A kilenc felismerés

ZSEBKALAUZ A KILENC FELISMERÉSHEZ A perui öserdö mélyéröl, az ösi romok közül titokzatos kézirat kerül elö. Csodálatos, az emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók benne. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlödésében döntö fordulat megy végbe. A kézirat által elörevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást. A regény kultuszt teremtett világszerte, izgalmas, megdöbbentö és sorsfordító olvasmány. Az a Peruban fellelt kézirat, amely Krisztus elott 600 körül keletkezett arámi nyelven, azt jósolja, hogy az emberi társadalomban a XX. század utolsó évtizedeiben óriási változások fognak lezajlani. Ez lesz a tudat reneszánsza. A kézirat tanításai jellegükben nem vallásiak, hanem spirituálisak' valami újat fedezünk fel ezen a bolygón az emberi élettel, az élet értelmével kapcsolatban és ez gyökeres változást idéz elö az emberi kultúrában. A mü fejezetekre oszlik és mindegyik egy-egy, az élettel kapcsolatos felismerésröl szól. Ebben a korszakban, az emberiség sorban eljut majd ezekhez a felismerésekhez, egyikhez a másik után, míg végül eljutunk egy tökéletesen spirituális kultúrához a Földön. Rávilágít továbbá, hogy az ezzel a tárgykörrel kapcsolatos keleti és nyugati gondolatok, vallási tanítások egy magasabb rendü igazsággá Integrálhatók. Megmutatja, hogy a nyugatnak igaza van, amikor fejlödésröl, egy magasabb szint eléréséröl beszél. Ám a keletnek is igaza van, amikor hangsúlyozza, hogy az egó - önzö - hatalmától meg kell szabadulni „Teljesebb tudatra kell szert tennünk, belsö kapcsolatot kell létesíteni Istennel, mert csak akkor haladhat fejlödésünk valami - magasabb - felé, ha önmagunk magasabb rendü kormányozza.” Az alábbiakban röviden ismertetjük a kéziratban foglaltakat, vagyis a kilenc felismerést. A kilenc felismerés James Redfield  BEVEZETÉS A mennyei prófécia elöször szerzöi magán kiadásban jelent meg, 1993-ban, ezt követte 1994-ben a Warner Books-féle kiadás. A könyv nagy népszerüséget szerzett, Észak-Amerikában több mint három- millió példányban kelt el, és harmincnál is több nyelvre fordították le. A hatalmas olvasótábor furcsa módon nem a reklám hatására szervezödött, hanem szájhagyomány útján: az olvasók, akik megszerették, ahhoz is vették a fáradságot, hogy ajánlják másoknak. Nem csoda, hogy sokan kérdezik: mit jelenthet ez a szokatlan siker? Mi lehet a jelenség magyarázata? Mi az a szellemiség, amit a könyv képvisel? Be kell vallanom: bizonyos mértékig én is ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint bárki más. A könyvben azt akartam megírni, mit jelenthet a spiritualitás keresése napjainkban: olyan kalandot, amelyben a személyes tapasztalatok összeszövödnek a földkerekségen kibontakozó spirituális ébredés új eszméivel. Úgy éreztem, hogy ez az "új tudatosság" tömeges "felismerések" vagy "megvilágosodások" formájában nyilvánul meg az emberi kultúrában. Ma már tudom, hogy ezek a felismerések valójában az emberi pszichében élö archetípusok, a spirituális megértés iránti igény mutatkozik meg bennük. A mennyei prófécia cselekménye azért jelent sokat, mert azonosulni tudunk a regény szereplöinek érzékleteivel, belsö változásaival. A könyv olyan életformát jelenít meg, amely lényünk legmélye számára ismerös. Más szóval: a felismeréseket azért érezzük vonzónak, mert valamennyien egy idöben éljük át öket. A könyvben megjelenö magyarázatok A mennyei prófécia kilenc felismerését foglalják össze. Mindenképpen érdemes áttekinteni a jelenséget, hogy elgondolkodjunk, vajon hová vezet bennünket.   