Fritz Riemann: A szorongás alapformái

A német pszichonalalitikus szerzõ példák sorával bizonyítja, hogy szorongásaink négy alapformára vezethetõk vissza, melyek lényegében az embert körülvevõ világ alapimpulzusainak lélektani vetületébõl táplálkoznak. A kozmikus analógiát Riemann arra használja, hogy már ismert tárgykapcsolat-elméleti elképzeléseket öltöztessen új ruhába.

Riemann a szorongást az emberi léttel szükségszerûen együttjárónak tartja és a világ négy nagy impulzusával párhuzamosként írja le. Ezek az impulzusok: a Föld Nap körüli forgása és a saját tengelye körüli forgás, illetve a centripetális és a centrifugális erõ. Ennek a két ellentétes mûködés-párnak az egyensúlya tartja fenn a kozmoszt.

Szorongásaink is két hasonló elvû ellentét mentén szervezõdnek. Az egyes típusok elnevezéseiben tükrözõdik, hogy ezek szélsõséges formáikban milyen pszichopatológiai kórképekhez vezetnek. Az egyik dimenziót az önmagunkat társas lényként, egy közösség részeként megélni vágyás, illetve az ezzel egyidejûleg individuummá válás feladata miatt érzett szorongások határozzák meg. A szkizoid személyeket az önodaadástól való félelmek jellemzik, mivel ez egyenértékû számukra énjük elvesztésével és a függõséggel. Ennek elkerülése érdekében kapcsolataikat és a világhoz való viszonyukat egyfajta távolságtartás jellemzi. A szkizoid személyekhez képest a pólus másik oldalán találjuk a depresszív személyiségeket, akiket az önmagukká, az egyénné válás tölt el szorongással, mivel ez egyet jelent számukra a védtelenséggel és az elszigeteltséggel. Számukra az tûnik megoldásnak, ha önmagukat a másikban a lehetõségek szerint minél inkább feloldják, vele függõségi viszonyba kerülnek.

A másik tengelyen a világ változékonysága, kiszámíthatatlansága, illetve ezzel párhuzamosan a megmásíthatatlan törvényszerûségei, állandóságai szolgálnak félelmeink alapjául. A kényszeres személyiség így szorong minden változástól, mert azokban a múlékonyságot és a bizonytalanságot éli meg, ami ellen - esetenként túlzott - biztonságigénye folytonosan küzd. Védekezésül bizonyos rituálékat alakít ki, melyek strukturáltságot, ritmikusságot és ezen keresztül biztonságot nyújtanak neki. A hisztériás személyiség ezzel szemben pont a törvényszerûségtõl, a szükségességtõl szorong, mert ezek számára a szabadság hiányát, illetve a véglegességet jelentik. Éppen ezért menekül minden szabályszerûségtõl, a spontaneitást, a jelen pillanatot hangsúlyozva.

Minden szorongásunk visszavezethetõ erre a négy alapformára, ezek különbözõ arányú megjelenéseire.

Somogyi Zsófia Borbála