1. Mi szabadkõmûvesség célja?
   A mai szabadkõmûvesség az építõmûvészetbõl eredõ, ennek jelképrendszerét avatási szertartásokon átörökítõ rend, melynek sarkalatos törvényeit az 1723-ban közzétett, ú.n. andersoni alkotmány rögzíti. A rend célja a kezdet kezdetétõl, hogy "az egyesség központjává váljék, és eszköz igaz barátság kötésére olyan személyek között, kik nélküle örökös távolságban maradtak volna". A XXI. század nyelvén ez annyit tesz, mint az ember és a társadalom tökélesítésén igyekezni. A szabadkõmûvesek természetesen tudják, hogy ez a követendõ cél teljességében sohasem valósulhat meg.
   Felebarátaink megbecsülése, szeretete, a különbözõ vélemények és életfelfogások tisztelete azonban itt és most megvalósítható cél.

    

2. Miben különbözik a Magyarországi Nagyoriens más szabadkõmûves szervezetektõl?
   A Magyarországi Nagyoriens alapítói a számûzetésben élõ 48-as emigránsok: Kossuth Lajos, Klapka György, Türr István és gróf Andrássy Gyula voltak. Elõdeik a XVIII. század végén mártírhalált halt magyar jakobinusok voltak.
   Ezért, természetszerûen a szabadkõmûvesség ú.n. latin ágához tartoztak, akik számára a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás, a köztársasági eszme elválaszthatatlan az egyén jobbításától. Ez az ág ugyan a világ szabadkõmûvességének kisebb része, de az európai kontinensen jelentõs többséget képvisel.
   A teljes lelkiismereti- és szólásszabadság a latin ág sarkalatos elve, ezért tagjait semmiféle dogma elfogadására, vagy elvetésére nem kényszeríti. A demokráciát ellenzõ szélsõséges szervezetek aktivistáinak kivételével minden jóhírû és jóindulatú férfit soraiba fogad. Mint a bíróságon bejegyzett egyesület mûködik: vezetõit a közgyûlés évenként és legfeljebb három évre választja, alapítványának gazdálkodását a hatóságok ellenõrzik.

    

3. Miért nem fogad nõket a Magyarországi Nagyoriens?
   Magyarországon, mint Európa legtöbb államában, mûködnek kizárólag nõket, és férfiakat és nõket egyaránt fogadó páholyok is. Ezekkel a Magyarországi Nagyoriens baráti kapcsolatot tart és velük együttmûködik. A szabadság elve a választás szabadságát is feltételezi, ez indokolja, hogy a szabadkõmûves páholyok és rendek mind a hagyományos – tehát kizárólag férfi –, mind ettõl eltérõ módon mûködhessenek.

    

4. Mi történik tulajdonképpen a szabadkõmûves összejöveteleken?
   A szabadkõmûves összejövetelek, amelyeket az építõ-hagyományra utalva "munkának" nevezünk, rövid szertartással kezdõdnek és zárulnak. E szertartások nem vallásos jellegûek, de természetesen különböznek azoktól a nevüket ki nem mondó "rítusoktól", amelyekkel más társaságok nyitják meg és fejezik be tevékenységüket. A szertartás célja egyrészt az, hogy a résztvevõket közös eredetünkre és közös céljainkra emlékeztesse, másrészt pedig elválassza a külvilágot, ennek zaját, konfliktusait a szabadkõmûves világtól, amelyben – ha csak néhány órára is - a türelem, a szeretet és a harmónia uralkodik.
   Ezután általában elõadás következik, melynek témáját a páholyok évi munkaterve határozza meg: bármilyen tudományos, történelmi, társadalmi, mûvészeti vagy szimbolikus témát érinthet. Az elõadást élénk, de mindig fegyelmezett vita követi. A szabadkõmûves összejöveteleket – többek között – az különbözteti meg más szervezetekétõl, hogy a teljes szólásszabadságot szigorú szabályok szavatolják. Szót csak a levezetõ elnök adhat, bekiabálásra, az elõadó megszakítására, személyes támadásra nincs lehetõség. A vita végén a páholy szónoknak nevezett tisztségviselõje foglalja össze az elhangzottakat. Ezek után az összejövetelt bezárva jelképesen visszatérnek a külvilágba. A munkát általában a fehér asztalnál folytatódó kötetlen és jó hangulatú beszélgetés követi.

