Engedd meg, hogy bemutassak neked egy olyan világot, amely a mi valóságunkhoz tartozik, de errõl nagyon keveset hallhatunk, olvashatunk, mert amennyiben mindezeket valamennyien tudnánk úgy békét, kiegyensúlyozottságot adna, kevésbé lennének az emberek befolyásolhatók, félelemben tarthatók. Engedd meg, hogy saját valóságunk néhány ma már
megismert láthatatlan és hallhatatlan világával megismertesselek. Ezek a világok a földsugárzások, energiák, érzelmek és gondolatok, lélek, fény, szellemi valóságunk és eltitkolt múltunk a szkíta örökségünkbõl.

Energiáinkról, érzelmeinkrõl, gondolatvilágunkról:

Nem papírra vetett betûkbõl ered a tudás, hanem lélekbõl és értelembõl, ami az Úrtól való.

Számtalan olyan dolog van a világunkban, ami láthatatlan, hallhatatlan, tapinthatatlan, ízlelhetetlen, nincs illata, még is bizonnyal tudjuk, hogy létezik. Ilyen például a gondolatunk, az érzésünk, a megérzéseink és sok egyéb más jelenség körülöttünk. Vannak közöttünk érzékenyek és kevésbé érzékenyek. Minden esetre valamennyinket jobban le tud gyõzni egy láthatatlan, hallhatatlan
öt érzékletünkön túli erõ, mint az, amit jól fel tudunk mérni, és ami elõl ki tudunk térni, amennyiben veszélyesnek ítéljük. Valójában ezek az érzékeken túli erõk, energiák is mérhetõk, érzékelhetõk csak
ezt az érzékletét az ember egy ideje félre tette. Nehéz lenne megfejteni, hogy erre a lépésre miért is szánta el magát a mai civilizált ember, ami a régi kúltur embernek egyik fokmérõje és értéke volt. Talán a matériába való beletemetkezés, vagy a lelkiség és szellemiség tagadása, ki tudná ezt megmondani! Sokan, ezt a finom valóságot misztikumnak nevezik, de ne felejtsük el, hogy a misztika nem csak a kiváltságosoké, különlegeseké, hanem mindnyájunké. Nem csak az a mûvész, aki alkot, hanem akit megérint, és aki megérti az is az. Ez a teremtés nagy misztériumának egyik parányi titka.

Maga Einstein is így figyelmeztet:
"A legcsodálatosabb élmény, ami bennünket érhet, a misztikum. Minden igazi mûvészet és tudomány születését a misztikum alapérzése övezi. Aki nem ismeri, akit nem tölt el már csodálattal, az félig már halott és köd ereszkedett a szemére."

Kérlek nyájas olvasó, tudjad, hogy a világ, amelyben élünk nem csak egyeseknek adja a csodáit, hanem valamennyinknek. Az ember azzal a szándékkal születik le a földre, hogy csodák részese legyen. Semmi, de semmi nem tántoríthat el ettõl bennünket.

Lássunk néhány csodát a lényünkbõl! Egyik legnagyobb csodánk a szeretet az a tulajdonságunk, amely csak egy irányba mehet, csak adható. Aki adja soha nem vár e belülrõl jövõ csodáért viszonzást. Az teszi boldoggá, hogy adhat. Ez az adomány létezésünk kezdetén már körül ölel bennünket, amikor édesanyánk százszor és ezerszer megetet bennünket. A szeretet fogalmát igazán az éli meg és át, aki adja, vagy is az édesanya. Aki kapja annak számára öröm, vagy
beteljesülés. A szeretet szavunk is ebbõl a cselekedetbõl adódik: ezerszer etet, hagyjuk el a szó elejérõl az ezret, és már ragyog is felénk egyik csodánk a szeretet, amely soha nem vár viszonzást, mert ha várna, már nem szeretet lenne, hanem elvárás, vagy számítás. Mennyi ember azért teszi boldogtalanná magát, mert azt várja, hogy szeressék! Talán majd egyszer rádöbbennek, hogy ez az érzés csak egyféle képen élhetõ meg, ha árad belõlünk, és nem akkor, ha árad reánk.

Óriási nagy csodánk és adományunk a szerelem érzése is. Aki volt már szerelmes tudja mi a világ legnagyobb gazdagsága. Istenem, ha mindenki megízlelhetné ezt az érzést! Bizony sokak csak irodalomból, vagy filmekbõl ismerik. Mit ér a világ legnagyobb gazdagsága is, ha nincsenek e láthatatlan csodák a gazdag ember érzésvilágába. A csodáink még fokozódnak, azoknál, akik szerelmetesség érzését élik meg unokájuknál vagy Istenükbe vetett hitükben.
A legnagyobb szellemeknek, még mindezeken túl is van egy tulajdonságuk, mégpedig képesek a megbocsátás adományát gyakorolni. .... bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek!...

Ez a mi szövetségünk, amit kötöttünk az Istennel. Úgy bocsát meg nekünk, mint mi azoknak, akik ellenünk vétkeznek. Micsoda magasságok ezek a cselekedetek. Itt már nincs matematika, eltûnik a racionális világ, itt egy új világ kezdõdik a szeretet világa. Megbocsátani, mindig az bocsát meg, akinek igaza van, hol itt az igazság kérdezhetnénk, bizony ezek a dolgok a földi igazságon túliak, és csak az értheti meg lelki és szellemi nagyságát mindennek, aki gazdaggá tette már magát hasonló cselekedettel. Balga ember azonban az, akit sokszor megvezetnek, becsapnak, és még mindig nem tanul belõle. Az okos ember saját kárán tanul, a buta azon sem! Legyetek ravaszak, mint a kígyó, de szelídek, mint a galambok! - tanít Jézus.

Ezzel az eszme rendszerrel igyekeztek élni szkíta, pártus elõdeink. Ezt hirdette pártus királynõnk a magyarok királynéjának fia is Jézus. Ez a szeretet vallása, amelynek ige hordozói és cselekvõ folytatói maguk a Táltosok voltak a szkíta keresztény világban és ma is.

A szeretet igéjének testet öltése a csodás gyógyulások és a boldog kiegyensúlyozott élet."

Kovács András Táltos hagyatékunk egyik õrzõje.