Az elsö felismerés: A KRITIKUS TÖMEG Lényege: az életünket megváltoztató véletlenek tudatosítása. Az az érzés, hogy a háttérben egy másik folyamat is zajlik. ”Melyebb spirituális erö munkál mindenben, amit cselekszünk." Az emberi élet során elöforduló véletlenek kapcsán újragondoljuk milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Még nem értjük, de sejtjük, hogy a titokzatos véletlenek igazából nem véletlenek. Érezzük, hogy az életnek van egy másik oldala, amelyet meg föl kell fedeznünk egy másik folyamat, amely a felszín alatt zajlik. Az elsö felismerés akkor következik be, amikor tudatosodnak bennünk az életünkben bekövetkezö véletlenek. A második felismerés: A TÁG JELEN Az új világszemlélet kibontakozásának folyamata. E felismerés történelmi rálátást biztosit a nyugati gondolkodás számára. Szélesebb történelmi perspektívába helyezi jelenkori tudatunkat. A jelenlegi modem világszemlélet kibontakozása kb. 1000-2000-ig, mint egy ezer évig tart. Mint az emberi társadalmakban annyiszor, ebben az idoszakban is a vallás és papjai fontos szerepet játszanak. Az elso ezred forduló táján a keresztény egyház vezetoi határozzák meg a nép valóságtudatát. Egyszer - akkori ismeretek szerint - azt tanítják, hogy Isten a földet és rajta az embert a világmindenség közepébe helyezte. Ez a nézet a késobbiekben módosul. Másreszt, azóta is fennáll a tanítás, miszerint az ember földi élete lényegében - spirituális - vizsgakent szolgál. Az embernek magának kell, döntenie az isteni üdvözülés és az ördög kísérto mesterkedései között. A középkori világkép a XIV-XV század táján kezd széthullani, az emberek egyre gyakrabban veszik észre a papok viselkedési rendellenességeit (pl. fogadalmuk megszegése, stb.). Luther és társai kijelentik, hogy a papság romlott és korrupt. Új egyházak létesülnek, melyek azt hirdetik mindenkinek joga van hozzáférni a Szentíráshoz, és személyesen értelmezni. Kb. a XVII. századra megkérdojelezodik az egész addigi világszemlélet. A csillagászok bebizonyítják, hogy nem a Föld van a kozmosz középpontjában. Ekkor új meghatározást követel az Istenhez fuzodo viszony is. Ez az újkor kezdete megindul a világ módszeres felfedezése, mely 400 évig tart. Új magatartásformává válik a tudományos kételkedés, hogy elhiggyenek barmit. Bizonyítékot követelnek fizikai síkon. „Az ember ellenorzése alá vonja a világot". A tudományos felfedezések azonban nem határozzák meg az ember valódi spirituális helyzetet, de elég ismeretet adnak ahhoz, hogy segítségükkel emelje az életszínvonalát. A természet készleteinek felhasználásával saját életkörülményeit javítja. Eközben tökéletesen eltéved az anyagi biztonság, a földi örömök utáni hajtásban. Önnön kényelme és élvezete megszállott hajszolása közben gátlás nélkül keresztülgázol mindenen, és ilyen módon az összeomlás szélére juttatja közvetlen és tágabb környezetét. Az újkor végén egyre több az olyan ember, aki a munka megszállottjává válik, aki kikapcsolódás helyett is a munkát használja. Ezt sokan azért teszik, mert nem akarnak illetve nem mernek szembenézni a kérdéssel, miért is élnek. Az eredeti kérdést, hogy mi is történik életük során spirituális értelemben a Földön, fokozatosan félretoljak. A Második felismerés megmutatja, hogy a tudat átalakulása elkerülhetetlen. Leleplezi a téveszméket, és ezáltal akarja elérni, hogy fölébük emeljen. A kézirat szerint a második évezred az emberiség fejlodésének szükségszeru fokozata, de ennek vége felé már ideje felocsúdni és újra föltenni a kérdést mi áll az élet hátterében ezen a bolygón? A további felismerések magyarázatot adnak erre. A harmadik felismerés: AZ ENERGIA A mindenség egyetlen nagy energia rendszer. A kézirat itt azt állítja, hogy megtanuljuk a korábban láthatatlannak tartott energia érzékelését. Ez a fizikai világegyetem felfogásának eddigi módját változtatja meg. Az ezredforduló táján az emberek felfedezik az energia új formáját, amely lényeget képezi minden dolognak, kisugárzik mindenbol, beleértve saját magunkat is. Ennek az energiának az érzékelése azzal kezdodik, hogy az ember mind érzékenyebbé válik a szépségre (pl. egy óriásfa formájának látványa kellemes érzéssel tölti el vagy egy koncert olyan energiafeltöltodést idéz elo az egyénben, hogy utána sokkal jobban érzi magát stb.). A szépség érzékelése barométer, amely jelzi milyen közel járunk ahhoz, hogy ténylegesen érzékeljük az energiát. A teljes Univerzum energiából áll, amelyre gondolataink által hatni tudunk. Az elozo példánál maradva, nem csak nekünk kellemes hatású, hanem a fának vagy a másik embernek is jólesik, ha megcsodáljuk. A mindenség olyan energiából áll, amely reagál az elvárásainkra. A többi dolog, élolény is része ennek az energiauniverzumnak, tehát ha 1 kérdésünk van, valamely képviseloje megjelenik és meghozza a választ. Azáltal, hogy mit kezdünk saját energiánkkal, befolyásolni tudjuk az Univerzum többi résztvevojének (növényeknek, állatoknak, embereknek, stb.) az energiáját, ezen keresztül életfolyamatait és mindnyájan együtt az egész Univerzum muködoképességét.       