"..This is your life and it's ending one minute at a time.." Harcosok Klubja Fight Club (1999) Hiába  van a világ egyik legjobb fagyizója egy háztömbnyire a lakásodtól, hiába jársz oda hetente 2szer a barátaiddal, életed legjobb fagyija az lesz, amit egy külvárosi, lepattant fagyizóban veszel magadhoz, mert az csak a tiéd, a te saját fagyid. A Harcosok Klubja körülbelül ilyen pszichológiai alapon tud sokak kedvenc filmjévé válni.  Amikor megnézed kiderül, hogy egyáltalán nem nagy dobás, de azt is egyből megérzed, hogy lényegében mindenkinek tetszeni fog, noha mindenki kábé ugyanazt gondolja majd, amit te.  A Fight Club elég sok mindennel kápráztat el az elején, előveszi a Trainspotting bevált módszereit, a nagyon intenzív fényképezési stílust, amit digitálisan is meg-megmanipulálnak. Zenék, wc-csészék, lepattantság, minden együtt van egy jó kezdethez. A legszebb része a filmnek, amikor Edward Norton egy Ikea katalógust lapozgat, és közben a kamera körbefordul a lakásán, és megjelennek benne az Ikea bútorok, a katalógusban szereplő ár és termékleírásokkal együtt. Vagyis adva van egy fehér inges, nyakkendős arc, aki természetesen egy nagy cégnek dolgozik, sokat keres és már mindene megvan, de persze elégedetlen az életével. Miért is ne, a Trainspotting elején bevált ez a "Choose life. Choose a job. Choose a career. Choose a family. Choose a big television. ..." -szöveg, be fog válni még minimum egyszer. A Trainspotting egyébként 96-ban jött ki, és a Fight Club alapjául szolgáló azonos-című regény, a szerző (Chuck Palahniuk) első regénye is 96-ban született.  A fogyasztói társadalmat égető történetek valószínűleg egyre divatosabbak lesznek a következő egy-két évben, hiszen kezd leesni a tantusz, hogy túl nehéz leírni, hogyan működik a mi kis civilizációnk, és hogy mit jelent az a tényező, hogy 7 milliárd ember él a földön, és hogy mit jelent a tömegkommunikáció, és hogy a konzum-társadalom milyen egyeneságú következménye, illetve természetes formája egy ekkora rendszer egészséges működésének. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb és hatékonyabb dolog anti-fogyasztói magatartástípusokat piacra dobni, ráadásul jövedelmezőbb is. Egyébként vicces, hogy a Trainspotting (ami ellentétben a Fight Club-bal egy kiváló film), nyomán divatba jött anti-konzum megjelenési és viselkedési stílus leginkább a nagyszerű Fanta-reklámokban van jelen, ami ugye Coca-Cola termék, és a Coca-Cola a fogyasztói világ legközpontibb emblémája. De amikor a Fight Club-ot nézed, akkor is éppen pénzt költesz szórakozásra, vagyis fogyasztasz mint fogyasztó, és a pénzed pont ennek az eredetinek véletlenül sem nevezhető film gazdáihoz vándorol, amiben semmi kellemetlen nincs, csak jó, ha úgy nézed a filmet, hogy figyelembe veszed, vizet iszik pedig bort prédikál.  Edward Norton bevezet minket a fehéringes világba, de persze úgy, hogy éppen azt magyarázza el, hogy mennyire utálja, illetve unja. Éjjel nappal repülőn kell ülnie, ide utazni, oda utazni, hotel itt, hotel ott, és az egésztől annyira kivan, hogy minden, amit lát csak egy másolata egy másolatnak, ami egy másolata egy másolatnak. Vagyis annyira kivan, mintha a munkája mellett drogozna, vagy bulizna, vagy alkoholista lenne, és mivel a fiatalok szeretnek csütörtökön is bulizni, ezért havonta egyszer minimum átélik, hogy nincsenek annyira ott a munkahelyükön, vagyis a film marketingből jeles.  És akkor az egyik ilyen repülőútján egyszercsak mellette ül Brad Pitt, aki szappankereskedő. Aztán amikor hazaér, a lakása felrobbant, nincs hova mennie, és felhívja Brad-et. Brad-del összejönnek, söröznek, és utána mondja azt Brad, hogy üss meg, amilyen erősen csak tudsz. Jól szétpüfölik egymást, páran szét akarják őket választani, de végül ők is csatlakoznak, és ebből lesz a Harcosok Klubja.  Elég izgalmas alaptörténet. Számolj le a fogyasztói kultúrával, ne dolgozz jólmenő cégeknél, sőt, egyáltalán ne dolgozz, veszítsd el a lakásodat, az összes Ikea bútorral, és ha más itt tartasz, kezdd el rombolni a tested is, amilyen erősen csak tudod.  Az emberek zöme nem bírja a Van Damme, vagy a Steven Seagal filmeket, mégpedig azért nem, mert szerintük eléggé "kamu" harcok vannak az ilyen filmekben. Kifogásolják, hogy miért esik kézre pont az utolsó percben egy-egy eszköz, ami az életüket menti meg, hogy hogy bírnak 4 méter magasról egyetlen bokaficam nélkül leugrani, miért pont melléjük ül a főszereplőnő a repülőn, satöbbi. A Harcosok Klubja bármelyik filmhez képest totál vicc, mert úgy szétverik egymást az emberek, hogy öröm nézni, aztán kapnak egy-egy halvány sebtapaszt, meg valami monokliszerűséget, és minden kezdődhet elölről.  Egyébként pont ettől élvezik a nézők, mert olyan, mint egy komputerjáték, mindenki kikészül, te meg a joystick-et markolod és semmi bajod nem esik.  