    

5. Mit tesznek a szabadkõmûvesek a mindennapi életben?
   A Magyarországi Nagyoriens tagjai olyan emberek, mint bárki más. Ha viselkedésük bármiben megkülönbözteti õket ez a szabadkõmûvesség elveinek, a türelemnek, mások tiszteletének, tisztességnek és szellemi nyitottságnak gyakorlása. A szabadkõmûvesek nem képzelik magukat különleges tulajdonságokkal vagy elõjogokkal felruházott felsõbbrendû lényeknek. Minden igyekezetük ellenére tévedhetnek, hibákat, esetleg bûnöket követhetnek el. Ez utóbbi esetben, ha a becsülettel, vagy a törvényekkel összeegyeztethetetlen tettet követnek el, a rend lemondásra szólíthatja fel, vagy törölheti õket tagjai sorából.

    

6. Ha nincs titkolnivalójuk miért rejtõzködnek, miért nem teszik közzé tagjaik névsorát?
   Óvatosságból. Amerikában, Nagy-Britanniában a szabadkõmûvesek általában nem titkolják hovatartozásukat. Az európai kontinensen, Ázsiában, Afrikában a történelmi tapasztalat bizonyítja, hogy a tekintélyuralmi rendszerek és a diktatúrák elsõszámú ellenfelüknek a szabadkõmûvességet nevezik ki. A katolikus egyház két évszázadig nem fogadta el, hogy különbözõ vallású, vagy éppen vallástalan férfiak összegyûljenek és szabadságról, egyenlõségrõl, testvériségrõl beszéljenek. Így volt ez Magyarországon is, ahol Kun Béla, Horthy Miklós, majd Rákosi Mátyás betiltotta a szabadkõmûvességet, elkobozta vagyonát, könyvtárait.
   A XX. században a jobboldali és bolsevik diktatúrák hatvanezer áldozatot szedtek a szabadkõmûvesek sorából. Még ma, a XXI. században hazánkban sem ritka, hogy szélsõjobboldali szervezetek fenyegetik, egyes fõpapok a szószékrõl próbálják megszégyeníteni tagjainkat. Csoda-e ha ezek után, hogy ha nem is titkolódzunk – hiszen a bíróságon bejegyzett szervezet vagyunk, honlapot mûködtetünk, kiadványokat teszünk közzé és nyilvános elõadásokat szervezünk – tagjaink nevét bizalmasan kezeljük?

    

7. Mi titkaik értelme?
   A tagság tényét bizalmasan kezeljük, rendszeres összejöveteleinken csak a szertartást ismerõ "beavatott" tagok vehetnek részt. A szertartások szövege ugyan különbözõ könyvekben – például Tolsztoj Háború és Békéjében – hozzáférhetõ, de ettõl a titok... titok marad. Lényege ugyanis éppen az, hogy közölhetetlen, értelmét átélése világítja meg. A szertatások szövegének megismerése nagyjából úgy különbözik a páholyban átélt avatástól, mint egy opera szövegkönyvének, vagy egy film forgatókönyvének olvasása a zenével, énekkel, díszletekkel, fény és hanghatásokkal együtt látott eredetitõl.

    

8. Miért állnak harcban az egyházakkal?
   A szabadkõmûvesség, mint szervezet sohasem hirdetett harcot az egyházak, vagy a vallás ellen. XII. Kelemen bullája valóban kiközösítette a szabadkõmûveseket, néhány utóda ezt megerõsítette. A bulla Magyarországon sohasem lépett hatályba, mert II. József megtagadta kihirdetését. A kiközösítés legfõbb oka a szabadkõmûvesség népszerûsége volt a fõpapság körében, valamint az a tény, hogy az Egyház nem ellenõrizhette a zárt ajtók mögött folyó összejöveteleket. A helyzet tovább romlott a XIX. század végén, amikor az egyház és állam szétválasztását végrehajtó politikusok, mint az olasz Mazzini és a francia Jules Ferry, vagy a pápai államot megszüntetõ Garibaldi szabadkõmûvesek voltak.
   A többi keresztény egyház, a zsidó vagy a muzulmán felekezet mind teológiai, mind szervezeti szempontból semlegességet tanúsított. Lord Fischer cantenbury-i érsek az anglikán, Athenagoras konstantinápolyi pátriárka az ortodox egyház legfõbb méltósága, Horváth Mihály magyar püspök nem titkolták, hogy a szabadkõmûves rend tagjai.
   1981 óta a kánonjog nem ítéli el kifejezetten a szabadkõmûvességet, csupán az "Egyház ellen mûködõ szervezeteket". Ez sem a Magyarországi Nagyoriensre, sem a nyugat-európai rendekre nem vonatkozik.