A negyedik felismerés: HARC A HATALOMÉRT Az emberi konfliktusok az energia hiányából, az érte való harcból fakadnak. A kézirat megállapítja, hogy a „tudatlan" emberek küzdenek egymással az energiáért. A világmindenség egyetlen, dinamikus energia halmazból áll, amely fenntart bennünket. Mi emberek azonban - különbözö okoknál fogva - elszakadunk ennek az energiának a boséges forrásától. Mivel energia nélkül gyengének és védtelennek érezzük magunkat, ennek leküzdésére - látszólag spontánul - pszichológiai eszközökkel (a másikat lekezelve, kritizálva, lelki kínokat okozva, stb.) elvonjuk másoktól az életközeget, az energiát. Empátia nélküli emberek esetében, ez a tudattalan, ösztönös törekvés húzódik meg minden konfliktus mélyén. Amikor egyszer megértjük ennek a harcnak a lényegét és hajlunk a jóra, akkor jöhet szóba e konfliktusokon való túllépésünk.     Az ötödik felismerés: A MISZTIKUSOK ÜZENETE Az emberi konfliktusoknak úgy tudunk véget vetni, ha fogadni tudjuk egy magasabb forrásból származó energia beáramlását. A kézirat itt egy új típusú megértésrol beszél, amelyet hosszú idon át misztikus tudatnak neveztek. A XX. század utolsó évtizedeiben egyre többen képesek a megérzésekre. Ez fontos szerepet játszik az emberi konfliktusok felszámolásában. Amikor ugyanis a dolgok, élolények szépségét és egyediségét csodáljuk, energiát veszünk fel. Ha eljutunk arra a szintre, hogy egyúttal szeretetet is érezzünk irántuk, akkor vissza is adhatjuk az energiát. Gyakorlás által, végül automatikusan jutunk abba a szeretet teljes állapotba, hogy oszinte együttérzéssel élve, beengedi önmagába a szeretetet. De ahhoz elobb - megtisztítva gondolkodását- megfelelo állapotba kell hoznia tudatát. ,, Az univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára”. Ha rosszkedvuek, nyugtalanok vagy fáradtak vagyunk, ez energia hiányt jelez. Amikor szükségét érezzük, álljunk meg és töltsük fel magunkat energiával. „ Legyünk állandóan tele, orizzük meg a szeretet állapotát!”. Ha elértük ezt az állapotot, senki és semmi nem képes annyi energiát elvonni, amennyit azonnal ne tudnánk pótolni. Sot, a belolünk kiáradó energia ellenirányú áramlást gerjeszt, amely ugyanolyan mennyiségu energiát vonz magához, így az soha sem fogyhat ki. De ennek a folyamatnak állandóan tudatosnak kell lennie, különben nem muködik. Ez különösen akkor fontos, ha emberek között vagyunk. Testünk egy bizonyos szinten rezeg. Ha engedjük, hogy energiánk túlságosan lecsökkenjen, azt testünk sínyli meg. Ilyenkor könnyen megbetegszünk. E téren a hajszoltság, a stressz nagyon sokat ronthat. A szeretet által tudjuk a rezgést magas szinten tartani és ettol maradunk egészségesek. Ha rendszeresen fel tudunk töltekezni energiával, majd egy „véletlen" elore lendíti az életünket, ez az energiaszint állandósodik bennünk, és ettol kezdve magasabb rezgésállapotban létezünk. Gyermekeink átveszik a mi rezgésállapotunkat, és még magasabb szintre emelik. Az ember így viszi tovább az evolúciót. A korábbihoz képest a mai nemzedék annyiban különböznek, hogy mi már készek vagyunk ezt a folyamatot tudatosítani, s így meggyorsítani. Mikor véletlenszeruen vagy késobb mind gyakrabban feltöltjük magunkat belso (isteni, szeretet) energiával, a tudatunkban már nem a másik ember kijátszása munkál, hanem ettol teljesen eltéro gondolatok lépnek muködésbe, amelyek identitásuk magasabb szintjérol származnak. Ezek az intuíciók. Ezek másként muködnek, mint a megszokott gondolatok. A tudat hátterében bukkannak fel, akár éber állapotban, akár álom vagy látomás formájában, de közvetlenül érkeznek az egyénhez, hogy irányítsák.     