnak igazi naguallá. Összehasonlítva hiányzik belőlük a visszahúzódás és a tartalékolás, ami a klasszikus nagualok sajátja, és szokatlan képességgel rendelkeznek a rögtönzéshez és kommunikációhoz.

Azt mondhatjuk, hogy a három részű nagualok olyanok, mint a kakukktojások, amik egy másik madár fészkében lettek kiköltve. Alkalmazkodnak, de kényszerűségből. A négy részű nagualokkal ellentétben, akik szabadsága a hanyag távozás, a három részből állók hozzáférhető személyiségek. Felfedik a titkokat, megbékítik a felaprózódott tanításokat, de nélkülük az erő-ágak már hosszú idővel ezelőtt eltűntek volna.

Az új látók körében az a szabály, hogy a nagual egy új társaságot hagy utódaként. Néhányan óriási energiatöbbletük miatt képesek segíteni egy második, vagy harmadik látó generáció szervezésében. Például Elias Ulloa elég hosszú ideig élt ahhoz, hogy megalkossa saját utód társaságát, és még a következőre is hasson. De ez nem azt jelenti, hogy az ág elágazik; ezek a csoportok ugyanannak az öröklési vonalnak részei.

Ezzel szemben a három részű nagual arra hivatott, hogy tudását sugárirányban terjessze, amely az ágak változatossá tételét hordozza. Fénytojása bomlasztó hatást gyakorol a csoportra, ami megtöri az öröklés vonal-szerkezetét, és elősegíti a harcosokban a változás vágyát és tettét, és embertársaikkal szembeni hajlamukat az aktivitásra.

– Ez történt veled?

– Igen. Fény-testalkatomnak köszönhetően bárhová is megyek, nem folyamodok ahhoz, hogy a tudás gócait hagyjam ott. Tudom, hogy feladatom teljesítéséhez rettenetesen nagy energiára van szükségem, és ezt csak nagy tömegek által szerezhetem meg. Ezért hajlandó vagyok szétsugározni a tudást és átalakítani és újradefiniálni a mintákat.

A szabály három részből álló nagualra vonatkozó része

– Mint azt tudod, a tanítóm akkor került kapcsolatba a három részű nagual szabályával, amikor az új csoporton belüli rendellenességeket próbálta elemezni. Úgy tűnt, nem voltam összhangban a többi tanítvánnyal. Aztán elegendő figyelmet szentelt rám ahhoz, hogy láthatóvá váljon, álcáztam energia konfigurációmat.

– Azt akarod mondani, hogy don Juan látása téves volt?

– Dehogyis! A látásban volt az amit félreértett. A látás az érzékelés végleges formája; nincsen semmiféle látszat, így nem lehetséges összezavarodni. Viszont az évek során rám gyakorolt nyomásának köszönhetően az energiám azon küzdött, hogy hasonuljon az övéhez. Ez általános a tanulóknál. Minthogy ő négy részre volt osztva, én is hasonló energiatölteteket sugároztam cselekedeteimben.

Amikor végül képes voltam levetkőzni hatását (ez a dolog tíz kemény, dolgos évembe tellett), mindketten felfedeztünk valami elképesztőt, ragyogásom csak három részt tartalmaz; ez nem felel meg egy átlagos emberének, akinek általában két része van, sem egy megszokott nagualénak. Ez a felfedezés nagy sokkot váltott ki a látó csoporton belül, mindazonáltal mély változást adott tudtára az ágnak.

Aztán don Juan visszatért elődei szokásához, és előásta a szabály egy elfeledett oldalát. Azt mondta nekem, hogy a nagual kiválasztását semmiképpen sem lehet személyes hóbortnak tekinteni, mert mindig is a szellem választja ki egy leszármazási ág utódait. Tehát energia rendellenességem egy parancs része; elsősorban sürgető kérdéseim miatt biztosított róla, hogy itt a megfelelő idő, és egy hírnök el fogja nekem magyarázni három részből álló nagulként betöltött szerepemet.

Évekkel később, amikor meglátogattam a Nemzeti Antropológiai és Történeti múzeum egyik termét, figyelmes lettem egy, az öltözékéből ítélve tarahumara indiánra, aki rendkívüli érdeklődést mutatott az egyik kiállított darab iránt, minden látószögből megvizsgálta, és olyan abszolút módon összpontosított, hogy az felkeltette a kíváncsiságomat, és közelebb mentem hozzá.

– Amikor meglátott, elkezdett beszélni hozzám, és elkezdte magyarázni a rajzok jelentését, amit körültekintően véstek a kőbe, és amikor azon gondolkoztam, amit az az ember mondott nekem, eszembe jutott don Juan ígérete, és rájöttem, hogy ezt az embert a szellem küldte azért, hogy átadja nekem a szabály három részből álló nagualra vonatkozó részét.

– És miről szól az a rész?

– Azt állítja, hogy mint ahogy egy társaságnak is megvan az energia mátrixa a tizenhetes számot tartalmazva (két nagual, négy női álmodó, négy női cserkésző, négy férfi harcos és három hírvivő), úgy az ágak is társaságok sorozatából állnak, melyeknek szintén van erő-szerkezete, az ötvenkettes szám. A Sas úgy rendelte, hogy minden ötvenkét négy részű nagual generáció után jönnie kell egy három részű nagualnak, aki megtisztító tevékenységgel  szolgál az új négy részű nagualok ágának továbbterjedéséhez.

