Az állatoktól is sokat tanulhatunk. Nemcsak anyagi világunkban, de álmainkban és vízióinkban is. Sajnos a mai világban az ember fölérendeli magát más élölényeken, úgy gondolja, ö a legokosabb, legintelligensebb,- a teremtés koronája. Voltak azonban idök, amikor az állatokat istenekként imádták, vegyük példának az egyiptomi kultúrát, vagy az indiánokat. Lelki vezéreik, isteneik többek között az állatvilágból származtak. Medve, sas, sólyom, farkas, krokodil, macska - szimbólumok és segítök voltak életükben. A különbözö totemek is erre utalnak.

Habár azt gondolhatnánk, hogy kapcsolatunk a természettel megszünöben van, és az állatok eltávolodtak tölünk (meg is lehet érteni, hiszen sok bánatot és fájdalmat okoztunk nekik..) mégsem így van. Aki nyílt-, és tiszta szívvel közeledik világukhoz, barátként fogadja el az állatokat, egyenrangú barátként, kitöl tanulhat is, viszonozva érezheti ezt a szeretetet.

" Ha szólsz az állatokhoz,

ök is beszélnek hozzád,

és megismeritek egymást.

Ha nem szólítod meg öket,

ismeretlenek maradnak számodra;

pedig az ismeretlentöl fél az ember.

És amitöl fél, azt elpusztítja. "

(Dan G. törzsfönök)

Ha a természet részeként határozod meg önmagad, és elfogadod, hogy a természet önmagad része, már meg is alkottad a kapcsot, összeköttetést nyerhetsz így csodáival. Nem szükséges sámánnak lenni, hogy mindennapi életünkben tapasztalhassuk a természet feletti eröket, melyek egyenesen a Teremtötöl jönnek. Soxor az állatok nyelvén beszél hozzánk álmainkban, gondolatainkban, sugallatként. Egy egy ilyen álom az állatokról szólhat, miként játszunk velük, vagy tanulunk tölük bizonyos dolgokat. Olyankor aztán valamiként szimpátiát érzünk egy bizonyos állat iránt mindennapi életünkben, a "valóságban". Ez az érzés annak a jele lehet, hogy egy "Totem- állatot" kaptunk, vagyis egy segítö szegödött hozzánk álmunkban, állat formában.

Egy- két hónappal ezelött úgy éreztem, egy új segítötárs kopogtat ajtómon. Azzal jelezte ezt számomra, hogy sirályok jelentek meg az ablakom elött, a belvárosban. Na most ez már magában véve is elég furcsa esemény volt, de az még tetözte, hogy kb. 10 percig ott köröztek a fák fölött, néha rám kukkantva, miként a nyitott ablaknál bámultam öket. Szerettem volna valamivel megkínálni öket, esetleg etetni, de ez nem volt lehetséges. Gondolom a szomszédok is csodálkoztak volna, ha korareggel konzervból tonhal- darabkákkal dobálom a sirályokat.

Ekkor éreztem, hogy megjelent egy új totem életemben, és bebocsájtást kér. Lefekvés elött megkértem öt, mutatkozzon meg álmomban,- ezzel a gondolattal aludtam el. Valami gyönyörüszép szirti sasra vágytam, esetleg mesebeli fönix- madárra, vagy királytigrisre. Azonban arról álmodtam, hogy egy hatalmas fészekben játszadozom pelyhes- kicsiny keselyü fiókákkal, símogatom buksi fejüket, beszélek hozzájuk. Láthatóan tetszett ez nekik, szinte mosolyogtak. Amikor is nagy szárnycsapásokkal megérkezett az anyjuk, ne is mondjam, mennyire berezeltem...

