Édesvíz kiadó

(részlet)

Amikor egy ember a tanulás útjára lép, még nem látja tisztán, hova akar eljutni. Hibásak a céljai, és gyenge az akarata. Jutalmakról ábrándozik, melyeket soha nem kaphat meg, hiszen fogalma sincs a tanulás nehézségeirõl. Lassan elkezdi megismerni a tudást; elõször csak apránként, majd egyre nagyobb adagokban. Hamarosan összecsapnak a gondolatai. Amit megtanul, nem lesz az, amit elképzelt, ezért félelem tölti el. A tanulás soha nem olyan, mint amire számítunk. Minden új lépés a tanulásban újabb feladat elé állítja, és a félelme könyörtelenül fokozódni fog. Az egész célja egy csatamezõvé válik.
Tehát elõbukkant az elsõ természetes ellenség: a félelem! Szörnyû ellenség, árulással teljes, és nehéz legyõzni. Az út kanyarulataiban áll lesben rejtõzködve. Ha az ember megijed a jelenlététõl és megfutamodik, akkor az ellenség véget vetett a tanulásának.
Nem szabad megfutamodnia. Le kell gyõznie félelmét, és meg kell tennie a következõ, majd az az után következõ lépést a tanulásban. Akármennyire retteg, nem szabad leállnia. Ez a szabály! Elérkezik majd a pillanat, amikor elsõ ellensége visszavonul. Az ember önbizalmat kezd érezni. Szándéka megerõsödik, és a tanulás nem jelent már számára elrettentõ feladatot.
Ha egyszer legyõzte a félelmet, egész életére megszabadul tõle, mert helyét világosság foglalja el. Az elme világossága kitörli a félelmet. Ekkor találkozott második ellenségével: a világossággal. Az elme világossága, melyet oly nehéz megszerezni, eloszlatja a félelmet, de ugyanakkor elvakít. Arra készteti az embert, hogy soha ne kételkedjen magában. Ha az ember átadja magát ennek a csalárd hatalomnak, akkor bedõlt a második ellenségnek, és tanulása csak sötétben tapogatózás. Mindig világosságban fog élni, csak éppen nem fog semmire vágyakozni és semmit sem fog megtanulni. Le kell gyõznie a világosságot, és csak akkor használhatja, ha látni akar. El fog jutni egy olyan pontra, amikor megérti, hogy világossága csak egy pont a látása útjában. Így gyõzheti le a második ellenséget, és ezzel olyan helyzetbe kerül, amikor semmi sem sértheti többé. Ez lesz a valódi hatalom. De ezzel szemben is találta magát a harmadik ellenségével: a hatalommal! Ez mind közül a legerõsebb. Akit a hatalom legyõz, úgy hal meg, hogy soha nem tudta meg, hogyan kell vele bánni. Rákell jönnie, hogy a hatalom, amit legyõzöttnek hitt, soha nem lehet az övé. Ekkor elérkezett a tanulás útjának végére, és akkor figyelmeztetés nélkül, hirtelen szembetalálkozik az utolsó ellenséggel: az öregkorral. Ez mind közül a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesen legyõzni, csak harcolni ellene és késleltetni.

Mielõtt rálépsz az útra, tedd fel a kérdést: van-e ennek az útnak szív? Tudni fogod, ha nemleges a válasz, és akkor másik utat kell választanod.