Édesvíz kiadó, 1999.

(részlet)

Négyféle szél van, mint ahogy négyféle irány. Az elsõ szél a szellõ, a reggel. Reményt és ragyogást hoz, õ a nap hírnöke. Jön, megy, és mindenhova behatol. Néha szelíd és észrevétlen, máskor zsémbes és kellemetlen. A másik szél a zord szél, hideg vagy meleg, vagy mindkettõ. Ez a napi szél. Energiától telve söpör végig, de ugyanakkor vak is. Ajtókon tör át, és falakat dönt le. A varázslónak nagyon erõsnek kell lennie, hogy megbirkózzon a zord széllel. Aztán ott van a délutáni hideg szél. Szomorú és fárasztó. Az a szél, mely soha nem hagy békén. Megdermeszt és sírva fakaszt. A Nagual azt mondta, hogy mégis olyan mélysége van, hogy ajánlatos keresni. És az utolsó szél a forró szél. Felmelegít, védelmez, és beborít mindent. A varázslók számára ez éjszakai szél. Ereje együtt jár a sötétséggel.
Ez tehát a négy szél. A négy iránnyal is kapcsolatban állnak. A szellõ a kelet. A hideg szél a nyugat. A forró szél a dél. A zord szél az észak. A négy szélnek személyisége is van. A szellõ élénk, simulékony és ravasz. A hideg szél szeszélyes, búskomor és folyton töprengõ. A forró szél vidám, szemérmetlen és rámenõs. A zord szél energikus, parancsoló és türelmetlen.

A harcosnak, annak érdekében, hogy igazán megváltozzon, el kell dobnia az emberi formát. Különben csak szavakban történik változás. A Nagual azt mondta, fölösleges azt gondolni, vagy remélni, hogy az ember meg tudja változtatni a szokásait. Valójában egy jottányit sem tud változtatni rajtuk addig, amíg ragaszkodik az emberi formához. A Nagual azt mondta, hogy mindennek át kell szûrõdnie az emberi formán. Ha nincs formánk, akkor semminek sincs formája, és mégis minden jelen van.

A Nagual mindannyiunknak elmondta, hogy a harcosoknak, akár férfiak, akár nõk feddhetetlennek kell lenniük az erõfeszítésükben, hogy megváltozzanak; azért, hogy elijesszék és lerázzák magukról az emberi formát. Évek feddhetetlensége után, mondta a Nagual, eljön a pillanat, amikor a forma nem bírja tovább, és elhagyja az embert.