Csend

A csend az örökkévalóság, mert az örökkévalóságban csend van, mely a nyugalom és béke harmóniájának boldogsága. A csend az örökkévalóságot betöltõ tökéletes boldogság.

Ha ezt el akarjuk érni, akkor ne gondoljunk csak külsõ, fizikai, azaz testi csendre, mely mulandó, mint maga az anyagi lét, hanem a lélek békéjének a harmóniájára. Mert hiába keressük fel az erdõk vagy akár a világ legelrejtettebb magányát, mit sem ér a környezetnek a legteljesebb csendje sem, ha a lelket békétlenség, kínzó vágyakozások, nyugtalanító szomjúságai epesztik.

Ha nincs a lélekben megelégedettség, a diszharmóniától a halál enyészete sem fogja megváltani. Mert a testi halál a mulandónak az enyészete, a lélek az örökkévalóságé. De míg a lelket az anyagiasság béklyói fogva tartják: - rab; sínylõdik az anyagiasság terhei alatt, és nem élheti az igazi, az örökkévalóság életét. A csend békés harmóniáját.

Ellenben a megelégedett lélekben csend van. Ezért földi javakra vágyódások kínzó szomjúságai nem gyötrik.

Legyen bár a világi életnek a legnagyobb zajában, körülötte zakatolhatnak a gyárak gépei, akár dolgozzon, mint valami rabszolga, vagy körülveheti a pompa, kényelem fényûzõ élete, a zene és a tánc mámorító tivornyái, vagy mint katona kényszerítve az ütközet golyózáporában, ágyúk bömbölésében, az öldöklésbe a halálba rohanni; legyen bár a föld katasztrófájának, világok pusztulásainak a zajában: lelkében mégis a csend harmóniájának boldogsága fog lenni.

Mert a lelki béke csendjét, a harmóniának örök boldogságát semmi földi dolog meg nem zavarhatja. Mert a fizikai, a testi lármák mind mulandók az egész megteremtett világgal együtt. Eljön az idõ, amikor a nap, hold, föld és csillagok is mind megsemmisülnek.

A tökéletes lelket a külsõ, az anyagias világ mulandó lármája nem zavarja, mert felemelkedett az elmúlhatatlan, nem földi létezésbe: az örök életbe:

A nyugalmas lélek csendes, elmúlhatatlan harmóniájába. Ahol, pedig a lélek bensõ csendjével együtt van a külvilág, a testi csend is, ott az igazi tökéletes élet.

A lelki harmónia testi harmóniát teremt. Amely lélekben megszûnnek a vágyak szenvedélyei és a nyugtalan sóvárgások szomjúságai, ott megszûnik a külsõ küzdelem is, ott elmúlik a külsõ, a testi, a világi háborúság is.

Mert a lelki megelégedettség, fizikai, azaz testi, illetve világi megelégedettségre vezet.

A megelégedett boldog ember lelki csendjében egyszerû eledellel táplálkozik, szerény hajlékban, ruhában él. Nem törekszik nagy erõlködéssel földi javakra, hogy ezzel a lelki vágy akár csak a testi, a környezet, a külvilág csendjét is megzavarja.

Így alig kell küzdenie az anyagiassággal, ezért lelki nyugalmát külsõ nehézségek nem fogják soha elégedetlenségre vagy haragra ingerelni.

Lelki tisztaságában nem fog elrejtõzni csalárd vagy hazug gondolat, mert nincs semmi különösebb célja.

Megnyugvással idõzik e földön, a mulandóságban, amíg eljön az ideje annak, hogy testét elhagyva megtérjen az örökkévalóságba.

A bölcset nem téveszti meg a testben való mulandó élet. Mert tudja, hogy lelke az örökkévalóság elmúlhatatlanságáé, melybõl csak azért jött elõ, szállt le, költözött bele az anyagba, hogy bebizonyítsa a mulandó, az enyészet felett is diadalmasan élõ, örökké létezõ igazi lényegét, a csendet, az örökkévalóságot betöltõ boldogságot, az örök életet.

Hamvas Béla