Felriadtam álmomból, a hatalmas keselyü, miként karmait elörenyujtva landolni készült, eléggé veszedelmes látványnak tünt. Aztán gondolkodni kezdtem, kételyek, ámulás,- ez nem lehet, miért pont keselyü? Tévedés történt, hisz ezekhez a madarakhoz nem vonzódtam éppen- így a kispolgári, idomított elmém, miként emlékembe idézte a képeket, ahogy az éhes keselyü marcangolja az állati tetemet. A nap folyamán viszont még két alkalom bizonyította számomra a keselyü jelenlétét életemben,- az egyik, ahogyan Lámia oldalát kinyitva egy barátkeselyü rajza volt az elsö, ami szembetünt, a másik alkalom pedig este, amikor Ted Andrews - Az Állatok Szimbolikája címü könyvét nyitottam ki találomra a keselyüknél..

Ekkorra már megbarátkoztam a gondolattal, és köszöntöttem, és elfogadtam a Keselyüt lelki segítötársul, és rosszallva, büntudattal gondoltam vissza reggeli morfondírozásomra, miként kényeztetett égóm érvelt. Csodálatosabb lény nem is társulhatott volna hozzám,- ahogy kiderült - mint egy Keselyü.

Íme, egynéhány tulajdonság a Ted Andrews - féle könyvböl, melyek a keselyüt illetik, mint madártotemet:

" Értelmezési kulcs: Megtisztulás - halál é újjászületés - új látásmód

Aktív idöszak: Egész évben, nyáron és télen

A keselyühöz rengeteg téves és ellentmondásos képzettársítás kötödik. Az emberek durvának tartják, és kizárólag a halállal hozzák összefüggésbe, míg a mítoszok és mesék sokasága éppen az ellenkezöjéröl árulkodik. Ha az ember csak röviden áttekinti a vele kapcsolatos mítoszok jelentéstartalmait, illetve akárcsak futólag megnézi a keselyü viselkedését, máris egy fantasztikus lény képe kezd elötte kibontakozni.

A régi görögök a keselyüt a griffmadár rokonának tekintették. A griff mitikus teremtmény, amelynek ábrázolásában keverednek a madárra és az emlösre utaló külsödleges jelek. A griff a menny és a föld, a lélek és az anyag, a jó és a gonosz, az oltalmazó és a bosszúálló szimbóluma volt. A keselyü tehát a griffhez való kapcsolódása révén azoknak a misztériumoknak az örzöje, amelyek az élethez, a halálhoz és az üdvözülés útjához kötödnek.

Az igazság egyiptomi istennöje, Máát, az ábrázolásokon többnyire keselyütollal jelenik meg. Egyiptomban a keselyü az anyaság szimbóluma is volt, feltehetöen azért, mert tetemekböl táplálkozik, tehát mert nem veszi el az életet, hanem hagyja élni, meghagyva másoknak az ölés feladatát...Az élet és a halál gyakran egyaránt anya- szimbólum volt.

A pueblo indiánok számára a keselyü a megtisztulást jelképezte. Azt tartották, hogy a keselyü varázserejével helyre lehet állítani a felbomlott összhangot. Tollait rituális szertartásokban arra használták, hogy az alakváltozásos rituálék után azzal segítsék a testbe való visszatérést. (pulykakeselyü)

A barátkeselyü tollának viseléséröl pedig azt tartották, hogy megvéd reumás megbetegedésektöl. Emellett tévesen a kegyetlenséggel és a szívtelenséggel is azonosították.

Bár dögevö mivoltát az emberek általában undorító jelenségnek tartják, ennek is megvan a maga értelmes és nagyon is értékes szerepe: a dögevöknek köszönhetöen csökken a tetemekböl eredö fertözések száma, ami egyébként széles körben pusztítana a többi, kevésbé ellenálló állat között. A keselyüknek tehát fontos funkciójuk van: tisztán tartják környezetüket, megakadályozzák a betegségek kiterjedését, ezzel biztosítják az egyensúly fennmaradását az állatvilágban és a természetben.

Sok keselyüfaj létezik, és ezek mindegyike más-más tulajdonságokkal rendelkezik. Az azonban mindre jellemzö, hogy határozott és méltóságos a testtartásuk mind álló és ülö helyzetben, mind járás közben: egyfajta kimondatlan, a küllemüktöl teljesen független magabiztosság sugárzik róluk.