    

9. Mi a különbség a szabadkõmûvesség és a szekták között?
   Úgyszólván mindenben különböznek.
   A szekták megkísérlik, hogy tagjaikat elkülönítsék a társadalomtól és elidegenítsék családjuktól. A szabadkõmûvesség sajátos pedagógiájával segít az egyénnek, hogy harmonikusan illeszkedjék be környezetébe, a társadalomba és családjába – anélkül, hogy boldogsággal, vagy bármiféle túlvilági jutalommal kecsegtetné.
   A szektákban általában egy "guru" uralkodik és valamiféle ezotérikus tant hirdet. A szabadkõmûvesség vezetõit meghatározott idõre választják, megbízatásuk lejártával egyszerû taggá válnak. A szektákba belépni igen könnyû, de kilépni rendkívül nehéz. A szabadkõmûvességhez csatlakozni hosszú folyamat, türelmet és kitartást igényel. Kilépni azonban rendkívül egyszerû...

    

10. Kötelezõ-e az Istenhit?
    A szabadkõmûvesség nem hirdet hitelveket, tanításai jelképes jellegûek, melyeket mindenki saját gondolatvilága szerint értelmez és kizárólag erre a világra szólnak. Ilyen jelkép például a legtöbb – de nem minden – páholyban használatos elnevezés a "Világegyetem Nagy Építõmesteré"rõl. Ez az õsi szimbólum a személyes istenben hívõk számára Istent és ennek különbözõ elnevezéseit jelentheti, mások számára egy felsõbb lényt, a természet rendjét, teremtõ elvet... Azon páholyokban, ahol ez a fogalom használatos sem követelnek hitet, amely a tagok legbensõbb magánügye.

     

11. Melyik politikai párthoz állnak a legközelebb?
    A Magyarországi Nagyoriens, mint más rendek, egyetlen politikai párthoz sem áll közel, nem áll se a pártok fölött, se alattuk. A politikai pártok a hatalom megszerzésére és gyakorlására, különbözõ rétegek érdekeinek képviseletére szervezkednek. A szabadkõmûvesség nem nem kíván az hatalomban részesedni, helyét a szellem térfelén jelöli ki, ami természetesen nem jelent elfordulást a társadalom gondjaitól.
    Szabadkõmûves rendek tagjai, mint egyének gyakran vesznek részt a politikai életben: szabadkõmûves volt a XX. században az Egyesült Államok szinte minden elnöke, republikánusok és demokraták egyaránt. A szabadkõmûvesség soraiból kerültek ki olyan ellentétes nézeteket képviselõ politikusok, mint Sir Winston Churchill és Mahatma Gandhi, Ronald Reagan és Salvador Allende, konzervatívok, liberálisok, szociáldemokraták és forradalmárok. Szélsõséges eszmék, mint a nácizmus vagy a bolsevizmus híveit azonban nem találunk közöttük. Szabadkõmûves közéleti férfiak nevéhez fûzõdik a rabszolgaság eltörlése, a kelet-közép-európai és latin-amerikai államok függetlenségének kivívása, a Vöröskereszt, a Népszövetség, majd az Egyesült Nemzetek létrehozása, az ingyenes és kötelezõ közoktatás, az egyház és az állam szétválasztása, a társadalombiztosítás, a családtervezés, a fajgyûlölet büntetése.
    Egy ismert mondás szerint: "A szabadkõmûvesség sehol sincs, a szabadkõmûvesek mindenütt ott vannak". Ez azt jelenti, hogy a szabadkõmûves mozgalomhoz tartozó politikusok a közéletben elveinket képviselhetik, de csak pártjuk és sohasem a szabadkõmûvesség nevében lépnek fel.

