Püski kiadó, 1999.

(részlet)

- Amikor álomban ébren vagyunk, észlelõ képességünk emelkedetté válik - folytatta türelmes, kimért hangon. - Amikor azonban az idõ észlelése következik, valami teljesen más történik. Az idõ érzékelése nem válik emelkedetté, hanem teljesen kitörlõdik. - Hozzátette még, az idõ mindig a tudatnak a tényezõje, azaz tudatában lenni az idõnek az egy olyan pszichológiai állapot, amit automatikusan fizikai mértékegységekre transzformálunk át. Annyira belénk rögzõdött, hogy halljuk, még ha nem is vagyunk tudatában, ketyegni a belsõ órákat, tudat alatt követni az idõ múlását.
- Az ébren álmodásnál nem létezik ez a képesség! - hangsúlyozta. - Egy teljesen új, ismeretlen struktúra veszi át a helyet, amit nem lehet megérteni vagy megmagyarázni úgy, ahogy azt általában az idõvel szoktuk.
- Tehát akkor minden, amit az éber álmodásról megtudhatok, hogy az idõ kitágul vagy összetömörül - mondtam. Próbáltam értelmezni a kijelentését.
- Ennél sokkal többet fogsz megérteni! - biztosított barátságosan. - amikor gyakorlottabb leszel magasabb tudatállapotba kerülni, ahogy Mariano Aureliano nevezi ezt, attól kezdve mindennek, amit csak akarsz, tudatában leszel, mert a varázslók nem foglalkoznak az idõ mérésével, õk használják az idõt, és akaratukkal kitágítják vagy összetömörítik azt.