A hatodik felismerés: TISZTÁZNI A MÚLTAT Fel kell hagynunk, régóta ismételgetett drámáinkkal, hogy megtalálhassuk igazi önmagunkat. E részben ismerhetjük meg, hogy az egyén - a legtöbbször tudattalanul - milyen módszerekkel „uralkodik" másokon. A kézirat ezt azért ismerteti, hogy rádöbbenve ennek tarthatatlanságára hagyjunk fel a használatával. Ugyanis valahányszor visszatérünk ehhez a beidegzodéshez, mindannyiszor leválaszthatjuk magunkat az elore vivo forrásból. Nem könnyu megszabadulni ettol a szokástól, mert eleinte mindig tudattalanul muködik. A mások fölötti „uralom" módszere többnyire azonos azzal, amit gyerekkorunkban használtunk, hogy magunkra vonjuk a figyelmet, magunk felé irányítsuk az energiát. Ennél a módszernél rekedtünk meg, ezt ismételjük újra. Ez a mi tudattalan hatalmi drámánk. Ha az energia megszerzése, megtartása érdekében mindig ugyan azt manipulációs viselkedési formát alkalmazzuk. Az egyik mindig ellenkezik (o az örök ,,ellenzéki''), a másik folyton veszekszik vagy kritizál (o a „vallató"'), a harmadik bizalmatlanul hallgat ill. elhallgat (o az „elzárkózó”), a negyedik a „szenvedo”. A megtisztulás folyamata mindannyiunk számára az, hogy saját, személyes „hatalmi drámánk" tökéletesen felszínre hozzuk a tudatalattinkban. „Az igazság mindig (jótékonyan) hat.” A konfliktusok miatt ne a másikat okoljuk, hanem magunkban kutakodjunk. Nem lehetséges a továbblépés, amíg szembe nem nézünk önmagunkkal és fel nem fedezzük, miként manipulálunk másokkal az energia megszerzése, kétes sikeru megtartása érdekében. Saját igazi spirituális identitásunk felkutatásához úgy kell végignézni életünket, mint egy hosszú mesét, melynek magasabb rendu értelme, tanulsága van. Azzal kell kezdeni, hogy miért épp ebbe a családba születtem? Ennek mi lehetett a valódi célja? Milyen közeget nyújtottak szüleim, rokonaim? Engem milyen viselkedésre késztettek megnyilatkozásaik? Stb. Ennek a vizsgálódásnak során többször azonban sohase ítéljük el hozzátartozóinkat, mert az o ösztönös viselkedésük a mi tanításunkat célozták (csoportkarma). Ha tudatosítjuk önmagunkban saját hatalmi drámánkat, akkor képesek leszünk felismerni a magasabb rendu igazságot a családunkkal kapcsolatban: azt az igazi értéket, amely az energiával összefüggo konfliktusok mögött rejtozik. Ha egyszer rájövünk erre, akkor egész életünk könnyebben feltöltodik energiával, és megtaláljuk azt az igazságot is, hogy mi magunk kik vagyunk, milyen úton járunk valójában. Az élet értelme, hogy meghaladjuk múltbéli beidegzodéseinket és továbblépjünk, elegendo energiára kell azonban szert tennünk ahhoz, hogy túljussunk súlyos hatalmi drámánkon és továbbléphessünk a spirituális folyamatban. Ero kell a múlt tisztázásához, amelynek során tudatosodik bennünk a korábbról magunkkal hozott manipulációs technikánk. Ha sikerül meghaladnunk ezt a szokást, akkor megtaláljuk magasabb rendu önmagunkat, következo evolúciós identitásunkat.     A hetedik felismerés: BEKAPCSOLÓDNI A FOLYAMATBA A valódi én evolúciójának mozgásba hozása a helyes kérdésfeltevés, a tennivaló intuitív megérzése és a válaszadás folyamata révén részesülni ebben a varázslatos folyamatban, ez a boldogság igazi titka. A kézirat kifejti a tudatos önfejlesztés szükségességét oly módon, hogy állandóan fel kell figyelnünk minden véletlenre, minden válaszra, amelyet a világ rendelkezésünkre bocsát. Az életben nem az a nehéz, hogy válaszokat kapjon az ember, hanem az, hogy helyesen ismerje fel, mi a kérdés. „Ha jó a kérdes, mindig megérkezik a válasz." Még az egyáltalán nem „tudatosodott” emberek is képesek belebotlani a megfelelo válaszba, visszamenoleg helyesen értékelni a véletleneket. A Hetedik felismerés azonban akkor érvényesül, ha az ember már abban a pillanatban megérti a választ, amikor az felmerül (a szinkronicitás azonnali felismerése). Ez emeli „magasabb" szintre a mindennapi életet. A kézirat a válasz megkapásának módjaként beszél az álmokról is. Azt mondja, hogy össze kell hasonlítani