A pulykakeselyünek hosszú a farka, és a szárnyán két szín látható. Repülés közben rendkívül kecses látványt nyújt. Latin neve (Cathartes Aura) annyit tesz: "arany megtisztító". Éjszakára közös ülöfára telepszenek, majd hajnalban, a korareggeli napsütésben kitárják szárnyukat, hogy felszárítsák róla a harmatot. Ilyenkor a sok kitárt szárnyú, Nap felé forduló keselyü olyan benyomást kelt, mintha a kelö napot üdvözölnék.

A keselyük amikor éppen nem repülnek, egyszerüen néznek ki. Ám repülés közben lenyügözöek: rendkívüli könnyedséggel és kecsességgel szárnyalnak. Akiknek a keselyü a totemük, azoknak mindez azt jelzi, hogy közeleg az az idö, amikor végre a tetteik és nem a külsejük alapján ítélik meg öket.

A keselyüknek van egy olyan csodálatos képességük, hogy érzékelik a földröl fölfelé szálló meleg légáramlatokat, és ezeket ki is használják a felemelkedéshez. Ezt az adottságukat az úgynevezett aranylátással szokták összefüggésbe hozni, ami azt jelenti, hogy az illetö látja a testböl kiáramló finom energiát. Ha valakinél a pulykakeselyü jelent meg totemként, az számíthat arra, hogy a közeljövöben látni fogja az emberek és a tárgyak auráját. Ha mégsem, a keselyü segítségével elsajátíthatja ennek technikáját.

A termikus légen és a széláramlatokon vitorlázik, úgy használja ki a légáramlatot, hogy az épp kiegyenlítse a gravitációs eröt és ezáltal ö maga vitorlázzon. Így a gravitációs erö legyözéséhez nem kell sok energiát befektetnie,- egyszerüen csak felhasználja azt, ami adott. A keselyüröl ezért azt tartják, hogy a lebegés képességének misztikus titkát hordozza magában. A lebegés a spiritualitás egyik törvénye. A gravitáció olyan erö, ami az anyagi, a földi, a fizikai világ felé húz. A keselyü azonban megtagadja ezt az anyagi világot: a felemelkedés, vitorlázás és a lebegés képességével lényegében eltávolodik a világi dolgoktól. Ezáltal a fizikai hatás alóli felszabadulás szimbóluma. Azt mutatja meg, miként lehet az energiákat úgy eloszlatni, hogy a gravitáció ne húzzon vissza, légyen az a tényleges gravitációs erö, vagy egyéb földi kötelék (helyzetek és élmények).

A keselyü tanításának az is része, hogy miként kell hatékonyan és jól kihasználni az energiát.

A keselyü tökéletes látásáról ismert. Másik tökéletes érzékszervük a szaglásuk. A metafizikus hagyományokban a szaglást a józan ítélöképesség magasabb formáival hozták összefüggésbe. Tehát segíthet az embernek megállapítani, ha az életében valami "büzlik".

Az alkímiában a keselyü a szublimálás szimbóluma volt, különösen a sashoz való hasonlatossága miatt. A keselyüt az élet változékony összetevöi, az állandó pszichikus energiák és a kozmikus erök közötti új viszony zálogának tekintették. A keselyü azt az ígéretet hordozta magában, hogy a szenvedés csak átmeneti volt, és egy magasabbh, esetleg jelenleg még nem értett cél érdekében volt rá szükség. Ma is azt jelzi az ember számára, hogy hogy mindenféle nehéz helyzetben oly közel van a megszabadulás, amilyen közel volt Prométheusz megszabadítása Herkules által. "

Valahogy nagyon megszerettem a keselyüt ezek alapján és más szemmel látom immár. Hálás vagyok neki, hogy megjelent életemben. A vastagon aláhúzott rész különösen tetszik ,-) .