Linkek (klikk!)

Más vélemények:

Lucifer lábai alatt

A szabadkõmûvesség egy ezerfelé szétágazó titkos szervezet, mely a világot olyan alapelvek szerint kívánja kormányozni, amelyek Isten tekintélyét és kinyilatkoztatásait figyelmen kívül hagyja.

"Mivel a katolikus Egyház egészen sajátos és speciális küldetése abban áll, hogy az Isten által kinyilatkoztatott tanításokat teljes gazdagságában befogadja és romlatlan tisztaságban megõrizze, éppúgy a megalapozott tekintélyét is, hogy mindezt más, a Menny által kiválasztott segédeszközökkel együtt az emberiség megmentésére tanítsa, éppen ezért ellene bontakoztatják ki a szabadkõmûvesek a legnagyobb hajszát és ellene irányítják a legádázabb támadásaikat."

De a szabadkõmûvesség a polgári társadalmat is szétrombolja, hiszen alapelveik ellentmondanak a természet törvényeinek és aláássák "a tisztesség és az igazságosság alapjait". Gyakran teszi meg az emberek cselekedeteinek egyetlen vezérfonalául a saját vágyaik kielégítését. Másrészt az a követelés, hogy az államot a vallástól teljesen elidegenítse és a közéleti hivatalokat úgy kormányozza, mintha Isten nem létezne, "egy példátlan vakmerõség". Mert éppen úgy, mint minden ember köteles "Istent tisztelni és Neki kegyes hálával adózni, mivel Neki köszönheti az életet és az azt körülvevõ minden javakat, a népek és a társadalmak számára is fennáll az ehhez hasonló feladat" (XIII. Leó pápa, Enzyklika Humanum genus, 1884. április 20.).

A Hittani Kongregáció XIII. Leó tanítását egy 1983. november 26-i nyilatkozatában megerõsíti: "A szabadkõmûves egyesülésekkel kapcsolatos egyházi ítélet továbbra is változatlan, mert annak alapelvei az Egyház tanításával összeegyeztethetetlenek, és az Egyház tiltja az ilyen szervezetekbe való belépést. Azok a katolikusok, akik a szabadkõmûves mozgalomhoz tartoznak, a halálos bûn állapotában vannak és ezért nem részesülhetnek a szentáldozásban".

Tudományosan és rendszeresen tervezett fenyegetések

A szabadkõmûvesség ma a "halál kultúráját" hirdeti, mivel a fogamzásgátlás, az abortusz és az eutanázia mellett száll síkra. A családok szétzilálásához is hozzájárul. A szabadkõmûves Pierre Simon írta 1979-ben: "Az én igazi létem már nem a testé, hanem a szabadkõmûves páholyomé; az élet többé már nem Isten ajándéka, hanem egy anyag, amely önmagát hordozza... Elveszíti abszolút jellemét, amelyet a Teremtés Könyvében magáénak mondhatott". Tehát tetszõlegesen lehet vele bármit cselekedni. Így "a szexualitást és a szaporodást külön kell választani és ugyanígy a szaporodást és a szülõi mivoltot. A családról alkotott elképzelést teljesen át kell alakítani".

Hasonló alapelvek a mozgatórugói jelenleg számos más szervezetnek is, amelyek ugyan nyíltan sosem csatlakoztak a szabadkõmûvességhez, de ugyanabban a szellemben mûködnek. Ezért mondhatta II. János Pál pápa 1993. augusztus 4-én Denver-ben (USA) a következõket: "Az élet elleni fenyegetések nem gyengülnek. Ellenkezõleg, óriási méreteket öltenek ... Itt tudományosan és rendszeresen tervezett fenyegetésekrõl van szó".

A szabadkõmûvesség elleni élharcosok: Szt. Maximilian Kolbe, Miguel Pro

Annak ellenére, hogy a szabadkõmûvesség jellemzõi szabadkõmûves-ellenes könyvekben nyilvánosságra lettek hozva, továbbra is alkalmazzák ezeket. Kettõ a szimbólumaik közül: kõmûveskanál, piramis.

Irodalom: Manfred Adler, Johannes Rothkranz és mások.

A disznófejü nagyúr (klikk!)

FREEMASONRY ENEMY OF HUMANKIND !(angolul, klikk)