A film egyébként nevetségesen jófejkedő, miközben felrobbantani készülnek az össze komoly épületet a városban, figyelembe veszik, hogy emberáldozat ne legyen. És amikor az egyik főtéren robbantottak egy nagyot, összezúztak egy kávézót, és menekülés közben egyik társukat lelőtték teljesen le vannak döbbenve. Akárhogy is nézzük, egy Robin Hood jellegű szitunak akarják az egészet beállítani, csak hogy úgy tűnjön, hogy az egész a józan ész határain belül mozog. Ez persze jókora csalás, illetve csúsztatás, amit Joe Pesci a Vinnie az Együgyű c. remek filmben biztosan egyből le is leplezne, mert ő a helyi bűvészeket is mindig le tudta leplezni. Szóval, ha Vinnie fejével szemléljük a filmet egyből feltűnik, hogy a film elején külön szerepel egy félóra, ami gyakorlatilag teljesen másról szól, mint a film többi része. Edward Norton különféle önsegítő köröket látogat, rákos betegek, eltávolított heréjű férfiak, és egyéb meglehetősen szomorú sorsú embercsoportok terápiás közösségeit látogatja, mert ezek a foglalkozások megnyugtatják, és végre el tud aludni. Ezekre a foglakozásokra leginkább azért van szüksége a filmnek, hogy a szenvtelen, közönyös, sőt direkt kárörvendő szerepet is megízleltesse a nézővel. Felszólal például egy rákos beteg nő, aki elmondja, hogy már nem fél a haláltól, de szeretne még egy kis szexet az utolsó napjaira, és mindez teljesen paródiaként előadva. Ezek a jelenetek adják meg a film igazi ízét, a megfelelő gonoszság-dózissal egyetemben, szinte észrevétlenül. Minden ember retteg attól, hogy halálos beteg lesz, elüti egy autó, elkap egy vírust, és ezt a legbelső félelmet használja ki a film azzal, hogy egy nem beteg Edward Norton, mint egy turista vesz részt ezeken a foglalkozásokon, egy kívülálló, akire nem vonatkozik az, ami a többi emberre. Vagyis azt az érzést ülteti a nézőbe, hogy vele nem történhet meg ilyesmi, a rossz dolgok mindig másokkal történnek meg, te csak röpködsz a fehér ingedben a világ egyik pontjáról a másikra, ócsárolod a munkád, és közben akcióhősnek képzeled magad, de álmatlanságban szenvedsz, és ezeknek a tragikus sorsú embereknek a szenvedése, mint valami jó tévé-adás kellemesen álomba   ringat. A film itt gonosz, és utána már hiába jófejkedik, hogy de embereket nem támadunk meg, satöbbi. Ugyanaz ez a film, mint valami kommandós komputer-game, ahol hatalmas fegyverekkel, mint nemiszerv-növelő eszközökkel rohangálsz végig egy csatamezőn, az ellenség könyörög az életéért, te meg folyton lelövöd őket, ja és te vagy az abszolút túlélő. Az ilyen játékok abban hasonlítanak a Harcosok klubjához, hogy te nem terrorista vagy, hanem kommandós, és túszokat szabadítasz ki. Persze, hogy így van kialakítva egy ilyen játék, hiszen ellenkező esetben nem is lehetne legálisan forgalomba hozni. Csak úgy, mint ezt a filmet.  Bemennek egy boltba, és kirángatják a kínai boltos-fiút, pisztolyt nyomnak a fejéhez, és azt mondják, most meghalsz. A jelenet elején Brad Pitt közli, hogy most egy emberáldozat következik. Aztán látjuk, ahogy a srác könyörög az életéért, és Brad Pitt ráparancsol, hogy valósítsa meg az "álmait", legyen állatorvos, ahogyan korábban tervezte, különben lelövi, és ezzel elengedi. Wow! Pompás. Persze, hogy nem lőtték le a szegény srácot, mert akkor a filmet nem lehetett volna forgalomba hozni. De azért mégiscsak kellett egy emberáldozat c. jelenet. És a végén Brad Pitt, az abszolút jófej elmondja Nortonnak, hogy a srácnak a honapi nap lesz élete legjobb napja. Persze, nyilván, mint Dosztojevszkijnek is bizonyára az volt a legjobb napja, ami azután jött, hogy azt hitte, most ki fogják végezni. Tényleg jófej ez a Brad Pitt karakter.  Az emberek zöme nem szívesen mondja rá erre a filmre, hogy nem jó. (Ezzel együtt az USA-ban eddig a bő felé sikerült behoznia a ráfordított pénznek, 37 milliót a 63-ból, október óta). De vannak olyan emberek is, akik direkt imádják ezt a filmet, például a kuriózumok kedvelői, vagy akik unják, hogy olyan egyszerűek a beszélgetések, "A Hatodik Érzék? Baromi jó film Szerintem is." Ehelyett most már lehet azzal jönni, hogy "A Hatodik Érzék az mind semmi, de nézd meg inkább a Fight Club-ot!".  Az összes filmes újság azt mondja, hogy nagyon jó film, így a Csapnivalónak is egyszerűbb lenne rábízni a Fight Club cikket egy olyan külsősre, aki történetesen imádja ezt a filmet, csak "sajnos" a Csapnivaló főszerkesztője szociológus, és ilyen engedményekre nem hajlandó.  Egyébként a film kétharmadánál van egy csavar, ami kicsit Hatodik Érzékes, de méginkább Legbelső Félelmes, és ez a csavar a film további részét teljesen viccessé teszi, mármint abban az értelemben, hogy nevetséges. De így legalább van pozitívuma is.  -japon-