Édesvíz kiadó, 1998.

(részlet)

A harcos szembenéz a sorsával, és alázatosan fogadja, bármi legyen is az. Elfogadja önmagát, de kihívásként, és nem azért, hogy ürügyet találjon a sajnálkozásra. Most már tudom, hogy a harcos alázata nem a koldus alázatossága. A harcos senki elõtt nem hajtja meg a fejét, ugyanakkor azt sem engedi meg senkinek, hogy fejet hajtson neki. Ezért mondtam, hogy nem tudom, miként vélekedik egy mester. Csak a harcos alázatosságát ismerem, az pedig nem engedi meg, hogy bárkinek is a mestere legyek.

A harcos mindennel számol ezen a világon. A harcos eleve halottnak tekinti magát, tehát semmit sem veszíthet. A legrosszabb már megtörtént vele, így aztán nincs miért elvesztenie a nyugalmát.

A harcos nem panaszkodik és semmit sem sajnál. Az élete végtelen kihívás, márpedig a kihívás egyszerûen az ami: Kihívás. Az alapvetõ különbség a hétköznapi ember és a harcos között az, hogy a harcos mindent kihívásnak tekint, míg a hétköznapi ember áldásnak vagy átoknak.

Minden emberi lénynek két oldala van, két különbözõ lény, két hasonmás, melyek a születés pillanatában tevékenykedni kezdenek; az egyik a tonal, a másik a nagual.
A tonal a társadalmi lény. A tonal a védelmezõ; ez a védelmezõ azonban többnyire õrré változik. A tonal a világ megszervezõje. Talán jobban érthetõ, ha azt mondjuk, hogy a tonal vállán nyugszik a feladat, hogy valamilyen rendbe rázza a világ zûrzavarát. A varázslók úgy tartják, és így igaz, hogy minden, amit emberként tudunk és teszünk, a tonal mûve.
A tonal tehát valami felbecsülhetetlent védelmez: a valódi lényünket. Ezért a tonal eredendõ tulajdonsága, hogy gyanakvó és féltékeny a valódi lényünk tetteire. Minthogy pedig ezek a tettek életünk legfontosabb részét alkotják, nem csoda, hogy a tonal végül mindannyiunkban oltalmazóból õrré válik. A tonal minden, amit tudunk. És nem csak minket tartalmaz, mint személyeket, hanem mindent a világunkban. Mondhatni a tonal minden, ami látható. Abban a pillanatban, hogy az elsõt kortyoljuk a levegõbõl, a tonal erejét is belélegezzük. Az ember tonalja közvetlenül a születéshez kötõdik. Ez soha ne feledd. Mérhetetlen a jelentõsége. A tonal a születéssel kezdõdik, és a halállal végzõdik.
A nagual az a részünk, amelyikkel egyáltalán nem foglalkozunk. A nagual az a részünk, amelyikre nincs leírás; nincsenek rá szavak, elnevezések, érzések.
A nagual nem tapasztalat, nem megérzés, nem tudatosság. Ezek kifejezések, és az összes többi, amiket annyira szeretsz ismételgetni, csak a tonal szigetén kallódó dolgok. A nagual viszont csak hatás. A tonal a születéssel kezdõdik, és a halállal ér véget, a nagual azonban sohasem ér véget. A nagualnak nincs határa. Azt mondtam, hogy a nagual ott van, ahol az erõ lebeg; persze ezzel is csak utalok rá.