az álmunkat életünk történetével. „A rossz álmok hordozzák a legfontosabb üzeneteket." Nem csak az álmok nyújtanak útmutatást az ember számára, hanem a gondolat és az intuíció is. A kézirat szerint, mindenkinek sokkal több ilyen sugallata van, mint hinné. Ahhoz, hogy felismerjük oket, megfigyeloi álláspontra kell helyezkednünk. Ha eszünkbe ötlik egy gondolat, fel kell tenni a kérdést miért? A megfigyeloi álláspont segít lemondani a vágyról, hogy mindent magunk irányítsunk. A negatív gondolatokat, a félelem képeit meg kell semmisíteni abban a pillanatban, amikor felmerülnek. Azután a tudat által egy másik, kedvezo és kellemes képet kell a helyére képzelni. Az ember nemsokára eljut oda, hogy az intuíció, csupa pozitív dolgokat sugall majd. Ha ez után mégis elofordul, hogy negatív kép keletkezik - mondja a kézirat - azt nagyon komolyan kell venni, és nem szabad követni. (Ha pl. megérzése révén teherautó roncsai között látja magát és nem sokkal ezután teherautón, akarják elvinni valahova, akkor arra a kocsira nem szabad felszállni!) Minden velünk kapcsolatos eseménynek jelentosége van és valami módon minden a kérdéseinkre vonatkozik. Ez különösen azokra a dolgokra igaz, amelyeket rossznak minosítünk. A Hetedik Felismerés kijelenti, hogy minden eseményben, legyen az bármennyire negatív, meg kell találnunk a pozitívumot.   A nyolcadik felismerés: AZ INTERPERSZONÁLIS ETIKA a többi emberhez való újszeru viszonyulás révén lehet kihozni belolük a leheto legjobbat. Ez a kulcsa annak a titokzatos folyamatnak az állandó muködéséhez, hogy a válaszok mindig megérkeznek. A kézirat elmagyarázza, hogyan segítsünk azoknak, akik meghozzák számunkra az általunk keresett választ. Ha valaki keresztezi utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek. De az, hogy át tudjuk-e venni az üzenetet, attól függ, miként reagálunk ezekre a találkozásokra. Ha az ember mélyebb szinten figyel meg valakit, észre veheti a valódi énjét a magára öltött álcák alatt. Ha erre a szintre koncentrálunk, a vizsgált személy arcának finom rezdülésébol kiolvashatjuk, hangjának más csengésébol meghallhatjuk, mit gondol, mi az igazság. Úgy koncentráljunk az emberekre, hogy egyúttal energiát küldjünk nekik. Ha valaki ellenszenvet vált ki belolünk, ne visszatetszo vonására koncentráljunk, ne haragosan nézzünk rá, hanem vegyük észre szépségét vagy más értékét, és íly módon energiát küldjünk felé. Ehhez már bizonyos „lelki nagyságra” kell tudnunk szert tenni. Az ember beszéljen, ha rajta a sor, és sugározzon energiát, ha valaki másnál van a szó. Az így együttmuködo emberpár vagy csoport tagjainak emelkedik az energiája és rezgésszintje. Íly módon mindenki egyéni energiája egy közös energiabankká egyesül. Itt minden csoporttag tudja, mikor szólaljon meg és mit mondjon. Ez a tudatos társalgás, amelyben mindenki igyekszik a többiekbol a leheto legtöbbet kihozni, ahelyett, hogy „uralomra" törne fölöttük. Így létrejönnek a szerelmi kapcsolatnál is említésre kerülo „szuperszemélyek" vagy más néven - a múltból ugyan némi pejoratív felhanggal csengo, de valójában igen pozitív egyének - a „magasabb rendu személyek”. A kézirat itt lényegében egy teljes, új etikát ír le. Az Interperszonális Etika arról szól, hogy mégtöbb üzenet jusson el mindenkihez. Ha az emberek eszerint bánnának egymással, az mindenkinek a fejlodését elosegítené. A Nyolcadik felismerés óva int attól, hogy - esetleg elvakult kötodéseink (személyhez, elvhez, stb.) miatt – megtorpantsuk fejlodésünket. Fontos rész a gyerekekkel való bánásmód. A felnott egyszerre csak egy gyerekre tudja összpontosítani a figyelmét. Ha a felnottek számához képest túl sok a gyerek, akkor a felnottek túlterheltté válnak, és nem tudnak elegendo energiát adni, a gyermekek pedig versengeni fognak a felnott idejéért. Emiatt az emberek megtanulják kitágítani a család kereteit a vérrokonság határain túlra is. Így mindig lesz valaki, aki képes teljes figyelemmel fordulni a gyermek felé. Egyébként - a gyermek fejlodése szempontjából -jobb is, ha nem minden energia származik