Elmagyarázta, hogy a varázslók inkább a tudás emberei, mint az okfejtésé. Ezzel egy lépéssel megelõzték a nyugat intellektuális emberét, akik azt vallják, hogy a valóság, amit gyakran az igazsággal tesznek egyenlõvé, az okfejtésen keresztül ismerhetõ meg. A varázslók azt állítják, hogy a mi gondolkodási folyamatunk teljesen az okfejtésen keresztüli megismerésen alapszik, és ezt az akadályt, amikor a racionális okfejtés határozza meg a világot, csak az egész lényünk legkifinomultabb szinten való megismerésével tudjuk eltörölni.
Isodoro Baltazar elmagyarázta, hogy a varázslók teljes lényüket mûvelik. Vagyis a varázslók nem feltétlenül választják szét a racionális és intuitív oldalukat. Mind a kettõt használják, hogy elérjék a tudatosság birodalmát, amit csendes tudásnak hívnak, és ami túl van a nyelven, a gondolaton.
Isidoro Baltazar ismételten kihangsúlyozta, ahhoz, hogy valaki elcsendesítse a racionális oldalát, elõször meg kell ismerje a legkifinomultabb és legbonyolultabb módon saját gondolkodási folyamatát. Azt állította, hogy a filozófia, kezdve a klasszikus görög gondolatokkal, a legjobb módját szolgáltatja ennek a gondolkodási folyamatnak a megvilágításához. Sohasem fáradt bele elismételni, hogy akár tudósok, akár laikusok vagyunk, ugyanannak a hagyományos nyugati szellemiségnek vagyunk a tagjai és örökösei. Ez azt jelenti, hogy végzettségi szintünktõl és kifinomultságunktól függetlenül ennek az intellektuális tradíciónak vagyunk a rabjai és ezen a módon értelmezzük a valóságot.
Isidoro Baltazar még azt is állította, hogy hajlandók vagyunk elismerni, hogy amit mi valóságnak hiszünk, az a kultúra által meghatározott konstrukció. Amit igazán el kel fogadnunk a legmélyebb szinten, hogy a kultúra egy hosszú rendkívül szelektáló, nagyon kifejlesztett, és nem utolsó sorban nagyon korlátozó folyamat együttes eredménye, egy általános megegyezéssel tetõzve, ami eltakar minden más lehetõséget.
A varázslók aktívan törekednek leleplezni azt a tényt, hogy a valóságot a mi logikus okfejtésünk diktálja és tartja fenn, hogy az ebbõl származó ideák és gondolatok uralják a tudásunkat, és megszabják, mit és hogyan lássunk, és mi szerint cselekedjünk a világban, és azt is, hogy hihetetlen nyomás van mindannyiunkon, melyek azt biztosítják, hogy bizonyos ideológiákat elfogadjunk.
Kihangsúlyoztam hogy a varázslókat a világ észlelésének azok a módjai érdeklik, melyek kívül állnak azon, ami kulturálisan meghatározott. Kulturálisan meghatározottak a személyes tapasztalataink, plusz az a közös megegyezés, hogy érzékeink mit képesek felfogni és, hogy mit fogunk fel. Mindazt, ami kívül áll ezen a megegyezés által érzékel és felfogott birodalmon, azt automatikusan lezárja és elveti a racionális ész. Ilyen módon az emberi feltételezések gyenge takaróját sohasem éri károsodás.
A varázslók azt tanítják, hogy az észlelés az érzékelés birodalmán kívül játszódik le. A varázslók tudják, hogy valami sokkal hatalmasabb létezik, mint amit a közös megegyezésen alapuló érzékelésünkkel észlelni tudunk. Az észlelés az ezen kívül álló ponton történik, az érzékelésen túl - mondják. De nem elég, ha csak hisz ebben a feltételezésben, vagy olvasott, hallott errõl valakitõl. Ahhoz, hogy ezt valaki magáévá tegye, meg kell tapasztalja.
Isodoro Baltazar azt mondta, hogy a varázslók egész életükben küzdenek azért, hogy megtörjék az emberi feltételezéseknek ezt a vékony, gyenge takaróját. A varázslók azonban nem ugranak fejest vakon a sötétségbe. Felkészülnek erre. Tudják, hogy bármikor, amikor beleugranak az ismeretlenbe, szükségük van a jól kifejlesztett, racionális oldalukra is. Csak így tudják majd értelmezni és megmagyarázni tapasztalataikat, amit az ismeretlenben való utazásuknál észleltek, tapasztaltak.
Megjegyezte még, hogy a filozófusok olvasásán keresztül nem fogom megérteni a varázslást. Inkább úgy vegyem, hogy a filozófia és a varázslás az absztrakt tudásnak egy rendkívül kifinomult formája. A varázslók és a filozófusok a világban való létüknek a valóságát nem hagyták végiggondolatlanul. A varázslók azonban még egy lépéssel tovább léptek. A saját, felfedezéseik szerint cselekednek, melyek által már túl vannak a kultúrák által elfogadott lehetõségeken.
Isidoro Baltazar azt vallotta, hogy a filozófusok intellektuális varázslók. Azonban az õ vizsgálódásaik és törekvéseik mindig szellemi törekvések maradnak. A filozófusok nem tudnak másképp cselekedni ebben a világban, amit õk olyan jól értenek és megmagyaráznak, csak a mûveltséggel és kultúrával megegyezõ módon. A filozófusok hozzáadnak a már meglévõ tudásanyaghoz. Értelmezik és átértelmezik a meglévõ filozófiai munkákat. Ebbõl az intenzív tanulmányozásból származó gondolatok és ideák nem változtatják meg õket. Kivéve talán pszichológiailag. Talán kedvesebb és megértõbb emberekké válnak, vagy talán ellenkezõleg. Egyébként semmi, amit a filozófiájukkal csinálnak, nem fogja megváltoztatni érzékeik észlelését a világról, mert a filozófusok a társadalmi renden belül mûködnek. A társadalmi rendszert támogatják, még akkor is, ha szellemileg nem értenek egyet vele. A filozófusok félresikerült varázslók.
A varázslók szintén egy létezõ tudásanyagra építkeznek, de nem úgy, hogy eleve elfogadják, amit már létrehoztak és bebizonyítottak a többi varázslók. A varázslóknak újból be kell bizonyítani saját maguknak, hogy ami már elfogadott, az valójában létezik, és újból észlelésre vár. Ennek a monumentális feladatnak a megvalósításához a varázslóknak rendkívül nagy energiára van szükségük, amit úgy szereznek meg, hogy elkülönítik magukat a társadalomtól anélkül, hogy visszavonulnának a világtól. A varázslók megtörik azt a megegyezést, amely meghatározza a realitást, anélkül, hogy a saját folyamatukat megtörnék."