Annak, aki érzi
Égivándor 2008.01.04. 18:23
vers
Annak - aki érzi......
Bent voltam minden egében - körbenéztem lelkében
-- Nem voltál sehol ...soha sehol - szerencsétlen ki ráomol
Száll énlelkem - repülnek a rögök - ami egykor földhöz kötött mind ledõlt
-- Lezuhansz a pokolba - ott fetrengsz újra a mocsokban...
Nem hiszek neked - te földi hang - irigykedsz és megzavarsz
-- Majd hiszel - ha mindened meghal - odalesz az a dal...
Élnek bennem a képek - megindultak a létszépek... most nem félek
-- Ki kérte - elátkozott lélek? Nem látod - tévedsz ! Elevenen éghetsz...
Õ kérte Õ nézte - mondta szemembe - bele zöldegekbe kékszavakkal
-- Hiszel a mesében? Hiszel minden kezében? Látsz a szemében?...
Ne bánts... a földre ne rántsd - ne fájd a magányt - lelkebéli örömkérni talányt
-- Lesz még rosszabb... sokkal rosszabb - s magányod sokkal hosszabb...
Nem...nem...az nem lehet...most nem csalnak - árnyékhang - soha-dal
-- Vagyok az igazság - ébredj ! Ne bízz egeiben - olyan-nemvolt szemeiben
Álmodom - mesél a tó - szememben hold ragyog... felettem sírnak nevetõ csillagok
-- Sötét van és hideg... húz a föld a mélybe...Nap süt feketén nem-tengerek létébe
Fáradok - néha magamtól is lerogyok - földre rakott hittornyok - beléd botlok
-- Ez az - végre - lejöttél közénk pokolégre - ne rohanj abba a fénybe...
De megyek - hív szóvarázs - nyitott szemmel Napba szállni...élõ szívvel halva látni
-- Akkor pusztulj belé - rohanj égre égve...megérdemled magatokat kifeszítve térdre
Sorsom vágyom...utamat végigjárom - amit az Isten adott - vele egybenélve megtalálom
Hát legyen - legyen meg -
ha ez lesz a halálom
éltem vagy - vagy halálom...
lelkedálmom
irta: Égivándor
|