A szabály arról is szót ejt, hogy a három részű nagualok szétrombolják a megszokott rendet, mert természetük nem teremtő vagy tápláló, hanem hajlamos arra, hogy rabul ejtsen mindent maga körül. Hozzáteszi, hogy ezeknek a nagualoknak egyedül kell a szabadságot kivívniuk, mert energiájuk nem harcos csoportok vezetésére van beállítva.

Mint minden, amit az energia övez, az ötvenkét generáció tömbje is két részre van osztva; az első huszonhat generáció terjeszkedik, és új ágakat alkot, a második dolga a fenntartás és elszigetelés. Ez a magatartás minta évezredeken át ismétlődik, így a varázslók tudják, hogy ez része a szabálynak.

A három részből álló nagual ténykedésének köszönhetően a tudás kiterjed, és új négy részből álló nagualok sejtjei alakulnak ki. Ebből a pontból kiindulva az ágak visszaállítják a hagyományt, és a tudást lineáris formában terjesztik.

– Milyen gyakran tűnik fel a három részű nagual?

– Körülbelül ezerévenként egyszer. Abban az ágban, ahová én tartozom.

A látók aktuális feladata

– A három részű nagual szabályának igazolása közben don Juan arra a következtetésre jutott, hogy elkerülhetetlenül közelgett az újfajta harcosok ideje, azoké, akiket én modern látóknak neveztem.

– Van valami különlegesség azoknak a harcosoknak fényösszetételében?

– Nincs. Az ember energiamintája nagyon egységes volt az idők folyamán, így a társaság elrendeződése ugyanaz. Mindamellett a mostani harcosok azt tapasztalják, hogy fényességük a zöld szín felé csúszik, és ez azt jelenti, hogy visszaállítják a régi látók egyéni jellegzetességeit. Ez valamiféle véletlen; bár szinte biztos, hogy le van fektetve a szabályban.

A valódi különbség a régi és új látók között a viselkedésük. Jelenleg nem vagyunk alávetve ugyanannak a nyomásnak, mint a régebbi időkben, és ezért a varázslók kevesebb megszorítással bírnak. Ennek világos a célja: a tanítások népszerűvé válása. 

Azért voltam itt, hogy a megújulás idejét éljem. Célom Juan Matus nagual ágának aranykulccsal való lezárása, és lehetőségek nyitása azok számára, akik később jönnek. Ezért mondtam azt, hogy én vagyok ágam utolsó nagualja, nem abszolút értelemben, hanem az alapvető változások értelmében.

Ezen a ponton Carlos szünetet tartott beszámolójában, és emlékeztetett egy beszélgetésre, melyet kapcsolatunk elején folytattunk.

Annak idején arra kértem, mondjon nekem erő-történeteket. Azt mondta nekem, hogy kérésemet nem utasíthatja el, de ha azelőtt mondaná el azokat a történeteket, mielőtt utamon előrehaladnék, az lekicsinyítené őket.

– Remélem, amit az évek során láttál, az megfelel elvárásaidnak. Megtettem, amit tudtam, szem előtt tartva korlátaidat és korlátaimat. Tudom, hogy már nekikezdtél az álom-hasonmásod kiművelésének, ami garantálja, hogy magadtól is folytatni tudod azt; hasonmásod nem fog addig elhagyni, amíg el nem éred teljességedet. Az elméleti résznek vége, és itt az ideje, hogy egy utolsó ajándékot adjak neked.

A bizalmas és ünnepélyes hang, melyen Carlos ezeket a szavakat intézte hozzám arra késztetett, hogy minden figyelmemet összpontosítsam.

– Az utolsó tanítás az, hogy minden ember, aki közel kerül a nagualhoz és a Szándékkal kapcsolatot köt, annak a szabály teljes kontextusán belül megvan a maga helye. Szóval nem vagy egyedül, a varázslók valamit várnak tőled.

– Micsoda? – kérdeztem kissé zavartan.

Ő elmagyarázta:

– Minden harcosnak feladata van. A tiéd az, hogy teljesítsd azt, amire a szellem utasított; ez az utad az erőhöz.

– És mi az a feladat?

– A személyes küldetésedet a jótevőd fogja egyszer megbeszélni veled. Mindamellett átadva neked a három részből álló nagual szabályát egy hosszú távú stratégiát követek, melyet don Juan dolgozott ki, és így a tanítóm szándékára bízlak téged.

– Amit tőled elvárható, hogy akik körülvesznek téged, azoknak azt mond: „szabad vagy, egymagad képes vagy repülni! Birtokában vagy a szükséges információknak, mire vársz még? Cselekedj hiba nélkül, és meglátod, az energia hogyan találja meg az utat, hogy keresztüláramoljon rajtad!

– Mond el mindenkinek, hogy don Juan varázsló ágának beteljesedéséből kiindulva a tudás kapuja megnyílt. Minden egyes harcos önmagáért felelős, és fel van ruházva a minimális lehetőséggel saját társaságának megszervezésére.