ugyanattól az embertol. Gondoskodjék azonban bárki a gyermekrol, teljes figyelmét neki kell szentelnie! A kézirat megmagyarázza a szerelmi kapcsolatok problémáját is. Amikor felüti fejét a szerelem, a két ember tudattalanul árasztja egymás felé az energiát. Ez egy igen feldobott érzés, melyre sokan áhitoznak és ezért - sokszor bármi áron is - keresik a szerelmi kapcsolatokat. Az emberek zöme ezt a „felpörgetett” érzést a partnertol várja és elvágja magát az univerzális energiaforrástól. Idovel a szerelmi energia általában fogyatkozni kezd. Ezt megakadályozandó, a szerelmesek többnyire hatalmi drámájukhoz folyamodnak, amivel manipulálják egymást és a szükséges energiát maguk felé terelik. A kapcsolat - rossz esetben - hatalmi harccá válik. E szerelemmel kapcsolatos problémánk még gyerekkorunkban kezdodött otthon- a családban. Az ottani „energiaharcok" miatt nem voltunk képesek integrálni önmagunk ellenkezo nemu oldalát. Azért tud az ember kötodni az ellenkezo nem valamelyik tagjához, mert tulajdonképpen szüksége van az ellenkezo nemu energiára. Létezik azonban az Univerzummal harmóniában élo emberi lényben az a misztikus energia, amelynek belso forrásából elvileg mindenki meríthetne, és amely kétnemu férfi és noi egyszerre. Ha spirituális fejlodésünk megfelelo, akkor megtudunk nyílni mindkét energia irányában, de az evolúciónk kezdetén ez még nehéz. Ido kell ahhoz, hogy az integráció folyamata végbemenjen. Az igazság az, hogy eddig mindannyian megrekedtünk azon a fejlodési fokon, amikor az ellenkezo nemu energiát önmagunkon kívül keressük, a no egy férfiban, a férfi egy noben. (Jó esetben, ugyanabban a partnerben, legrosszabb esetben - szexuális torzulásként - ugyanolyan nemu partnerben). Fejlodésünk kezdetén automatikusan kezdtük elfogadni az ellenkezo nemu energiát. Ez is természetesen árad be lényünkbe a világmindenségbol. De - a dolgok kellemesebbnek tuno megoldásaként - ha felbukkan egy olyan ember, aki közvetlen formában kínálja ezt az energiát, akkor könnyen elvágjuk magunkat az univerzális forrástól. A kézirat szerinti megoldás, saját eronkbol kell teljessé tennünk magunkat. Szilárd, oszinte alapra kell helyeznünk kapcsolatunkat. Ha ezt megtesszük, akkor emberi kapcsolataink magasabb renduek lesznek. Ha - adott esetben - ilyen alapon vesz részt mindkét fél a szerelmi kapcsolatban, akkor a férfi és a no, mint egy „szuperszemély" muködik, és ez nem téríti le egyik felet sem saját egyéni evolúciós útjáról. Csak azok létesíthetnek ilyen kapcsolatot, akik tökéletesen felfedik önmagukat, és nem titkolják, miért teszik azt, amit tesznek. Csak oszinte alapon lehet kölcsönösen bizalommal teli kapcsolat. Íly módon válhatunk újra szabaddá és a világmindenséggel összekapcsolódottá. Az ember társas lény, de csak arra „méltónak” jut vele teljes harmóniában élo társ. Ehhez „fel kell noni” mindkét félnek. A társsal élo embereknek olyan tiszta lelkiismerettel, odaadóan kell viszonyulniuk egymáshoz, mint saját magukhoz. Úgyis mondhatnánk, hogy társukat mintegy önmagukon belül kell hordozniuk. Így léphet, elore mindkét fél az evolúcióban és találhatja meg örömét, mivel képes kölcsönös harmóniát termelni. Összefoglalva: a másokhoz való viszonyulásunk szabja meg evolúciónk ütemét. Gyakoroljuk az energia áramoltatást! Az ember tudatosan sugározzon energiát a többieknek. (Pl. haragos, intrikázó embernek a leheto legtöbb energiát kell küldeni. Ha megérzi, hogy az energiához úgy is hozzájut, könnyebben felhagy a mesterkedéssel.). Ha megcsodáljuk egy ember megjelenését, tartását, ha valóban orá koncentrálunk, mígnem alakjának, vonásainak egyedisége felragyog, akkor adhatunk neki energiát, felemelhetjük. Ehhez az elso lépés természetesen az, hogy a magunk energiaszintje magas legyen. Ez esetben megindíthatjuk az energia áramlását önmagunkba, és rajtunk keresztül a másik emberbe. Minél inkább gyönyörködünk a másik ember teljességében, belso szépségében, annál több energia árad belé és természetesen belénk is. Ezért nem is tehetünk jobbat önmagunkkal, minthogy másokat szeretünk, hogy árasztjuk feléjük az energiát. Az energia kivetítése óriási hatást gyakorol az egyénre. Ha az emberek - hátsó szándék nélkül - tudatosan alkalmazzák ezt a módszert, hihetetlen magasságokba képesek emelkedni, miközben egymást építik és maguk is, -épülnek.       