OFFICE KITANO                   Takeshi Kitano Szerda este 7 óra. Takeshi Kitano elõadás a könyvtár egyik szobájában. Kábé húszan vagyunk. A kilencvenes éveket joggal nevezhetnénk a keleti filmek évtizedének, mind a tömegfilmek mind pedig a mûvészfilmek tekintetében. Keleti filmek korábban is megjelentek ugyan a Nyugat-Európai piacokon, ám ezek a jobbára izolált és erõs identitással rendelkezõ országok nem reprezentálták önmagukat ilyen tömegben azelõtt soha. Magyarországon a nyolcvanas években jobbára pártpolitikai megfontolások alapján évente több, 3-4 keleti film is megjelent, de a mozik állami támogatás-rendszerének buktája után ezek a filmek jó idõre eltûntek a hazai vetítõvásznakról. Amik átcsorogtak, Kar Vaj-tól négy film, egy vietnami, koreai semmi, japán filmbõl is csak néhány, jobbára Kitano darabok, helyben vagyunk. Takeshi '47-ben született egy munkásnegyedben, meglehetõs körülmények között, gyerekfejjel sok mindenen keresztülment, apja (Kikujiro) a helyi jakuza embere volt. Felvételizett a Meici egyetem gépészmérnöki szakára, ekkor 68'-at írunk, a világszerte dúló diáklázadások idejét; ebbõl Takeshi is kiveszi a részét, bár elvtelenül, jobbára a káosz kedvéért. Egyetemi tanulmányainak végérõl csak általa terjesztet legendákból tudunk; vagy elvégezte, vagy kihajították, vagy csak egyszerûen megunta, és otthagyta, ezeket szokta felváltva állítgtani, amikor kérdezik. Egy sztriptíz bárban kezdett dolgozni kidobóként/takarítóként/komikusként, kinek melyik verzió tetszik, hasonlóan az elõbbiekhez. Végül azonban így vagy úgy valóban komikus lett, manzai, stand up comedian, tehát olyan valalaki, aki két meztelenkedés között különbözõ vicceskedésekkel üti el az idõt a színpadon. Így alakult meg a 2 beat nevû társulás, amelyben lázadó diák karaktert adtak elõ. A 70'-es években betétdarabokat játszott, a 80'-as évekre pedig már önálló mûsorszámokkal lépett fel, majd 83-ban játszik élete elsõ filmjében, a Boldog karácsonyt Mr. Lawrence!-ben (Nagisa Oshima) ahol egy szadista õrmestert játszik. Nocsak. Takeshi ezek az években komoly médiaszereplõ lesz Japánban, ír könyvet a hagyományos értékek fontosságáról-többek között a testi fenyítés szükségességérõl és elõnyeirõl-, vezet talkshowt- több ízben összeverekedik vendégeivel-, vetélkedõt-a konkurens csapatok buszokban ülnek egy öböl fölé lógatott buszban, ami rossz válasz esetén közelíti a vizet, esetleg alámerül, és ilyenek-, rádiómûsort. ahol egy ízben az öngyilkosságot javasolja egyik kétségbeesett telefonálójának. Van saját sportlapja, sporttudósítóként dogozik, és úgy általában mindezeket egyszerre. Késõbb, balesete után, mikor úgy tûnik egy életre tolószékhez lesz kötve, festeni kezd, képeit a Hana-bi-ben láthatjuk több ízben. 89'-tõl játszik és filmeket rendez, ebben az évben az Erõszakos zsarut, 91'-ben a Forráspontot. Ebben a filmben dinamikus jelenetekkel és beállításokkal kísérletezik, azonban késõbb nem ezekkel dolgozik. Kiforrott stílusára jellemzõek a szigorú zsánerek, a statikus képek, a mozdulatlan kamerák. Kocsizásnál a szereplõk a képen ugyanott maradnak, a mozgás alig érezhetõ, a kép arányai változatlanok maradnak. Filmjei történet centrikusak, Tarantinoval hasonlóan kusza idõfelfogásúak, gyakoriak az ugrások. Ezek az alkotások többnyire körkörösen szerkesztettek, a film a végén ugyanazok jutnak ugyanoda ahonnan indultak, közben a cselekmény két szálon fut, a két fõhõs között váltogat, ezek egymásra vetülõ visszfényei vezetik a történetet. Poénjai burleszkfilmekbe illõ gegek, amik azonban mindig elsülnek, ezek a nagyon emberi pillanatok egy-két levágott ujj, egyéb brutalitások után jelennek meg, így nem csoda. Felépítésükben a yonkoma, vagyis a négy képbõl álló képregények (...Garfield) szerkezetét követi, ahol a harmadik képkockánál már elsült a poén s a negyediknél csak a füstölgést láthatjuk. Takeshi Kitano filmjei Japánban nem értek el jelentõs sikereket, kivéve a Srácok visszatérnek és a Tengerparti jelenet címû mozik, amelyekben õ maga viszont nem játszik… Filmek:   Boldog karácsonyt Mr. Lawrence - Merry Christmas, Mr Lawrence - Senjo no Merii Kurimasu - 1983 Õrült zsaru - Violent Cop - Sono Otoko Kyobo Ni Tsuki - 1989 Forráspont - Boiling Point 1990 Tengerparti jelenet - Scene at the Sea Szonáta - Sonatine 1993 Getting Any? - Minna Yatteruka - 1995 A srácok visszatérnek - Kids Return 1996 Tûzvirágok - Hana-Bi 1997 Kikujiro nyara - Kikujiro A fivér - Brother Az elõadást tartotta: Varró Attila Lejegyezte: OKR     Japán slemil nyaral Régen mondom: Takeshi Kitanónak két filmkészítési stílusa van, miket néha vegyít (mint a Tûzvirágokban), egy erőszakos film noir-stíl (Sonatine; Violent Cop), és egy cukros-nyálas, szentimentál-melankolikus, mint a Tengerparti jelenet. Látszólag a Kikujiro nyara az utóbbiba tartozik. Látszólag. Mert van persze keserédes szomorúság a filmben, ez az alaptónus, van vándorlás könnyeznivaló sorsú gyerekszereplővel, aki még csak nem is olyan lepcses-cserfes, mint Tatum O’Neal a Papírholdban, igazi szótlan, bamba kisfiú. Vágvölgyi B. András 2000. október 30., hétfő 22:17 Kapcsolódó anyagaink: • Kikujiro no natsu   • TITANIC.INDEX.HU - ezt láttuk a fesztiválon   Vígjáték ez, mégha nagyon visszafogott, nagyon japán vígjáték is: Kikujiro, akiről csak a film utolsó mondatában tudjuk meg, hogy ő Kikujiro, érzőszívû dologtalan slemil a tokiói alsóvárosból (shitamachi), azaz a prolinegyedből, igazi Tora-san 2OOO. (Tora-san ügyben tessék a szakirodalomhoz fordulni, itt legyen elég annyi, hogy egy soktucat részből álló mozi-szappanoperáról, cinema-Szomszédokról beszélek, ami nemrég a főszer. halálával véget ért, de Beat Takeshi reinkarnálja a hőst.) Gyerekpikareszk a tokiói Ueno parktól a közép-honshui Toyohashi városig (ott magam is jártam egyszer egy magyarnál, aki tengeri halból főzött halászlét, tofuból volt a haltej, japán fehérbort ittunk fröccsnek, de ennek ehhez a filmhez semmi köze, illetve csak minimális, mert azért minden átfolyik mindenen ugyebár), és vissza. Felvonul az egész pop kult: yakuza-szleng és focibuzi gyerekvilág, öltönynadrágot mezítlábas vietnámi papuccsal hordó bunkó, hátán vicsori tetkó mely egy ismert Butoh-táncos képében kísért a gyerek álmában, szőkített bio-cyborg és balfasz motoros gengszterek, búcsúban ortályoskodó minimál-maffiózók, UFO-partraszállásos gyermekszórakoztatás. Meg egy hûtlen anya. A pinkplasztik-lakkfekete japán tömegkulturális ying-yangból ez az előbbi; a Filmmaker magazin szerint Kitano most Los Angelesben forgat Omar Epps produkciójában, a leírás szerint pl. goofball-seppuku-t (!) követ el (kokain-heroin keverccsel elvégzett hasfelmetszés!??), Naoyuki Usui, az Office Kitano szóvivője szerint egyfajta Szonatina 2OOO lesz, szóval a közeljövőben meglesz a lakkfekete is a szokásos szentimentál-kegyetlen japán limbóban.               Zene klipp:bevezetövel (dob-Japan) Zene klipp: Zi - Pang (dob-Japan) AUN (klipp) Tap (klipp)