A kilencedik felismerés: AZ ÚJ KULTÚRA Az emberi kultúra következo évezredbeli megváltozása a tudatos evolúció hatására. A kézirat egy új életformát ír le. Az emberiség önként lecsökkenti majd a lélekszámát (pl. csak annyi gyermek születik, akikkel megoldható az intenzív foglalkozás). Így mindenki a Föld legszebb, energiában leggazdagabb helyein élhet. Intuíció által vezettetve minden ember pontosan tudni fogja, mit tegyen és mikor. A történelem során sok látnok pillantott már meg ilyen ill. ehhez hasonló világot (Marx is), de az utópia megvalósításának módját sohasem sikerült megtalálni. Az emberek nagy tömegei változtatnak majd foglalkozást. Ha ugyanis az intuíció világosan közli az egyénnel, hogy ki O és mit kellene tennie, akkor nagyon gyakran elofordul, hogy rájön, nem a megfelelo pályán van és a fejlodése érdekében más munkát, kell választania. Nagy fokú automatizálás (komputerizálás) megy végbe, melynek célja: felszabadítani az emberek idejét, hogy más foglalatosságot csinálhassanak. A munkaido lerövidül: egy teljes munkakört két-három ember fog ellátni. Az emberek a számukra fontos felismerésekért önként adakoznak. Amikor az ember ad, ugyanakkor kap is, mert ez az energia muködésének elve a világmindenségben. A Kilencedik Felismerés szerint, ha egyszer elkezdünk folyamatosan adni, attól kezdve mindig több fog beáramlani, mint amennyit egyáltalán szét tudunk osztani. Az a legfontosabb, hogy meglássuk ennek az életmódnak az igazságosságát. Nem azért vagyunk ezen a bolygón, hogy kiépítsük a magunk „személyi kultuszát", hanem azért, hogy fejlodjünk. A kézirat nem tagadja, hanem inkább megvilágítja az egyház tanításait a teljes igazság a tudományos és a vallásos világszemlélet szintézisében. Isten az evolúció által teremtette a világot és teremti még ma is. A Szentírás arról szól, hogy az ember hogyan tanulhatja meg befogadni Isten energiáját, Isten akaratát (Az Isten energiájára való fogékonyság tetopontját Jézus élete jelentette). A kézirat sok vallás lényegét megvilágítja. Minden vallás arról szól, hogy az emberiség kapcsolatot keres valami „magasabb" forrással. Továbbá minden vallás azt mondja, hogy Istent belül kell érzékelnünk mely érzéklelés, kitölti az embert, és többé teszi, mint azelott volt. A kézirat szerint valamikor a történelem folyamán egy ember meg fogja találni az Isten energiaforrására való rákapcsolódás igazi módját, és maradandó példát mutat arra, hogy ez lehetséges (Ez volt Jézus). A Kilencedik Felismerés elárulja perspektívánkat, mi emberek vagyunk az egész evolúció csúcspontja. Az anyag kezdetben gyenge formát öltött, aztán egyre bonyolultabbat (ásványok, kövek, növények, állatok. emberek). Minden fejlettebb forma az elozonél magasabb rezgésszinten muködik. A fejlodés eloször fizikai szinten folyt majd mentális síkra terelodött. Most pedig az egész folyamatot behozzuk a tudatba. Az egész emberi történelem a tudatos evolúcióra készített fel bennünket. Az a sorsunk, hogy álladóan emeljük energiaszintünket. Ahogy emelkedik az energiaszint, úgy emelkedik testünk atomjainak rezgésszintje is. Így egyre könnyebbé, egyre inkább tisztán spirituális lényekké válhatunk. Miközben az emberek rezgésszintje emelkedik, akár teljes embercsoportok is, akik elérték a megfelelo szintet, hirtelen láthatatlanná válnak azok számára, akiknek rezgése alacsonyabb szintu (szétválás). Az eltunt csoport tagjai azonban úgy látják, hogy még mindig ott vannak, csak éppen könnyebbnek érzik magukat. A Kilencedik Felismerés szerint a megmaradó emberek a harmadik évezredben elérik ezt a magasabb rezgésszintet, a hozzá legközelebb állok csoportjaival közösen. A történelem folyamán egyes kultúrák már el is érték ezt a rezgést a Maják, pl. együtt léptek át. Egyes egyenek szórványos átlépése most is elofordulhat, de az emberiség általános átlényegülése csak akkor valósulhat meg, ha teljesen megszüntetjük a különbözo félelemérzeteket (A félelem, harag, irigység, stb. nagy mértékben lecsökkenti az ember rezgését), ill. ha minden körülmények között fenn tudjuk tartani a kello rezgésszintet. Minél több szépet, jót vagyunk képesek észlelni és teremteni, annál inkább fejlodünk. Minél jobban fejlodünk, annál magasabb a rezgésszintünk. Kitágult érzékelésünk végül megnyit bennünket a „Mennyország” számára, amely ma is itt van elottünk, csak éppen egyenlore nem látjuk…         TIZEDIK FELISMERÉS Létezik egy Tizedik Felismerés is, mely nem írásos formában ,,Jött le" Ezt a hivatkozott könyv nem tárgyalja, csak utal rá. A kézirat azt sugallja, hogy a felismeréseknek el kell terjedniük az emberek között. Arra kell törekedni, hogy az emberek nyitottá váljanak - a fejlodést biztosító - energiával való összekapcsolódással. Ha nem így történik és az emberiség továbbra is empátia nélkül, a másokon való keresztül gázolás negatív hatását növeli, valalmint a bolygó kizsákmonyolását fokozza, azt nem éli túl. Mindannyiunknak meg kell tenni mindent a fejlodésért. A változást magunkon kell kezdeni. Lényege: Orizni a látomást. A Tizedik felismerés által arra eszmélünk rá, hogy az emberek a történelem folyamán mindvégig arra törekedtek, hogy ezt a megélt spiritualitást meghonosítsák itt a földön. Mindannyian feladattal érkezünk ide, és ahogy egyre tudatosabbá válik bennünk ez a felismerés, így egyre pontosabban felidézodik bennünk a születési látomás: az, hogy mit akartunk elérni életünkben. Késobb felidézhetjük a közös világlátomást is, amely szerint az új kultúra mindannyiunk együttmuködése által jön létre. Tudjuk: az a feladatunk, hogy tudatosan, imával orizzük ezt a látomást.     TIZENEGYEDIK FELISMERÉS Az imamezok kiterjesztése. A Tizenegyedik Felismerés arról szól, hogy pontosan miként orizzük a látomást. Vallási szövegek, versek, a filozófusok muvei évszázadok óta beszélnek egy bennünk lévo, szunnyadó képességrol, amelynek rejtélyes muködése által befolyásolhatjuk, hogy mi történik a jövoben. Nevezték ezt a képességet a hit erejének, pozitív gondolkodásnak, az ima hatalmának. A tapasztalatok szerint az ima erejét a szándékmezok adják, amelyeket kiterjeszthetünk és meg is erosíthetünk, különösen olyankor, ha másokkal együtt egy közös látomásban egyesítjük eronket. Ez az az ero, amelynek révén orizzük a spirituális világ látomását, gyujtjük az energiát önmagunkban és másokban, hogy ez a látomás valósággá váljék. TIZENKETTEDIK FELISMERÉS A Tizenkettedik Felismerés még nem került nyilvánosságra…     A JÖVÖ KÉPE Mi, emberek döntjük el, milyen jövot teremtünk magunknak. Választhatjuk a bennünk élo spiritualitás útját, megtalálhatjuk célunkat annak kutatásában, hogy kik vagyunk és milyen lehetoségek állnak e- lottünk, de megtehetjük azt is, hogy a félelem falai közé zárjuk ön- magunkat. A tudomány lépten-nyomon figyelmeztet arra, hogy az emberi társadalom nem haladhat tovább a jelenlegi, felvilágosulatlan úton: hogy ha továbbra is a megszokott módszereinket alkalmazzuk, a Föld végül túlnépesedik, a természeti környezet elpusztul, testünk megtelik mérgekkel, és végzetes éghajlati változások mennek végbe a bolygón. A tudósok súlyos földrengéseket és fokozódó vulkáni tevékenységet jósolnak. A gazdasági visszaesés következtében a kormányzatok rendelkezésére álló összegek megcsappannak, emiatt növekszik az ero- szak, a bunözés, az elidegenedés. Mindezekkel egy idoben, miközben a világ a legrosszabbra számít, egyre növekszik azoknak a száma, akik megértették az alternatívát: a spirituális út lehetoségét. Bizonyos értelemben a szembenálló vélemények polarizációja megy végbe, és egyértelmu lett a kérdés: meg- adjuk-e magunkat az apokaliptikus jövoképnek, és a rövid távú, önérdeku gondolkodást folytatjuk-e, vagy tudatosan vállaljuk a szeretetben épülo, spirituális célokban megtestesülo jövot? A magam részérol úgy érzem, közeledünk a nagy vízválasztóhoz, a foszereplok már a helyükön vannak. James Redfield